ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Egy kis történelem: Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc
Betűméret:
Előzmények
Az 1848-as tavaszi átalakulás programja majdnem két évtizedes előkészítő munka eredménye. Bár a reformkori országgyűléseken nagyon kevés valódi változtatást sikerült elérni, de lehetőséget teremtettek arra, hogy a reformszellemű liberális nemesség kidolgozza a saját programját. Megjelenhettek az országos nyilvánosság színpadán a leendő forradalom vezetői: Batthyány Lajos, Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Széchenyi István, Szemere Bertalan, Eötvös József és mások.
Az 1847 novemberében Pozsonyban összeült – később utolsónak bizonyult – rendi országgyűlésen a reformpárti erők által létrehozott Ellenzéki Kör és a „fontolva haladókat” tömörítő Konzervatív Párt lépett föl határozott programmal. Utóbbiak jelentős mértékben bírták a bécsi udvari körök támogatását is. A téli hónapok során patthelyzet alakult ki, ebbe a helyzetbe hozott döntő fordulatot a február 22-i párizsi forradalom híre. Kossuth Lajos március 3-án elmondott beszéde fogalmazta meg programszerűen az ellenzék követeléseit: jobbágyfelszabadítást, közteherviselést, népképviseleti parlamentet és felelős kormányt. A Habsburg Birodalom másik felének pedig alkotmányt követelt, amelynek fontos szerepe lett a március 13-án bekövetkező bécsi forradalom kitörésében.
1848. március 15.
A végső lökést a reformok ügyében végül 1848. március 15-e jelentette, amikor a pesti radikális ifjúság vér nélkül érvényt szerzett az ún. 12 pontnak (illusztrációnk).
1848. március 15-én a bécsi forradalom hírére magyar küldöttség indult a pozsonyi országgyűlésről a császári városba Kossuth vezetésével, s időközben Pesten is kitört a forradalom. Március 16-án Bécsbe is eljutott a pesti forradalom híre. Az udvar meghátrált, s kénytelen volt engedni a pozsonyi küldöttség követeléseinek. Hozzájárult március 17-én gróf Batthyány Lajos miniszterelnöki kinevezéséhez. Beleegyezett az önálló magyar kormány megalakulásába. Megígérte, hogy a király szentesíti a reformtörvényeket. A gróf Batthyány Lajos vezetésével megalakuló új kormány már nem a királynak, hanem a nép választott képviselőinek, a magyar országgyűlésnek tartozott felelősséggel. Ezért tehát független és felelős kormány volt.
Az utolsó rendi országgyűlés által elfogadott áprilisi törvényeket az uralkodó, V. Ferdinánd április 11-én szentesítette. Ez fordulópontot jelentett a magyar történelemben, az ország gazdasági-politikai-kormányzási rendszere óriási változáson ment keresztül. Az áprilisi törvények alapján Magyarország csaknem független ország lett. Kimondták Magyarország és Erdély egyesülését. A törvények biztosították a polgári fejlődést, a felzárkózási lehetőséget a nyugathoz. Megkezdődött a jobbágyrendszeren és a nemesi kiváltságokon alapuló feudális rendszer felszámolása. A jobbágyfelszabadítást is kitűzték, ennek módját azonban egyelőre nem rendezték.
Az új országgyűlés
Az első népképviseleti országgyűlési választásokat június második felében tartották. Az országgyűlés a szabadságharc végéig együtt maradt. Az üléseket december 31-ig Pesten tartották. Ezt követően a hadiállapot változása miatt az üléseket Debrecenbe helyezték át.
Nemzetiségi kérdés
Az áprilisi törvények hiányosságai közé tartozott a jobbágyfelszabadítás halogatása és a nemzetiségi kérdés rendezetlensége. A magyar siker hatására a Magyarországon élő nemzetiségekben is feltámadt a nemzeti érzés. 1848-ban már nem elégedtek meg anyanyelvük kisebb-nagyobb használatával. Magukat, mint külön nemzetet akarták elismertetni az ország határain belül. A magyar vezetők azonban erről hallani sem akartak. Szerintük anyanyelvüktől függetlenül országunk minden lakója az egységes magyar nemzet tagja. Bécs mindent megtett az ellentétek kiélezése érdekében.
A horvát támadás
Szeptember 11-én Jellasics 35 000 főnyi seregével átlépte a Drávát, és fegyveres támadást indított a magyar kormány ellen. A magyar sereg folyamatosan visszavonult a túlerő elől, a közvetítőnek ajánlkozó István nádorral pedig Jellasics nem találkozott. A magyar sereg létszáma fokozatosan nőtt, de még így is jócskán elmaradt a horvátokétól. Bécsben már szövegezték a kiáltványt Magyarország alávetéséről.
