Életének 91. évében elhunyt Bálint István újságíró, szerkesztő, publicista. Több mint hetven éven át végezte hivatását.

A Magyar Szó megbecsült munkatársa a letapasztaltabb és leghosszabb pályafutású kolléga volt, hisz nyugállományba vonulása után is lankadatlan lendülettel dolgozott, heti rendszerességgel elemezte a világpolitikai eseményeket. Életének utolsó perceit is írással töltötte.

„Nyugalmazott munkatársunk, Bálint István a Magyar Szó történelmében egyedülálló teljesítménnyel dicsekedhet, több mint 70 éve a lap munkatársa. 1950 július elején került a Magyar Szóhoz fordítóként, majd újságíróként, a külpolitikai rovat munkatársaként dolgozott, nyugdíjba vonulása után is rendületlenül. 89 évesen megírta életének történetét, amelyből folytatásokban közlünk részleteket. Arra a kérdésre, mi kell ahhoz, hogy itt, Vajdaságban egy újságíró hetven éven át megmaradhasson újságírónak, a következőket válaszolta: „Sok szerencse. Mert kell hozzá egy olyan lap, amely megmarad és közli is írásaimat 70 éven át, de ez nem elég, ha az ember nem kezdi el idejében a munkát. 19 évesen kezdtem. De meg kell élni a 89-et is!” – írta a Magyar Szó két éve, amikor a lap hasábjain megszólaltatta.

Báint István 1931. augusztus 20-én született a bánáti Oroszlámoson, a gimnáziumot Nagybecskereken végezte (1946-1950) a jogtudományi diplomát a belgrádi jogi karon szerezte (1950-1954). A diplomázás után a Magyar Szó újságírója, külpolitikai szerkesztő volt. Bálint 1950-ben került a Magyar Szóhoz fordítóként, majd újságíróként, szerkesztőként, rovatvezetőként a külpolitikai rovatban dolgozott. Több mint hét évtizeden át volt aktív újságíró-publicista. Nyugdíjba vonulását követően is a Magyar Szó külpolitikai külmunkatársa maradt. Egy ideig a Szövetségi Végrehajtó Tanács fordítószolgálata a magyar szerkesztőségének vezetője volt. Elismerések: A Népért Tett Szolgálatok ezüst csillaga, a Munka Érdemrend ezüst fokozata, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll Díja.

Temetéséről a család később intézkedik.