Tűlevél
Loch Nesstől Laktašiig

Nyugodtabb időszakokban az újságírók ilyenkor, kánikula idején, az úgynevezett uborkaszezonban – izgalmasabb témák híján – a legfurcsább sztorikkal szórakoztatták olvasóikat: ilyenkor szokott feltűnni például a legendás Loch Ness-i szörny vagy a titokzatos havasi ember, a Yeti a Himalája bércei között.

Nálunk régen nincs uborkaszezon, de Yetire és Loch Ness-i szörnyre sincs szükség, mert a tabloidok még ezeknél is izgalmasabb témákkal rukkolnak elő. A tíz nappal ezelőtti srebrenicai megemlékezés a szörnyű tömegmészárlásról és az ott történt kínos incidens, a szerb miniszterelnök megkövezése után is fantasztikusabbnál fantasztikusabb elméletek látnak napvilágot. A legújabb az, hogy a merényletet Svájcban élő szélsőséges bosnyákok tervezték: egy csoportjuk egy nappal korábban megérkezett Srebrenicába és Potočariba, kiosztották a szerepeket, és másnap felkészülten várakoztak a nagy pillanatra. Az volt a feladatuk, hogy kődobálással tömegpánikot váltanak ki, és a csődület agyontapossa a földre került szerb politikust.

Mint tudjuk, a kődobálás megtörtént, Vučićot el is találták (szerencsére, csak kisebb zúzódást szenvedett az arcán), ám sikerült viszonylagos épségben eljutnia szolgálati kocsijához. Azt azonban még nem sikerült megállapítani, hogy a dobálózók kik voltak.

A másik változat szerint a brit titkosszolgálat áll az ügy hátterében, a félelmetes brit MI-6 több ügynöke is a helyszínen járt: erre állítólag az a bizonyíték, hogy egyikük, feltehetően a nagy kapkodásban, ottfelejtette távcsöves puskáját az ösvény mellett, amerre a belgrádi vendég elhaladt. Azzal kellett volna likvidálni őt, ha a kődobálásos változat nem jár eredménnyel.

Hogy miként vegyülhettek el a tömegben fényes nappal a távcsöves puskákkal és egyéb diverzáns eszközökkel felszerelt brit ügynökök, úgy, hogy senkinek sem szúrtak szemet, nem tudom, de hogy eme kétbalkezes társuk, aki elhagyta fegyverét, nem ússza meg következmények nélkül, az nem kétséges. Ha igaz a belgrádi lapok meséje, úgy repül a titkosszolgálatból, mint a szerbiai köztisztviselők az őszre tervezett felmondások után! Mármint azok, akiknek nem elég szilárd a párt-, vagy rokoni bázisa.

A britek nyilván azért kerülhettek a merénylet kitervelőinek gyanúsítottjai közé, mert a londoni kormány terjesztette a Biztonsági Tanács elé a sok vitát kiváltó Srebrenica-határozatot, amelynek elfogadását végül is az oroszok vétója megakadályozta. Az utóbbi időben ugyanis a szerb kormány mintha elvesztette volna a bizalmat a ködös Albion vezetői körében. Ezen a helyzeten próbált változtatni Nikolić elnök, amikor a brit rezolúcióról szóló vita előtt arra a szokatlan és meglepő lépésre szánta magát, hogy levéllel fordult II. Erzsébethez: vegye rá kormányát, hogy vonja vissza a BT elé terjesztett dokumentumot.

Ám a visszavonás elmaradt, nem tudni, hogy azért-e, mert a brit uralkodónak tilos beleszólnia a kormány munkájába, vagy csak ezért, mert a levél cirill betűkkel íródott (ami óriási derültséget váltott ki a közvéleményben, nem kevésbé diplomáciai körökben), és még nem tudták lefordítani. Az ellenzék napokig azon viccelődött, hogy Nikolić „hivatali kollegájának” tekinti a brit uralkodónőt, és elvárja tőle, hogy tanulja meg a tyirilicát.

Olvashattunk olyan feltevést is, hogy az Iszlám Állam nevű terrorszervezet áll a merénylet mögött, és Vučić likvidálása lett volna a bevezetés a Szerbia elleni terrortámadásra. Merthogy az IÁ állítólag elsőként Szerbiát akarja leigázni a nyugat-balkáni államok közül, és ide is kiterjeszteni a kalifátust. (Nebojša Stefanović belügyminiszter viszont a hétvégén igyekezett mindenkit megnyugtatni, hogy ilyen támadásról nincs tudomásuk, bár a belügyi erők mindenesetre készen állnak.)

