Gyászülést tartottak ma délben a 82. életévében elhunyt Karna Margit színésznő tiszteletére. A szabadkai Városháza dísztermében megtartott kommemoráción a művésznő hozzátartozói, kollégái és tisztelő hajtottak fejet Karna Margit életműve előtt.

Kern Sólya Mária, a szabadkai városi képviselő-testület elnöke nem tudott ugyan részt venni a gyászülésen, de levelében mint a vajdasági magyar színjátszás nagyasszonyát és a város díszpolgárát gyászolta Karna Margitot. Némedi Imre tolmácsolásában elmondta, Karna Margit a férjével, Pataki Lászlóval egyetemben a vajdasági magyar színjátszás legmeghatározóbb egyéniségei közé tartozott. Színházi és személyes emlékeket idézve hangsúlyozta, „mindannyian boldogok lehetünk, hogy itt volt közöttünk, hogy szerethettük, és hogy ő is nagyon-nagyon szeretett minket”.

Ljubica Ristovski, a Szabadkai Népszínház igazgatója Karna Margit tehetségéről, önállóságáról és öntudatosságáról szólt, s örömét fejezte ki, amiért nyugdíjba vonulása után is visszatért a színpadra a művésznő, és így sokat tanulhattak tőle. Ezt a gondolatot igazolta Mezei Zoltán, a színház magyar társulatának vezetője, aki elmondta, „Karna Margit színművésznő halálakor a színészek saját nagymamájukat is búcsúztatják”. Mezei kifejtette, a Nem fáj című előadásban való szerepfelkérést megszeppenve és szorongva fogadta a színpadtól távol töltött évek után Karna Margit, de szinte gyermeki örömmel, illetve alázattal, szorgalommal vetette bele magát a munkába, közvetlenül, kedvesen, de szigorú fegyelemmel, s lassan, észrevétlenül mindannyiuk nagymamája lett – magyarázta a társulatvezető.

Lovas Ildikó, a Magyar Nemzeti Tanács művelődési tanácsosa az MNT nevében is szólva elmondta, a vajdasági magyar közösséget óriási veszteség érte Karna Margit halálával, és nemcsak azokat, akik találkoztak a művésznővel, illetve életművével, de mindenkit, „mert róla mindenki hallott és tudott”. Hangsúlyozta, Karna Margit sosem töltötte be a véső szerepét, de mindig, egész életpályája során betöltötte a habarcs, az összekötő anyag szerepét, mindig ugyanazt és mindig ugyanazzal a hévvel.
„Most, hogy 82 évesen elragadta a halál, elmondhatjuk, őt megidézve és előtte tisztelegve, hogy beteljesítette a sorsát” – szögezte le Lovas Ildikó Karna Margitra emlékezve, s elmondta, a kishegyesi születésű művésznő nem úgy élte meg pályájának a kezdetét, a szerepeket, a topolyai, majd szabadkai éveket, a nyugdíjba vonulást követő visszatérést, mint egy magától értetődő, tehetségéből és elszántságából adódó lépéssort, sokkal inkább valamiféle csodaként. Kifejtette, számára a nyitottságban, az önzetlen jelenlétben érhető tetten leginkább Karna Margit mint művész és mint ember. Ezt az önzetlen jelenlétet testesítette meg a vajdasági magyar kulturális életben akkor is, amikor az amatőr színjátszóknak tapsolt, és akkor is, amikor a Pataki Gyűrű díjat adta át – hangsúlyozta Lovas Ildikó.

A gyászülés záróakkordjaként Pálfi Ervin kétszeres Pataki Gyűrű díjas színművész József Attila versével búcsúzott Karna Margittól.

Karna Margit temetése 14 órakor volt a szabadkai Bajai úti Temető Péits-kápolnájából.

R. A.