Egyre több hétköznapi helyzetben váltja fel az élő beszélgetést egy kijelző, egy alkalmazás vagy néhány leírt mondat. A szakértők szerint a szóbeli kommunikáció visszaszorulása nemcsak kapcsolatainkat alakíthatja át, hanem az empátiára, a társas rugalmasságra és a szorongásra is hatással lehet.

Az önkiszolgáló kasszák, az online rendelés, a digitális időpontfoglalás vagy az üzenetküldő alkalmazások rengeteg olyan rövid beszélgetést tüntettek el a mindennapokból, amelyek korábban természetesek voltak. A fiatalabb generációk ezért kevesebb tapasztalatot szerezhetnek az idegenekkel folytatott spontán társalgásokban.

Ehhez kapcsolják egyes szakértők az interneten Gen Z stare, vagyis Z generációs bámulás néven elterjedt jelenséget is: amikor valaki egy egyszerű kérdésre vagy társas helyzetre látszólag lefagyva, szótlanul reagál. Ez nem feltétlenül udvariatlanság, hanem szorongás vagy a kevésbé begyakorolt élő kommunikáció következménye is lehet.

A beszéd ugyanis jóval több annál, mint hogy kimondjuk a gondolatainkat. Beszélgetés közben folyamatosan értelmezzük a másik hangját, mimikáját és reakcióit, miközben azonnal alkalmazkodnunk kell hozzá. Ez a gyakorlat az empátia és a társas készségek szempontjából is fontos.

A folyamat az elmagányosodást is erősítheti. Korábban a szomszéddal, pénztárossal vagy kollégával váltott néhány mondat is rendszeres társas kapcsolatot jelentett. Ezek helyét ma egyre gyakrabban digitális felületek, sőt mesterségesintelligencia-alapú beszélgetőpartnerek veszik át, írja összefoglalójában a Blikk.

A szakértők szerint ugyanakkor nem visszafordíthatatlan folyamatról van szó. Már az is számít, ha tudatosan több személyes beszélgetést kezdeményezünk, szóban kérdezünk, vitázunk vagy történeteket mesélünk egymásnak. A technológia használata mellett így az élő kommunikáció is megőrizheti helyét a mindennapokban.