Omar Licandro a napokban megrendezett Kopaonik Üzleti Fórumon a szerb és az amerikai gazdaságot hasonlította össze, és igyekezett bebizonyítani, hogy a különbség nem is olyan nagy. A hazai közgazdászok erre bizony felkapták a fejüket.

A médiában megjelent beszámolók szerint Omar Licandro, a Nemzetközi Gazdasági Szövetség (International Economic Association) pénzügyekért felelős igazgatótanácsi tagja a 33. Kopaonik Üzleti Fórumon – az úgynevezett „szerb Davoson” – azt mondta: „Szerbia polgárai 100 dinárért többet tudnak vásárolni, mint az amerikaiak egy dollárért.”

Hozzátette azonban azt is, hogy ez az összehasonlítás „nem teljesen igazságos”, mert Szerbiában az árak jóval alacsonyabbak, mint az Egyesült Államokban.

Ahogy azt a 021.rs portálnak Goran Vukmirović, az Újvidéki Egyetem szabadkai Közgazdasági Karának Újvidéken is tanító professzora elmagyarázta, az ilyen közvetlen valuta-összehasonlítás bizony sántít és nagyon problematikus.

„Az ilyen szintű közvetlen összehasonlítás annyira pontatlan és félrevezető, hogy mindig lehet találni példát, amely az egyik vagy a másik állítást támasztja alá. Ha valaki talál egy példát arra, hogy 100 dinárért valamiből többet lehet venni, mint egy dollárért Amerikában, akkor szinte biztosan találni lehet olyat is, ahol éppen fordított a helyzet” – hangsúlyozta Vukmirović professzor.

Az interneten elérhető adatok alapján bizonyos árakat részben össze lehet hasonlítani.

A legnagyobb különbségek az úgynevezett diszkrecionális fogyasztásban mutatkoznak, vagyis azoknál a termékeknél és szolgáltatásoknál, amelyek nem létfontosságúak, hanem inkább élvezeti cikkek – például az alkohol, a cigaretta vagy az éttermi étkezés.

Az adatok szerint például egy üveg bor Szerbiában átlagosan mintegy 700 dinárba kerül, míg az Egyesült Államokban az átlagár körülbelül 15 dollár, ami több mint 1500 dinárnak felel meg. Hasonló, akár kétszeres különbség figyelhető meg a hazai és import sörök, valamint a cigaretta és az éttermi szolgáltatások esetében is.

Az Egyesült Államokban a közlekedés és a lakhatás költségei is jelentősen magasabbak, ami látszólag szintén Szerbia javára billenti a mérleget.

Vannak azonban olyan termékek is, amelyek ára nagyon hasonló a két országban, főként a globális márkákhoz kapcsolódó árucikkek és szolgáltatások esetében. Így például a McDonald’s étkezések, bizonyos ruházati termékek, cipők, a mozijegyek vagy a mobiltelefon-szolgáltatások ára viszonylag összehasonlítható.

Érdekes módon akad néhány olyan termék és szolgáltatás is, amely olcsóbb az Egyesült Államokban.

Kisebb különbségek figyelhetők meg például a banán áránál: az Egyesült Államokban körülbelül harminc dinárral olcsóbb, mint Szerbiában. Hasonló nagyságrendű különbség tapasztalható a tej esetében is.

A legnagyobb különbség azonban egyértelműen az üzemanyag árában van, mégpedig az Egyesült Államok javára. Szerbiában a literenkénti átlagár körülbelül 185 dinár, míg az Egyesült Államokban az átlag 0,89 dollár, ami nagyjából 90 dinárnak felel meg.

Vukmirović professzor szerint az üzemanyag és a déligyümölcsök a legismertebb példák azok közül a termékek közül, amelyek az Egyesült Államokban jóval olcsóbbak, mint Szerbiában.

Érdekes lehet a átlagbérek összehasonlítása is.

