Rendhagyó osztálytalálkozót tartottak szombat délelőtt Szabadkán, a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon. Azok az egykori hallgatók találkoztak ismét egymással, akik 60 évvel ezelőtt szerezték meg oklevelüket a szabadkai tanítóképzőben. A kar nemcsak, hogy helyet biztosított a találkozónak, hanem egy meglepetéssel is készült: a találkozás apropóján a 60 éven át kifejtett szakmai tevékenység elismeréseként gyémánt oklevelet adományoztak a kar vezetői minden résztvevőnek.

Dr. Námesztovszki Zsolt dékánhelyettes kérdésünkre elmondta, hogy a jubileumi eseménnyel hagyományt szeretnének teremteni azok körében, akik az MTTK-n fejezték tanulmányaikat, illetve ennek megfelelő felsőfokú jogelőd intézményben.

- Igazából mi alma materként tekintünk magunkra, az összes jogelődünkre. Itt a bejáratnál van az a tabló, ahol fel vannak sorolva a jogelődeink, illetve azok az emberek, akik maradandót, kimagaslót alkottak ezekben az intézményekben. Jubiláris diplomaosztást tartunk ma. Megnéztük, hogyan működik mindez Magyarországon. Ott a 60 év után gyémántdiplomát osztanak. Szeretnénk ezt belső szabályzattal meghatározni, hogy legyen aranydiploma, gyémántdiploma, vasdiploma, platinadiploma. Az 50-től 75 év közötti intervallumot határozzák meg ezek az oklevelek. Örülünk, hogy otthont adhatunk ennek a rendezvénynek. Ezek a pedagógusok kitartottak, nagyon büszkék a hivatásukra és szeretnének megemlékezni, ezért ez volt a legkevesebb, hogy befogadjuk őket – mondta dr. Námesztovszki Zsolt.

A találkozó résztvevői örültek a gyémántoklevélnek, még jobban az újbóli találkozásnak. Elmondták, hogy a 60-as években a községek ösztöndíjakkal támogatták a magyar tanítóképzést. Olyan községek is, ahol ma már alig élnek magyarok. Viszont nagy volt a lemorzsolódás. Körülbelül 180-an kezdték meg tanulmányaikat, s alig kilencvenen diplomáztak. Utána pedig Vajdaság egész területén szétszóródva oktatták magyarul a kis nebulókat. Azok, akik kis falvakba kerültek, nemcsak pedagógusok voltak, hanem a falu művelődési életének a vezetői, könyvtárosok, kulturális programszervezők. Örülnek annak, hogy egy olyan korban végezhették hivatásukat, amikor megbecsülték a pedagógusokat, sokkal jobban, mint ma.