Mikor válik valaki igazán felnőtté? Miért tekintenek a szülők felnőtt gyerekeikre is örök gyermekként? Még ha valaki önálló, dolgozik és saját háztartásban él, a szülők gyakran továbbra is túlféltően viselkednek. A határ a gondoskodás és a túlzott kontroll között azonban vékony, és ha átlépik, az kapcsolatrombolóvá válhat. Ana Jovanović gyógypedagógus az RTS-nek elmondta, a fizikai és az érzelmi leválás két külön folyamat, amelyek hosszú idő alatt, fokozatosan zajlanak le – nem akkor kezdődnek, amikor a gyerek elköltözik otthonról.

A szakember szerint a szülők sokszor nincsenek felkészülve arra, hogy elengedjék gyermekeiket, miközben éppen ez lenne a nevelés egyik fő célja. Az úgynevezett „üres fészek” időszakra már a korai években tudatosan készülni kell – ha a szülő és a gyerek párhuzamosan, természetesen halad az önállósodás útján, akkor a leválás nem veszteségként, hanem új életszakaszként élhető meg. A kontroll nem mindig látványos: lehet burkolt is, például érzelmi manipuláció vagy rejtett elvárások formájában. Ez pedig kétféle reakciót válthat ki: a gyerek vagy lázadással próbálja bizonyítani önállóságát, vagy engedelmességgel és megfeleléssel keresi a szülő jóváhagyását – mindkettő ugyanannak a függésnek a jele.

A szülői érzelmi zsarolás gyakori, még ha nem is tudatos. A felnőtt gyerekeknek meg kell tanulniuk felismerni, ha döntéseiket a szülők érzéseihez igazítják, például ha bűntudatot vagy félelmet éreznek, amikor nemet mondanak. Fontos különbséget tenni a szülő iránti felelősség és a szülő érzelmeiért érzett felelősség között. Ahogy Jovanović fogalmaz: együttérzést mutathatunk, de nem kell átvennünk a másik érzelmeit és megoldani helyettük.

A gyermekkorban belénk ivódott megfelelési minták – például „a szülő akkor szeret, ha engedelmes vagyok” – felnőttkorban gyakran elfojtott érzések formájában törnek felszínre, amikor valaki végre próbál határt húzni. A kulcs az elfogadás: annak tudatosítása, hogy viselkedésünk hat másokra, de jogunk van megvédeni saját határainkat. A határhúzás elsőre keménynek tűnhet, de hosszú távon a kapcsolatokat is egészségesebbé teszi. Minden család másképp működik, ezért a leválás folyamata is egyéni – de elengedni és elválni megtanulni minden kapcsolatban alapfeltétele a szeretetnek.