Szerbiában átlagosan évente 1500 ember eltűnését jelentik be. A legtöbben gyorsan önmaguktól hazamennek vagy a rendőrség találja meg őket. Egyesek emberkereskedelem áldozatául esnek, mások sorsára pedig soha nem derül fény, írja a Večernje novosti belgrádi napilap.

A belügyminisztérium adatai szerint 2012-ben 1300 személy eltűnését jelentették. 1276 személyt megtaláltak, köztük van olyan is, akinek az eltűnését a korábbi években jelentették be. Tavaly mintegy 1450 ember nem tért haza, közülük százat még mindig keresnek. Az eltűntek leggyakrabban vagy fiatalkorúak vagy idős és szenilis emberek, akik elvesznek, majd nem találnak haza, s gyakran nevüket és lakcímüket se tudják megmondani.

Az elszökött kamaszok között a 15-16 éves lányok vannak legtöbben. A gyerekek a gyenge iskolai eredmény, illetve a túl sok igazolatlan óra, a viszonzatlan szerelem, a szülők válása, a családon belüli erőszak miatt szöknek el, a roma lakosság körében viszont gyakori a férjhez adás miatti szökés is. A szociális védelmi otthonokból és intézetekből is megszöknek, s a bejelentettek közel felét ők teszik ki. Egyesek néhány órára, mások néhány napra tűnnek el. A legtöbben azonban haza is mennek. Leggyakrabban a félév vagy az iskolaév végén szöknek el, illetve az újévi ünnepek idején, s barátaiknál rejtőzködnek. A legfiatalabb gyerek, akinek az iskolából való eltűnését apja jelentette, elsős volt. A végén kiderült, hogy az anyja vitte el az egyik volt jugoszláv államba.

A 30 és 50 év közötti korosztály tagjai közül több férfi tűnik el, mint nő. Egyesek az ital miatt, mások a szerelem miatt, megint mások pedig a becsődölt üzlet miatt mennek el. Az 50 felettiek leggyakrabban betegség vagy szegénység miatt tűnnek el.

Olyan eset is megtörténik, hogy az eltűnt személy nem akarja, hogy bárki is megtudja eltűnését, nem kívánja, hogy megtalálták. Így volt ez abban az esetben is, amikor egy apa bejelentette két nagykorú gyereke eltűnését. Néhány évvel később a rendőrség az Interpolon keresztül megtalálta őket külföldön, de nemcsak, hogy nem akartak hazajönni, hanem még azt is kérték, hogy az apjuknak ne mondjanak róluk semmit, még azt se, hogy életben vannak. Ez az ember a mai napig keresi utódait.

A legközelebbi hozzátartozók általában soha nem adják fel a keresést. Egy hónappal ezelőtt volt négy éve, hogy a kulai Slobodan Joksović, aki 2010. július 10-én elindult az Exitre, nem ment haza. Azt se tudják, hogy megérkezett-e a fesztiválra. Szülei, lánytestvére és nagynénje, akinél élt, a mai napig keresik. Édesapja, Rajko a Večernje novostinak azt mesélte, hogy amikor Újvidéken jár, bolyong az utcákon, hátha meglátja fiát.

A rendőrség az eltűntek 90 százalékát megtalálja. 1990-től 2006-ig több mint ezer ember tűnt el nyomtalanul: 123 gyerek, mintegy 300 nő és 680 férfi, mutatja belügyminisztérium nyilvántartása. 2006-tól 2011-ig összesen 10 373 személy eltűnését jegyezték, közülük 611 ember még mindig nem került elő.

Tavaly az eltűnt gyerekek bejelentésére szolgáló telefonszámra (116000) 110 hívás érkezett, mutatott rá Elena Krsmanović, az Astra emberkereskedelem elleni küzdelemmel foglalkozó szervezet szóvivője. A hívások többsége eltűnt babákra vonatkozott, de 12 nagyobb gyerek eltűnését is bejelentették: egyet elraboltak, két gyerek eltűnt, kilenc pedig elszökött otthonról. Egyes eltűntek az emberkereskedelemmel is kapcsolatba hozhatók.

Az Astra adatai azt mutatják, hogy az év eleje óta 86 személyt azonosítottak, akik emberkereskedelem áldozatául estek, közülük 75 személy munkaerő-piaci kizsákmányolás áldozatává vált. Természetesen nem mindannyiuknak veszett nyoma, de egyesekről hozzátartozóik bizonyos ideig nem tudtak semmit. Az év első hat hónapjában az Astra SOS-telefonja 1329 alkalommal csörrent meg, s 205 ember hívta a szervezetet. Ezen a vonalon keresztül az emberkereskedelem 15 új áldozatát azonosították. (Novosti)