A legfrissebb szerbiai adatok szerint az átlagfizetés 124.089 dinár, bár fontos megjegyezni, hogy ez decemberi adat, és a tényleges átlag valamivel alacsonyabb lehet. Emellett az átlagbér kevésbé mérvadó mutató, mint a mediánbér, amely Szerbiában ennél jelentősen alacsonyabb.

Az összehasonlítás kedvéért azonban a szerb átlagbért összevethetjük az amerikai 6228 dolláros átlagfizetéssel, amely az Egyesült Államok Munkaügyi Statisztikai Hivatalának legfrissebb adatai szerint érvényes.

Ezek alapján például a szerbiai átlagfizetés 124 étkezésre elegendő egy olcsóbb étteremben, míg az amerikai átlagbér 311 étkezést fedez.

Az amerikaiak kétszer annyi kávét ihatnak, háromszor több csirkét vásárolhatnak, és közel 300 kilogrammal több gyümölcsöt vehetnek. Fizetésük a lakhatási költségek csaknem kétszer akkora részét képes fedezni – annak ellenére, hogy a lakhatás az Egyesült Államokban sokkal drágább.

Az üzemanyag esetében még látványosabb a különbség:

míg a szerbiai átlagbér mintegy 670 liter üzemanyag megvásárlására elegendő, addig az amerikai fizetésből körülbelül 7000 liter üzemanyag tölthető.

Mit jelent valójában a vásárlóerő-paritás?

A vásárlóerő-paritás (PPP) egy olyan gazdasági módszer, amely az országok életszínvonalát az árkülönbségek figyelembevételével hasonlítja össze.

Másképpen fogalmazva, ez a módszer arra próbál választ adni, hogy az emberek valójában mennyi árut és szolgáltatást tudnak megvásárolni különböző országokban, nem csupán arra, hogy mennyi pénzt keresnek.

Ezért gyakran előfordul, hogy a gazdagabb és a szegényebb országok közötti életszínvonal-különbségek kisebbnek tűnnek, ha a vásárlóerő-paritás módszerével vizsgáljuk őket, mint ha pusztán a béreket vagy a GDP-t hasonlítjuk össze piaci árfolyamon.

Vukmirović professzor szerint azonban a nemzetközi életszínvonal-összehasonlítás sokkal körültekintőbb módszertant igényel.

„Ha nemzetközi összehasonlításokat végzünk, hivatalos statisztikai adatokat és azonos paramétereket kell használni – például ugyanazt a fogyasztói kosárstruktúrát. Ha a kosarak eltérnek, vagy csak bizonyos termékeket választanak ki, akkor torz képet kapunk” – mondta.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy egyes valuták abszolút értelemben nagyobb vásárlóerővel rendelkeznek.

Az, hogy Szerbiában egyes árak alacsonyabbak, mint az Egyesült Államokban, nem azt jelenti, hogy 100 dinár valóban többet ér egy dollárnál, csupán azt, hogy az árszint alacsonyabb.

Az árakra és bérekre vonatkozó adatok azt mutatják, hogy bár sok dolog valóban olcsóbb Szerbiában, nem annyira, hogy a lakosság átlagos vásárlóereje nagyobb lenne. Sőt, az amerikaiak az átlagfizetésükből továbbra is lényegesen több árut és szolgáltatást tudnak megvásárolni, mint a szerbiai átlagbérből élők.

Vukmirović professzor ezért azt tanácsolja a polgároknak, hogy ne fogadják el kritikátlanul az ilyen kijelentéseket, hanem ellenőrizzék maguk is az adatokat.

„A legjobb, ha az emberek maguk nézik meg az árakat és a béreket más országokban. Ma ez már könnyen ellenőrizhető az interneten vagy olyan ismerősökön keresztül, akik külföldön élnek. Ha összevetjük a fizetéseket és a megélhetési költségeket, világosan látszik, hogy a fejlettebb országok polgárainak még mindig lényegesen nagyobb a vásárlóerejük” – zárta gondolatait Vukmirović.