Nyolc fiatal művész - hat színész, egy táncos és egy forgatókönyvíró-rendező - vehette át az idei Junior Prima Díjakat magyar színház- és filmművészet kategóriában pénteken a Budapest Music Centerben.

A Prima Primissma Alapítvány és a kategória társalapítója, az FHB Bank elismerését Zomborácz Virág filmrendező, forgatókönyvíró, Székely Szilveszter táncművész (Bozsik Yvette Társulat), Mórocz Adrienn színművész, bábos, táncművész (Budapest Bábszínház), valamint Béres Márta (szabadkai Kosztolányi Dezső Színház), Rétfalvi Tamás (Radnóti Miklós Színház), Lovas Rozi (Pesti Magyar Színház), Orth Péter (kecskeméti Katona József Színház) és Szatory Dávid (Nemzeti Színház) színművész kapta.

Az ötödik alkalommal átadott, kétmillió forinttal járó díjra érdemes - harminc évesnél nem idősebb - fiatal tehetségeket idén is a magyar színház- és filmművészet elismert képviselői jelölték, a díjakról szakmai zsűri döntött.

Spéder Zoltán, az FHB Jelzálogbank Nyrt. igazgatóságának elnöke az értékteremtés fontosságáról beszélt. "Nonprofit értékteremtő és kultúra-gyarapító munkával is tehetünk a saját világunkért, annak gazdagításával, többé és szebbé tételével, különösen akkor, amikor egyébként a sikerélmények száma viszonylag gyér" - fogalmazott, hozzátéve: ezért csatlakoztak öt éve társalapítóként a Prima Primissima Alapítványhoz, eleget téve az FHB Bank önként vállalt feladatának a társadalmi felelősségvállalás terén.

Kiemelte: mindennek köszönhetően a magyar színház-, film- és táncművészet juniorjai közül immár félszáznál is többen kaphatták meg a díjjal járó bátorítást és támogatást pályájuk építéséhez. "Munkájukkal rászolgáltak az elismerésre, már e röpke idő alatt is hozzá tudtak tenni világunkhoz valamit, amitől mi mindnyájan jobban és jobbak lettünk" - fogalmazott.

A díjakat Spéder Zoltán mellett a zsűri tagjai, Bálint András színész-rendező, Orlai Tibor, színházi producer, Káel Csaba rendező, a Művészetek Palotája vezérigazgatója és Eszenyi Enikő színész-rendező, a Vígszínház igazgatója adta át. Mellettük a zsűri tagja volt Balogh Gabriella, a Prima Primissima Alapítvány kuratóriumának tagja és Molnár Piroska, a nemzet színésze.

A Prima Primissima Díj 2005-ben egészült ki a területi Prima-díjak rendszerével, 2007 óta pedig önálló díjjal jutalmazzák a fiatal kiválóságokat. Az elismerésnek öt társalapítója van, mindegyikük egy-egy önálló kategória mecénási feladatait vállalta fel. A Magyar Fejlesztési Bank a tudomány, az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. a zeneművészet, az Il Bacio Di Stile a népművészet, a Kavosz Zrt. a sajtó, az FHB Bank pedig a színház- és filmművészet terén kiemelkedő fiatal tehetségeket támogatja. (MTI)

***

A fidelio.hu oldalon olvasható vallomásában Béres Márta a következőket írja: "Újvidéken születtem, és ez fontos a Duna miatt. Itt végeztem egyetemi tanulmányaimat. Hernyák György mesterségtanár elkötelezettsége nagy hatással volt a színházhoz való viszonyom kialakulására. Öt nyaram tanyaszínházazással telt, ahol megtapasztaltam a színházi kommunában élés előnyeit és hátrányait. És ami ennél is fontosabb, ismerkedtem a közönséggel, meghallgattam őket vagy ők engem, legjobb esetben meg kölcsönösen figyeltünk egymásra. Ez azóta is az egyik legfontosabb szempont számomra. Az alkotás előtt figyelemmel fordulni az emberek felé, az előadáson pedig a figyelem kiérdemlése, megnyerése és fenntartása.

Tanulmányaim elvégzése után Szabadkára kerültem, a Kosztolányi Dezső Színházba. Urbán András rendezésein keresztül megértettem, mit jelent jelen lenni, és hogy egy széken ülni vagy egyszerűen állni a színpadon lehet magas fokú koncentrációval, nagyszerűen, vagy borzalmasan tehetségtelenül. Példaképem nincs, vagy csak nem értem, mit fedez a szó, de sok ember van és volt, akit csodálok, aki motivál, akinek a puszta létezése feltölt - függetlenül attól, hogy művészember vagy kétkezi munkás -, és aki előtt térdet hajtok.

Szerepem és feladatom sok volt, de leírva nem jelentenek semmit. Emiatt néha szorongok, félek, hogy lassan eltűnök, és nem forgattam még egy filmet sem, nem hagytam nyomot. Hiszen minden erőfeszítésem, odaadásom és odafordulásom csak a játszás pillanatában érvényes. Fontosnak tartom a bennem lévő vertikálist újra és újra megtalálni, és azt is, hogy semmiféle maszk vagy póz ne kérgesedjen rám.

Szeretem ezt a szolgálatot, amire hivatott vagyok. Nem is tudok izgalmasabb dolgot elképzelni a másokkal és önmagammal való folytonos újratalálkozásnál. Ami pedig mostanában a leginkább foglalkoztat, hogy minél több pillanatot teljességében megéljek a színpadon és azon kívül."