„A csodafürdőnek messze dűlőkről,

Csodajárta rétekről jön a vize.

Mint az olaj, csúszik, kénes a szaga,

S nem tudom, betegséget hoz-e, visz-e?”

^{(Laták István: Csodafürdő, 1956.)}

Amikor egy idegent Magyarországról kérdeznek, majdnem biztos, hogy elsőre Puskás Öcsi és az Aranycsapat ugrik be neki róla. Magyarkanizsa kapcsán szinte mindenki a Gyógyfürdőt említi meg elsőként, ami nem is csoda, hiszen az immár határainkon túl is jól ismert intézmény 1913. augusztus 16-a óta fogadja a pácienseket.

A legenda szerint egy lábfájdalmakkal küszködő cigánylány fedezte fel a Járáson, a város határában húzódó nagy kiterjedésű szikes legelőn feltörő víz gyógyító hatását. Ez sajnos csak egy mosolygásra okot adó mese, mert a felfedezés az ott legeltető juhászokhoz, pásztorokhoz köthető. A fürdő kialakulásáról és fejlődéséről Fejős Sándor magyarkanizsai származású szegedi történésszel beszélgettem el, aki annak idején megírta és egy szép kiadvány formájában meg is jelentette annak történetét.

- Vajdaság szerte több helyen, így Magyarkanizsa környékén is, már a 19. század végén illetve a 20. század elején felfedezték a gyógyhatású sziksós vizeket. A Magyarkanizsához közeli Oromhegyes határában is létezett már egy sziksós fürdő, a gyógyturizmus kialakulásához azonban ez még nem volt elegendő. A gyógyvíz illetve gyógyító sár mellett meg kellett találni a módot annak kiaknázására, amihez nem kevés szerencse is kellett, és persze szükségeltetett egy vállalkozó szellemű befektető is, aki bizonyos haszon reményében hajlandó volt a város és a gyógyturizmus megalapozása és fejlesztése érdekében fürdőt építeni.

- Említettük a szerencsét. Mi szerepe volt annak ebben a folyamatban?

- Abban az időben Magyarkanizsán több artézi kutat is fúrtak, és a Járáson legeltető pásztorok, juhászok, gulyások azt kérték a helyi vezetéstől, hogy ott is fúrjanak kutat, amellyel tartósan megoldódna a jószágok itatása. Nos, ez rövidesen meg is történt. Két kutat is kaptak a pásztorok, akik hamarosan rájöttek, hogy a feltörő víz az átlagosnál jóval melegebb (egyébként 27 fokos volt – a szerző megjegyzése), és nagyon jól gyógyítja a szalmával kibélelt faklumpákban elfáradt lábaikat. Emellett a víz enyhén kénes illatú, ahogy ők mondták, büdös volt, de reumás panaszaikra gyógyírként hatott. Itt jön a képbe az a bizonyos cigánylány, akit a lakosok találtak ki, miután tudomást szereztek a gyógyhatású víz jelenlétéről, amit ők csodaként éltek meg. El is nevezték Csodakútnak a forrást. A cigánylány abban a formában igaz csupán, hogy a városi parkban, az akkoriban gyönyörű Erzsébet-ligetben fürdőépületet kiépítő Hermann Grünfeld nagyvállalkozó, a magyarkanizsai Gőztégla- és cserépgyár tulajdonosa az épület belső berendezéséhez értékes bútorokat és szobrokat hozatott. Közöttük volt egy algériai lány szobra is, ami rettentően hasonlított az itteni cigánylányokra, így a szobor megléte, különösen azután, hogy kikerült a fürdőépület elé, a polgárság szemében tulajdonképpen csak nyomatékosította a legenda „igazát”.

- Mikor bizonyosodott meg a város afelől, hogy ennek a víznek gyógyhatása van és hogy érdemes ezzel valamit kezdeni a közjó érdekében?

- Már 1908-ban kiderült, hogy ez egy kiváló minőségű lúgos, bikarbonátos víz, amit két évvel később Lengyel Béla, a budapesti Magyar Királyi Kémiai Intézet vegyészének hivatalos elemzése is alátámasztott. Ettől függetlenül azonban 1909-től a forrás közvetlen környezetében fakádakkal, fákkal beárnyékolt területtel már működött egy kezdetleges fürdő egészen a városi fürdő kiépítéséig, tehát 1913-ig. Mivel egyre többen látogatták, két egyszerű vendéglő is üzemelt a helyszínen. Hermann Grünfeld, a Városi Tanács eminens tagjaként 1910-ben tette meg a javaslatot, hogy a gyógyvíz kiaknázására és felhasználására hozzanak létre egy részvénytársaságot, ami 1912-ben Csodakút-Artézifürdő Részvénytársaság néven meg is valósult. Az új részvénytársaság 30 évre szóló koncessziós szerződést kötött a várossal. Ennek értelmében a befektetések a részvénytársaságot terhelték, a vizet és sarat viszont bérmentve használhatta a gyógyítás és a gyógyturizmus fejlesztése érdekében. Ez gyakorlatilag a szerződés lejártáig így is ment.

- A Gyógyfürdő máig is létező és üzemelő, azóta természetesen kibővített épülete 1913-ban Közép-Európa akkoriban egyik legszebb parkjában, a Bednártz Károly városi főkertész gondozása alatt lévő francia parkban, az Erzsébet-ligetben épült fel a Vigadóval és más, kísérő létesítményekkel egyetemben.