Pákozdi csata
Szeptember 29-én Pákozd és Sukoró között a jórészt újoncokból álló magyar sereg visszaverte a közel kétszeres túlerőben lévő horvátok támadását. Jellasics fegyverszünetet kért, amit visszavonulásra használt fel: Győrön át Bécs felé haladva elhagyta az országot. Ezzel kiszolgáltatott helyzetbe hozta a Karl Roth vezette hadműveleti jobbszárnyát: a székesfehérvári polgárok lefegyverezték a hátrahagyott horvát helyőrséget, majd Görgey, Perczel és Csapó Vilmos Ozoránál bekerítette, majd fegyverletételre kényszerítette. A támadás során a horvát inváziós haderő állományának 20%-át elveszítette.
Országos Honvédelmi Bizottmány
Az ellenforradalom már 1848 nyarán támadásba kezdett. Párizsban leverték a munkásfelkelést, majd a prágai felkelést, s augusztusban csapatokkal vonultak Milánóba. Az ellenforradalmak általánosan tért nyertek, az itáliai, osztrák és a cseh forradalom visszaszorítása lehetővé tette a Habsburgok számára, hogy minden erejüket a magyar forradalom ellen fordítsák. 1848. szeptemberben sok jel mutatott az összeomlásra. A Batthyány-kormány lemondott, a végrehajtó hatalom az Országos Honvédelmi Bizottmány (OHB) kezébe került. Az OHB forradalmi kormány volt. Megbízását nem a királytól, hanem a népképviseleti országgyűléstől kapta, s eszközeit sem a törvény, hanem a szükség szabta meg. Elnöke Kossuth Lajos volt, aki fáradhatatlanul szervezte az ellenállást. A magyar nemzet 1848 szeptemberében a megadás helyett az ellenállást választotta.
Az októberi bécsi forradalom
Október 6-án ismét forradalom tört ki Bécsben. A két forradalom közvetlen kapcsolatára most nagyszerű lehetőség kínálkozott. A Jellasicsot üldöző magyar seregek azonban megálltak a határnál. Az uralkodó Bécsből Olmützbe menekült, október 16-án Alfred Windischgraetz herceget nevezte ki valamennyi Itálián kívüli császári-királyi hadsereg főparancsnokává. Windischgraetz október 20-án érkezett Bécs falai alá, több rohamot is elrendelt a város ellen, amely 31-én került újra a császáriak kezére. Október 30-án a Bécs melletti Schwechat falu közelében a Móga János vezette magyar sereg vereséget szenvedett a Windischgraetz és Jellasics által vezetett egyesült császári haderőtől.
A katonai helyzet 1848-49 telén
1848 decemberéig a magyar hadak katonailag még nem közvetlenül az udvarral álltak szemben. A Windischgraetz vezette császári sereg decemberi koncentrált támadása viszont nyilvánvalóvá tette, hogy az udvar a magyar önállóság és az áprilisi vívmányok teljes felszámolására törekszik. 1848. december 2-án V. Ferdinándot a kamarilla lemondatta. A Habsburg-család unokaöccsét, a 18 éves Ferenc Józsefet nyilvánította osztrák császárrá és magyar királlyá. Néhány nap múlva megindult Windischgraetz a „rebellis” Magyarország megrendszabályozására. A császári sereg 44 ezer sorkatonájával mindössze 25 ezer, részben kiképzetlen honvéd nézett szembe a Móga helyére kinevezett új vezér, Görgey Artúr parancsnoksága alatt. Görgey Pozsony térségéből, Perczel a Muraközből húzódott Buda-Pest felé. Ha egyesülnek, kiegészülve a Délvidékről érkező hadtesttel, megkísérelhették volna Windischgraetz megállítását, még a főváros előtt. Görgey a túlerő elől harc nélkül visszavonult. Perczel tábornok Mórnál csatát vállalt, de vesztett (december 30.). Elveszett a Dunántúl, tarthatatlanná vált a forradalmi főváros. A helyzet válságosra fordult. Az év utolsó napján az országgyűlés döntött: a Honvédelmi Bizottmány költözzék Debrecenbe, s folytassa a küzdelmet. 1849. január elejétől május 31-ig Debrecenben ülésezett az országgyűlés.
A bécsi udvar biztos volt a maga győzelmében. Pesten Windischgraetz szóba sem állt az országgyűlés küldötteivel. Az egyetlen megoldásként a feltétlen megadást javasolta.