Korábban Bakir Izetbegovićot, Bosznia-Hercegovina kollektív elnökségének bosnyák tagját gyanúsították, hogy ő adott utasítást a titkosszolgálatnak, hogy öljék meg Vučićot. Még tovább szőtte ezt az elméletet a banjalukai despota, Milorad Dodik. Szerinte sem vitás Izetbegović ellenséges szerepe, de tervébe állítólag bevonta Naser Orićot, a háború alatti bosnyák erők volt srebrenicai parancsnokát is. Dodik úgy tudja, hogy Orić is ott volt a megemlékezésen, méghozzá álruhában, és megpróbálta feltüzelni a tömeget a szerb vezető ellen.

E sokféle feltevés után kíváncsian várjuk a boszniai belügyi vizsgálat eredményét, hogy kik is támadtak Vučićra és kinek a megbízásából? Arra azonban mérget vehetünk, hogy a fenti források továbbra is kitartanak majd összeesküvés-elméleteik mellett.

Nem elég baj a szerb kormányfőnek, hogy ilyen sokan törnek az életére, hanem még a banjalukai testvér is minduntalan gondot okoz neki. Jelenleg azzal az ötletével, hogy népszavazást írnak ki az „erdei köztársaságában” (ahogyan független belgrádi elemzők becézik némi lekicsinyléssel a Boszniai Szerb Köztársaságot) a közös boszniai állam legfelsőbb bíróságáról és ügyészségéről. Vagyis arról, hogy alkotmányos-e illetékességük a szerb entitás igazságszolgáltatása felett. A boszniai háborúnak véget vető daytoni megállapodás szerint Banjaluka ezt nem kérdőjelezheti meg, ám Dodiknak tulajdonképpen nem is ezen, hanem máson jár az esze: így próbálja feszegetni a névleg egységes bosznia-hercegovinai állam kereteit és elfogadtatni a referendum intézményét. Hogy legközelebb már a Boszniából való kiválásról kérdezze meg alattvalóit, amivel régóta fenyegetőzik. Azzal a magától adódó javaslattal, hogy természetesen az „anyaországhoz”, vagyis Szerbiához kívánnak csatlakozni…

Szarajevóban rendkívül komolyan veszik Dodik fenyegetőzéseit, a népszavazás megtartását pedig egyenesen Bosznia-Hercegovina szuverenitása elleni támadásnak minősítik. Legalábbis így nyilatkozott Emir Suljagić védelmi miniszterhelyettes, aki szerint egy ilyen lépés véres háborúhoz vezethet.

Már csak ez hiányozna Európának, egy újabb kettéválás vagy elszakadás a Balkánon! Az ezzel járó összes komplikációval, fegyveres konfliktussal, etnikai tisztogatásokkal. Érthető, hogy a nyugati vezetőknek égnek áll a haja Dodik próbálkozásaitól, ezért gyakorolnak nyomást Belgrádra, hogy térítse észhez a makrancos banjalukait, különben ugrik az uniós csatlakozás. Vučić a napokban magához is rendelte őt, és megpróbálta lebeszélni vakmerő tervéről. A megbeszélés utáni sajtóértekezleten diplomatikusan így fogalmazott: „megkérte Dodikot, hogy gondolja át a referendumra vonatkozó döntését”. Mint mondta, megérti érveit, de „túl magas árat kellene fizetni érte”. Értsd: nemcsak Banjalukának, hanem Belgrádnak is.

Egyelőre semmi jele, hogy az „erdei köztársaság” vezetője meghátrált volna.

Ha csak a lakodalmi vígasság alatt nem sikerül őt „megpuhítani”… A héten tartják ugyanis az ifjabb Dodik ha nem is hét, de két országra szóló menyegzőjét, kiszivárgott hírek szerint több, mint kétszázezer eurós költséggel. Laktašiban óriási lakodalmi sátort építettek és az egész területet magas drótkerítéssel vették körbe, biztonsági okokból. Az egész szerbséget képviselő több száz előkelő vendéget hívtak meg, olyan nemzeti hírességeket, mint Novak Djoković teniszbajnok, Emir Kusturica filmrendező, Boris Tadić volt szerb elnök, Ceca Ražnjatović műnépdal énekes és természetesen Aleksandar Vučić.

Remélhetőleg a brit ügynököket és az álruhás bosnyák diverzánsokat sikerül távoltartani…

J. Garai Béla

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

A Tűlevél tizenhárom éve - illusztráció
2018. OKTÓBER 27.
[ 8:53 ]
Ariadné fonala - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 30.
[ 18:41 ]
Ivica jóslata - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 18.
[ 20:58 ]
A rovat frissítése szünetel - illusztráció
2018. JÚLIUS 23.
[ 19:18 ]
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
Beolvasás folyamatban