Szerbiában a mai nap, november 11-e nemzeti ünnep, az első világháborúban megkötött fegyverszünet napjára emlékeznek. Az országban immár tizenharmadik éve ünneplik ezt a napot, amely 2012 óta számít hivatalos állami ünnepnek és munkaszüneti napnak.

A fegyverszünet napja 2005 óta kapott kiemelt figyelmet az iskolákban, amikor is az első tanórákat ennek a történelmi eseménynek szentelték. Ezt a napot nemcsak Szerbia, hanem számos más ország is megünnepli: az Egyesült Királyságban, Belgiumban, Új-Zélandon és Franciaországban a Brit Nemzetközösség tagjai Emlékezés Napjaként tartják számon, míg az Egyesült Államokban Veteránok Napja néven ismert, emlékeztet a 021.

Az első világháború, amely négy évig tartott és addig a legnagyobb konfliktus volt az emberiség történetében, 1918. november 11-én délelőtt 11 órakor ért véget, amikor aláírták az első világháborút lezáró compiègne-i fegyverszüneti egyezményt. A megállapodásra Franciaországban került sor, Ferdinand Foch marsall különvonatában. Az egyezmény véget vetett a harcoknak, és megnyitotta az utat a végső békeszerződéshez, amelyet 1919. június 28-án írtak alá Versailles-ban.

"Natalijina ramonda" – az emlékezés virága

Az ünnep jelképe, amelyet a megemlékezések idején a ruhára tűznek, a „főnixvirágként” is emlegetett Natalijina ramonda (Ramonda nathaliae), egy ritka, balkáni endemikus növény, amelyet Szerbiában az emlékezés virágaként ismernek. A virágot zöld-fekete szalagon viselik, amely az Albán Emlékérem szalagját idézi.

A Ramonda nathaliae veszélyeztetett faj, amely Kelet-Szerbiában és a Kajmakčalan-hegyen nőtt, ahol Živojin Mišić tábornok vezetésével a szerb hadsereg súlyos harcokat vívott a bolgár erőkkel a szaloniki front áttörése előtt.

A növényt 1882-ben Sava Petrović botanikus, I. Milan király udvari orvosa fedezte fel a Niš melletti Jelašnica-szurdokban. Eredetileg Niška ramonda néven akarta elnevezni, de végül Natalija Obrenović királyné tiszteletére kapta mai nevét.

A Ramonda nathaliae törvény által védett, szigorúan tilos a gyűjtése vagy természetes élőhelyének megzavarása. A faj fennmaradását azonban veszélyeztetik a mikroklimatikus változások, az urbanizáció, a gátak építése és a turisztikai tevékenységek.

A virág természetes élőhelyei közé tartozik a Sićevaci természetvédelmi park, a Jelašnica-szurdok természetvédelmi terület, a Suva- és a Šar-hegységi nemzeti park. A faj előfordul még Észak-Macedóniában, Észak-Görögországban, Albániában, Montenegróban és Északnyugat-Bulgáriában is.

A Natalijina ramonda a harmadik és egyben utolsó felfedezett faj a ramondák nemzetségéből. Előtte már ismerték a szerbiai ramondát (Ramonda serbica), amelyet Josif Pančić fedezett fel a Rtanj-hegyen, valamint a Ramonda myconi-t, amely a Pireneusok endemikus növénye.