A képviselőház azonban már január közepén újra működni kezdett Debrecenben Kossuthnak köszönhetően. A Honvédelmi Bizottmány hozzákezdett az ellentámadás előkészítéséhez. Először Erdélyből Bem József lengyel katonatiszt táborából érkeztek győzelmi jelentések. Őt Kossuth nevezte ki az erdélyi sereg élére. Bem felszabadította Észak-Erdélyt, a Székelyföldet. 1849. január és február is nehéz, diadalmas harcokban telt. Március elején Nagyszebent, a császáriak fő fészkét is elfoglalta. Puchner, a császári vezér kénytelen volt seregével együtt a román fejedelemségekbe menekülni. Bem sikereivel egy időben más hadszíntereken is megszilárdult a magyar szabadságharc katonai helyzete. A legjelentősebb hadműveletek színtere a Felvidék volt. Pest-Buda feladása után Görgey seregével északnak fordult. Vácott kiadott nyilatkozatában bírálta Kossuthot, a nyílt árulásra azonban nem tudták rávenni a Habsburgok. 1849. február 5-én elfoglalták a Branyiszkó-hágót, és Görgey csapatai egyesültek Klapkáéval. Az ellentámadásra Görgey és Klapka seregein kívül a Délvidékről felrendelt Damjanich-féle hadtest is készen állt. Kossuth a lengyel Dembinskit nevezte ki fővezérré. A február végi Kápolna melletti Windischgraetz győzelmet a császáriak túlértékelték, amikoris kimondták az „egy és oszthatatlan császárság”-ot: „olmützi alkotmány” – eltörli Magyarország függetlenségét.
A tavaszi hadjárat és a függetlenségi nyilatkozat
1849. március végén a Tiszánál összevont ötvenezer honvéd támadásba lendült, vezéreik: Görgey, Klapka, Aulich és Damjanich voltak. A fővezérletet ismét Görgey kapta meg. Hiába volt a császári fősereg változatlanul számbeli fölényben, hiába volt mögötte a megerősített Buda, a gazdag Dunántúl, a császárhoz hű Ausztria és Csehország. Mit sem ért a több ágyú, a jól képzett tisztikar. A honvédek nehéz csaták sorában legyőzték, és alig négy hét alatt a Tiszától Pozsonyig űzték őket. A győzelmek hatására a még megszállt területeken népfölkelés bontakozott ki. Somogyban, Zalában 30 000 paraszt fogott kaszát, nyársat, puskát, és a Dráván túlra űzte, akit utol nem érhetett. Gerillák szabadították föl a bányavárosokat és a Szepességet. Bácskát és Temesközt Perczel és az Erdélyből odasiető Bem tisztította meg az ellenségtől. Május közepére egy-két vártól eltekintve Magyarország egész területe felszabadult.
Győztes csaták
I. szakasz: ápr. 2. Hatvan, ápr. 4. Tápióbicske, ápr. 6. Isaszeg.
II. szakasz: ápr. 10. Vác, ápr. 19. Nagysalló, ápr. 24. Komárom felszabadítása
A Habsburgok leváltották Windischgraetzet, az új főparancsnok kivonta a fő seregeket és Bécs erődítéséhez kezdett. A magyarok fényes győzelmi sorozata történelmi jelentőségű volt. Európa egyetlen győztes forradalma volt akkor a magyar. Az országgyűlés feleletül a Magyarország függetlenségét eltörlő olmützi alkotmányra kimondta a Habsburg-ház trónfosztását. Április 14-én a debreceni Nagytemplomban Kossuth olvasta fel a Függetlenségi Nyilatkozatot. A nyilatkozat egyhangú elfogadása után Kossuth Lajost kormányzóelnökké választották. Debrecenben munkához látott az új kormány Szemere Bertalan elnökletével, tagjai: Batthyány Kázmér, Duschek Ferenc, Csányi László, Vukovics Sebő, Horváth Mihály. Május 21-én háromhetes ostrom után Buda vára is felszabadult.
A szabadságharc bukása
Belső okok
A Függetlenségi Nyilatkozat, tényleges katonai és politikai biztosítás nélkül nem használt a jó ügynek. Az országgyűlés egy kis része a békepárt agitált ellene. Az igazi veszélyt ebben az jelentette, hogy nézetüket Görgey is osztotta. Görgey tekintélye igen megnőtt a tavaszi hadjárat sikereinek köszönhetően. Győztes hadvezérként maga akart a Habsburgokkal tárgyalni. Gondolatait politikai tervei kötötték le, és április végén elmulasztotta az alkalmat az ellenség üldözésére és Bécs ostromára. A Szemere-kormány igyekezett Kossuthot háttérbe szorítani azzal, hogy a legforradalmibb intézkedéseket megszüntették. Úgy tettek, mintha a szabadságharc már győztesen befejeződött volna. Sokat ártott a kormány parasztpolitikája is.
