Tűlevél
Veszélyes melegek

Gondolom, nem vagyok egyedül a véleményemmel, hogy túl nagy a felhajtás az úgynevezett büszkeségnapi felvonulás körül.

Lehet, hogy megszólnak érte, de őszintén szólva én már nagyon unom a témát. Szombaton kellett volna megtartani a melegfesztivált, de mint tudjuk, a kormány úgyszólván az utolsó pillanatban betiltotta. Jó két hete másról sem szól a közéleti diskurzus, mint hogy felvonulhatnak-e a melegek Belgrádban, vagy sem. Mintha egyéb fontos dolga nem is lenne az embernek ebben az országban, mint az úgynevezett LGBT manifesztáció. A napokban a szakszervezet is az utcára vonult, tiltakozva a dolgozói jogokat kurtító törvénytervezet ellen, és bár tagságuk nagyságrendekkel nagyobb, mint a szóban forgó populációé, őket a kutya sem ugatta meg.

Nem úgy a melegfesztivált, amit mára valósággal agyoncsépelt a média. Se vége, se hossza a vezetők atyáskodó tirádáinak, hogy mennyire szívükön viselik a mi biztonságunkat! Mennyire gondoskodnak a közrendről és nyugalmunkról, továbbá nemcsak a felvunuló melegek testi épségéről, hanem még az őket megtámadni készülő gaz huligánokéról is. Meg természetesen a rendőrökéről is, akik az agyaggalamb szerepére vállalkoznak. Sőt, még arra is kiterjed a kormányzópártok figyelme, hogy megóvják a kirakatok százait a vad randalírozók dühétől.

Ennyi féltő gondoskodást még a svédek vagy a svájciak is megirigyelhetnének! Pedig ott aztán tényleg van demokrácia, senki sem vitathatja, méghozzá jó pár száz éve, akkora, hogy a melegek szereplésére csak az figyel oda, akinek nincs okosabb dolga.

Egyesek talán még el is sírták magukat A. Vučić első miniszterelnök-helyettesnek a szokásosnál is patetikusabb nyilatkozatait hallgatva arról, hogy az állam és a polgárok szemszögéből a lehető legbölcsebb döntést hozták, amikor betiltották a felvonulást. Ugyanis azt tették mérlegre, hogy milyen árat kellene fizetniük érte? Megérte-e volna, ha valaki életével fizet? És felülmúlhatatlan empátiával rögtön azt is hozzátette, hogy ő maga sohasem tett elmarasztaló kijelentést a homoszexuális kisebbségről (valószínűleg úgy értette: pályafutása haladó korszakában, az azt megelőző időszakra pedig már úgyis csak kevesen emlékeznek), de hát mit csináljon, ha a szerb társadalom még nem nőtt fel az efféle toleranciához. Majd ha felnő, akkor lesz parádé is, nyugtatta meg az aggodalmaskodókat.

Ivica Dačić kormányfő pedig talányos utalást tett gyanús szurkolói csoportokra és szélsőjobbos szervezetekre, amelyek rendőrségének értesülése szerint támadásra készültek a Pride-osok ellen, és hasonló ramazurit terveztek kirobbantani, mint 2010-ben, az első és mind ezidáig egyetlen belgrádi büszkeségnapi menetelés idején. Amikoris a melegek elleni tiltakozás ürügyén patrióta hevületükben csatatérré változtatták Belgrád belvárosát, és csak úgy, mellesleg több tucat üzletet kifosztottak, szuvenírszerzés céljából. És amikor csaknem száz rendőr is megsebesült. Dačić szintén tulajdon bölcsességüket hangoztatta a tiltó intézkedés kapcsán, kimondva azt a szívszorító igazságot, hogy az emberi jogoknál egyedül a polgárok biztonsága fontosabb.

A kormányzat tehát bölcs intézkedésével tulajdonképpen megvédett minket a melegek jelentette veszélyektől.