- Igen, és megnyitását követően is fokozatosan fejlődött az intézmény. A húszas években, noha akkor már egy más országhoz tartozott Magyarkanizsa, egy habfürdőt alakítottak ki és egy pezsgőfürdőt is átadtak rendeltetésének, tehát az úgynevezett elit igényeknek is igyekeztek eleget tenni. Jöttek is a vendégek és páciensek sokfelől, a vasút kiépülte után Szabadkáról különvonaton hozták a fürdővendégeket. Ennek láttán Hermann Grünfeld már 1926-ban bekövetkezett halála előtt is próbálta meghosszabbítani a koncessziós szerződést, ami sajnos később, egy évvel a szerződés lejárta előtt özvegy feleségének sem sikerült, így 1943-ban a Gyógyfürdő a város, 1945 után pedig az állam tulajdonbába került és bizonyos szinten enyészetnek indult. 1944-ben még egy évre az Első Magyarkanizsai Takarékpénztár bérbe vette, de csak éves szerződést tudott kötni a működtetésére. Az államosítással tönkrement a gyönyörű előcsarnok, valakik „kölcsönvették” a zsolnai virágtartókat, a velencei tükröket, amelyek sohasem kerültek vissza a helyükre. Az előcsarnokot a kommunista- vagy szocrealizmus, egyesek szerint a kommunista barbarizmus jegyében átalakították, az intézményt pedig a helyi egészségházra bízták, s így működött egészen 1976-ig.

- Noha maga az épület megsínylette a változásokat, a Gyógyfürdő jó hírén nem esett csorba.

- Ehhez nagyban hozzájárult az a körülmény, hogy a hat-hét kilométernyi távolságra lévő forrástól a fürdőig húzódó vízvezeték csövei tönkrementek, ki kellett cserélni őket. Sajnos az új csövek sem bizonyultak tartósnak, ezért 1977-ben levágták őket, és az akkori igazgatónak, Jovan Kapunnak köszönhetően a Gyógyfürdőhöz közel új geotermikus kutat fúrtak. Az egész pikantériája, hogy tulajdonképpen kőolajat kerestek, s közben gyógyvizet találtak, amely egészen más típusúnak, ráadásul jóval melegebbnek, 65 fokosnak bizonyult az eredeti kút vizénél. Ezért még két kutat fúrtak és gondolkodni kezdtek egy új fürdőépület felépítésén is. A Gyógyfürdő ekkor kilépett az egészségház kötelékéből, megalakult egy új munkaszervezet, amely 1979. novemberében fel is avatta a fürdő újabb épületét, a ma is ismert Aquamarint. Csak 1980. januárjától kezdett működni, de akkoriban európai szinten is modern gyógyfürdőnek számított – fejezte be a történetet Fejős Sándor.

Ma a magyarkanizsai Gyógyfürdő hivatalosan Rehabilitációs Szakkórház. Saját szállodai kapacitásai mellett megfelelő szerződések értelmében a szomszédságában időközben kiépült két privát hotel szobái is rendelkezésére állnak, de mintegy 100 kategorizált szobával jó néhány jól felszerelt és ellátott, minden igényt kielégítő panzió is működik a városban, ami biztosítja a fürdőbe akár gyógykezelésre, akár kikapcsolódásra, pihenésre érkezők elszállásolási és ellátási lehetőségeit. A magas szintű szakmai tudással felvértezett orvosok, fizikoterapeuták és az intézmény többi szakembere által messze földön elismert egészségügyi és rehabilitációs szolgáltatások mellett az intézmény hotel- és vendéglátóipari szolgáltatásokkal, sport- és rekreációs lehetőségekkel és wellness-tartalmakkal várja vendégeit. Kényelmüket, kikapcsolódásukat sportcsarnok, labdarúgó-pályák, fedett medencék, korszerű fitness-szalon, szabadtéri medence, szolárium, jakuzzi, szauna, kézilabdapálya és két teniszpálya szolgálja. A gyógyulni vágyók reumatikus betegségeikre, csont- és ízületi sérüléseik gyógyítására, a perifériális idegrendszer betegségeire találnak itt orvoslást, de jobbulásra számíthatnak az ortopédiai műtéteken átesett páciensek és a sérült központi idegrendszerű gyermekek is. Szakorvosai otthonosan mozognak a csontritkulásos megbetegedések kezelésében is. A hipertermikus gyógy- és termálvizek 51-72 fok melegek, gazdagok nátriumban, hidrokarbonátban, jódban, brómban és szulfidokban.

Vendégei számára a Gyógyfürdő kirándulásokat biztosít a környékre. Egyebek mellett megtekinthetik a Palicsi- és Ludasi-tó világát, a zobnaticai lovardát, hajókiránduláson vehetnek rész Szegedig, megnézhetik a község falusi turizmusának legjelentősebb állomáshelyeit és persze részt vehetnek azokon a rendezvényeken, amelyekkel a város és a község várja a látogatókat.

Az immár 102 éves magyarkanizsai Gyógyfürdő a jövőben sem kíván leállni a fejlődésben, hiszen újabbnál újabb beruházásokkal igyekszik korszerűsíteni szolgáltatásait, bővíteni egészségügyi és turisztikai kínálatát. A főépület tetőszerkezetének átalakításával a tetőtérben új helyiségeket kapott, a közeljövőben pedig modernizálni kívánja gyógyiszapos részlegét is, hogy minden tekintetben eleget tegyen úgy a gyógykezelésre, mint a rehabilitációra, de akár sportolásra és kikapcsolódásra vágyó vendégei igényeinek is. A beruházásokat jórészt tartományi pályázati eszközökből tudja megvalósítani, de saját forrásait is igénybe veszi a fejlesztési elképzeléseinek valóra váltásához.

Bödő Sándor