Külső okok
A Habsburg-abszolutizmus katonai döntést akart, bármi áron. Április elején az udvarban belátták, hogy erre nem képesek. A kamarilla ekkor I. Miklós cárhoz fordult. Az orosz önkényuralkodó május 9-én kiáltvánnyal tudatta a világgal, hogy Ausztria segítségére siet. A magyar szabadságharc végzetesen elszigetelődött, és sorsa a belső viszonyoktól függetlenül megpecsételődött. Június elején megindult a császári és a cári hadsereg összehangolt támadása a forradalmi Magyarország ellen. A cár 200 ezer katonát indított útnak. Orosz-osztrák hadak 370 ezer fő – magyar honvédsereg 170 ezer fő. A forradalmakat 1849 nyarára mindenütt leverték, és Európa kormányai is szemben álltak a magyar forradalommal.
Kossuth a haderők összpontosításában s a nemzetiségekkel való megegyezésben látta a megoldást. A megegyezési kísérlet elkésett, a társadalmi ellentétek és a meginduló külső túlerő okozta csüggedés megbénította a nép erőfeszítéseit. Görgey és Kossuth ellentéte pedig megakadályozta a haderő összevonását. Görgey a hadseregével késve indult Komáromból, csak akkor ért Aradra, amikor már megsemmisült Bem serege Segesvárnál és a temesvári csatában felbomlott a honvédsereg nagy része. Görgey azzal vált kulcsfigurává, hogy övé volt az egyetlen érintetlen hadsereg. Ő pedig teljhatalmat kért. Augusztus 11-én Kossuth a Szemere-kormánnyal együtt lemondott. Görgey augusztus 13-án az orosz seregek főparancsnoka Paszkievics herceg előtt feltétel nélkül letette a fegyvert Világosnál. (Ezzel vérig sértette az osztrák fővezért Haynaut.)
A magyar forradalmat a nemzetközi reakció összefogása és a belső gyengeség törte meg.
Haynau katonai önkényuralma
A fegyverletétel után Kossuth, Szemere, Bem és sokan mások Törökországba menekültek, ismét mások megadták magukat. Szeptember végén Komárom is kapitulált. Magyarország fegyvertelenül és kiszolgáltatva állt szemben korlátlan hatalmú urával: Haynauval, a „bresciai hiénával”. (Bresciai kegyetlensége miatt kapta a nevet.) Ferenc József teljhatalommal ruházta fel, élet és halál ura lett Magyarországon. Katonai rémuralma 1850 nyaráig tartott. 1849. október 6-án Aradon kivégeztetett 13 hős honvédtábornokot: Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidot, Kiss Ernőt, Knézich Károlyt, Lahner Györgyöt, Lázár Vilmost, Leiningen-Westerburg Károlyt, Nagy-Sándor Józsefet, Pöltenberg Ernőt, Schweidel Józsefet, Török Ignácot, Vécsey Károlyt. Ugyanekkor Pesten főbe lőtték Batthyány Lajost és a forradalom több vezető politikusát. A külföldre menekülteket jelképesen végezték ki. Több ezer hazafit várbörtönre ítéltek, 40 ezer honvédot az osztrák hadseregbe soroztak be. Haynau ténykedésének mérlege: 3000 bírósági tárgyalás, több száz bebörtönzött, 111 kivégzett ember (köztük az aradi vértanúk). Az osztrák tábornok a megtorlástól azt várta, hogy a magyarok megbékélnek a fennálló helyzettel. Az ország lakosságán dermedt félelem lett úrrá. A nemzetközi felháborodás, valamint a katonai és civil hatóságok szüntelen viszálya 1850 nyarán Haynau elmozdításához, a rémuralom végéhez vezetett.
Aki olvasta Az éhezők viadala című regényt (vagy látta a belőle készült filmet), nem lepődik meg azon, hogy a szerb politikai színtéren időről időre – sőt, gyakran – valami hasonló történik. Az éhezők viadala egy posztapokaliptikus disztópia, amelyben a fejlett és gazdag Kapitólium irányítja és kizsákmányolja a...
2025. JÚNIUS 8.
[ 18:58 ]
Ma van pünkösd, húsvét után a legrégebbi, a harmadik legnagyobb keresztény ünnep, amelyet az Egyház minden évben a húsvét utáni ötvenedik napon – a hetedik vasárnapon – tart.
Isten Lelke – aki kezdettől fogva, már a teremtés hajnalán jelen volt (Ter 1,2), aki rejtetten, képekben és szimbólumokban megjelent az...
2025. JÚNIUS 8.
[ 8:05 ]
A Nemzeti Összetartozás Napja az 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának évfordulójára emlékező nemzeti emléknap. Június 4-ét, az 1920-as trianoni békediktátum napját az Országgyűlés a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről szóló 2010. évi XLV. törvényben nyilvánította a Nemzeti Összetartozás...
2025. JÚNIUS 4.
[ 6:50 ]