Természetesen egy percig sem vitás, hogy az államnak szavatolnia kell minden fajta kisebbség alkotmányos jogait, ha igényt tart arra, hogy demokratikusnak tekintsék és megnyissák előtte a toleranciát felettébb nagyra tartó Európai Unió kapuját. Nemcsak a nemzeti kisebbségekét, hanem minden más kisebbségi csoport, így az LGBT populáció jogait is a tekintetben, hogy szabadon kinyilvánítsák másságukat. Ízlés dolga, hogy ezt hogyan teszik: öntudatosan védelmezve emberi jogaikat, vagy kihívóan, kérkedve, polgárpukkasztó módon. Ez már rájuk tartozik, nincs hozzá kommentárom. Ám ha az utóbbi magatartásformát választják, azzal nehezen találnak megértésre ebben a balkáni környezetben, amely Vučić szavaival élve még nem érett meg az effajta toleranciára.

Az igazat megvallva, kissé túlzottnak tartom az unió képviselőinek fellépését is, akik tragikusnak, mi több katasztrofálisnak ítélték meg (Birgitta Ohlsson svéd igazságügy miniszter, ő lett volna a Pride fő szónoka), hogy a szerb kormány lefújta a parádét. Ohlsson asszony úgy vélekedett, hogy Belgrád elmulasztotta az alkalmat, hogy bebizonyítsa: tiszteli az emberi jogokat. Mint mondta, a döntéssel Szerbia egy lépést tett hátra az EU-integráció terén. A svéd miniszter szerint a biztonsági kockázatra való hivatkozás csak kifogás, mert a szerb rendőrség a focimérkőzések alkalmával is rendszeresen megbirkózik a futballhuligánokkal, ám emiatt sohasem tiltják be a meccseket.

Jelko Kacin, az Európa Parlament szerbiai jelentéstevője emlékeztetett arra, hogy Tomislav Nikolić szerb elnök tavaly ígéretet arra, hogy 2013-ban nem lesz akadálya a melegfelvonulás megtartásának, ezért furcsa, hogy most mégis elálltak ettől. Figyelmeztetett, hogy az esetre kitérnek majd az EP jelentésében is, amely Szerbia felkészültségét mérlegeli az uniós csatlakozási tárgyalások megkezdésére. Megütközésének és nemtetszésének adott hangot a hivatalos Washington, továbbá számos ismert nyugati politikus is.

Remélhetőleg indokolt esetekben hasonló buzgalommal állnak majd ki a nemzeti kisebbségek emberi jogainak védelme mellett is.

Belgrádban úgy voltak a szombati melegparádéval, hogy szerettek is volna a toleráns európai kormány szerepében tetszelegni, amely eltűri és természetesnek tartja az ilyen rendezvényeket, ám ugyanakkor titkon azért fohászkodtak az égiekhez, hogy történjen már valami, ami miatt be lehet tiltani. Akadjon egy jó ürügy, mint amilyen a biztonsági kockázat, amibe belekötnek majd Brüsszelben, de végül úgyis túlteszik magukat rajta.

Mert végeredményben nem Birgitta Ohlssonnak és Jelko Kacinnak kell kell kiállnia a szerb közvélemény elé, hanem Vučićnak és Dačićnak. Az elé a közvélemény elé, amelyet hosszú évek óta azzal etetnek politikusai, hogy minden másság gyanús és árt a nemzetnek. És kin lehet bosszút állni a kilátástalanságért és a siralmas anyagi helyzetért, mint a szerencsétlen melegeken. Akiket ráadásul főpapjaik is szégyenteleneknek és ördögtől valóknak bélyegeznek.

Még az hiányzott volna, hogy a legközelebbi választásokon az ellenzék azzal vádolja meg a kormánypártiakat, hogy rokonszenveznek a melegekkel! Akkor már inkább jöjjön a brüsszeli feddés.

J. Garai Béla

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

A Tűlevél tizenhárom éve - illusztráció
2018. OKTÓBER 27.
[ 8:53 ]
Ariadné fonala - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 30.
[ 18:41 ]
Ivica jóslata - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 18.
[ 20:58 ]
A rovat frissítése szünetel - illusztráció
2018. JÚLIUS 23.
[ 19:18 ]
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
Beolvasás folyamatban