_{(Budapesti tudósítónktól)}

Volner János, a Jobbik alelnöke írt egy vaskos megállapításokkal teli levelet, majd azt megfuttatta a magyar médiában. Volt benne egy mondat, amelyet nagyon szeret a sajtó leírni, hiszen van benne trágár szó: Nem kurvának álltam. Persze írhatta volna másként is Volner, mondjuk úgy, hogy annak stílusa is legyen, és ne kelljen kipontozni-csillagozni a szégyenlősebb vagy erkölcsösebb oldalakon és újságokban. De ez 2018, ide vaskos kijelentések kellenek, hadd figyeljen oda a nagyérdemű a fontos politikus fontos szavaira.

Szó se róla, Volner János joggal írt levelet, hiszen ma is a Jobbik tagja, sőt egyik vezetője, aki egyáltalán nem látja, merre is halad majd a párt. Saját bevallása szerint jónak tartotta, hogy néppártosodik a Jobbik, mérsékli a radikális szóhasználatát, behúzódik középre, befogadja a szavazók többségét, nem utasít el senkit. De ez olyan, mint amikor megindul valaki a lejtőn. Ha nincs kormányos, akkor szabadon gurul a kocsi, a bakon ülők pedig egymás kezéből próbálják kitépni a gyeplőt, hátha ők irányítani tudják a gurulás irányát. Márpedig a vezérkocsis, Vona Gábor már elment influencerkedni, szépre fésült frizurával, fiatalosan, minden felelősséget lerázva magáról. Mert ez is a szép új világhoz tartozik, a politikai felelősség hárítása igazi jellemzője a XXI. század kalandorainak. Az újak, akik eddig a kispárt B-gárdájához tartoztak most pozícióba kerültek. Azt gondolják magukról, hogy képesek fazont szabni a pártnak, megszólítani a tömegeket, és csak annyi kell, hogy a többiek elfogadják az irányvonalukat. Ehhez viszont karakteres elképzelések, személyes karizma, határozottság, dörzsöltség és pénz is kell. Ez így együtt pedig nincs a Jobbik háza táján senkinek.

A politika ugyanis nem csupán matematika. A Jobbiknál viszont ezt hiszik. A nép elé tárják nézeteiket a világról, az ország jövőjéről, elhallgatva, amit el kell, homályosítva, ahol ők se biztosak a követendő útban, és azt képzelve, hogy ebből siker lesz, mert az emberek óhatatlanul is rájuk fognak szavazni. Ez pontosan az a gondolkodási séma, amikor az ember leül a műveltségi vetélkedő elé, és gondolatban felépít egy nagyon nehéz kérdésekből álló sort, amelyekre végig tud válaszolni, és végül övé lesz a sokmilliós főnyeremény. Persze, hiszen ő maga a kérdések feltevője és a válaszadó, így borítékolható a siker. Aztán mikor a választási eredményekre fény derül, akkor jön a döbbenet, hogy valójában már az első kérdésre is rosszul válaszoltak, és logikus következményként hatalmasat buktak.

A Jobbik számára első és legfontosabb feladat az volna, hogy kitalálják, milyen úton indulnak, és mit akarnak elérni. Ideológiára lenne szükség, mégpedig olyanra, amelyet a tagság is elfogad, és a vezetőség is hisz benne, ráadásul az emberek számára is működő alternatívának tűnik. Ezt pedig sokkal nehezebb megvalósítani, mint képzelik a Jobbik háza táján. Ez évek munkája, és nagyon fontos, hogy azelőtt kell végrehajtani, hogy párttá alakulna a politikai közösség. Utólag módosítani az irányvonalat lehetséges, de pokoli nehéz. Hiteltelenné válik a néppártosodó jobboldali radikális mozgalom, amely jelenleg a nyugati jellegű, Magyarországon szinte teljesen talajnélküli zöld párttal, az LMP-vel kacsintgat össze. Abból a feltevésből táplálkozik a bizarr házassági terv, hogy van egy körülhatárolható réteg, amely elégedetlen a Fidesszel, így a siker kulcsa ezeknek az embereknek alternatívát kínálni. A feladat csak az, hogy ezeket az embereket egy platformra kell csábítani, és azt elhitetni velük, hogy ez a zöld-liberális-vörös-exradikális-jobboldali együttműködés lesz a megoldás a bajokra, ahol voltaképp nincs egyetlen vezető sem. Mert Volner Jánosnak abban teljesen igaza van, hogy az LMP nem tekinthető dinamikus pártnak, inkább oszló hulláról van szó. Pontosan ugyanazt az utat járja be az LMP, mint az SZDSZ egykor. Amikor volt benne potenciál, támogatták külföldről és otthonról egyaránt, akkor a vezetők is minőséget képviseltek. Nem voltak jó emberek, de dörzsöltek voltak, és volt elképzelésük a világról, bármilyen katasztrofális eredménnyel járt is ez Magyarország szempontjából. Aztán az utolsó, akinek a villany lekapcsolása volt az egyetlen feladata, Retkes Attila volt. Addigra az SZDSZ egy csontváz volt, nem is oszló hulla. Ha nem talál a Jobbik és az LMP valami értelmes okot arra, miért is politizálnak, akkor nem lehet más a jövőjük, mint ez az élve elrohadás. Akár közösségben, akár egyedül történik ez valakivel, ez soha nem túl szórakoztató időtöltés.

Sitkei Levente