Horgos mellett, a kishorgosi Templomdombon 1964-ben egy középkori templom romjaira bukkantak a régészek. A maradványok alapján megállapították, hogy egy kis méretű, egyhajós, egyenes szentélyzáródású, nyugati homlokzata előtti tornyos, román stílusú falusi templom romjairól van szó. Szekeres László régész, aki feltárta a templomot és a körülötte elterülő temető 15 sírját, megállapította, hogy az épület kő alapra épült égetett téglából. Az alacsony téglafalra megállapítása szerint döngölt agyag fal épülhetett, zsindely fedéssel. A kutató a templom építését 1230 körüli időpontra tette, rövid fennállás utáni pusztulását pedig a tatárjárás korára, azaz 1241-42-re.

A szakemberek úgy gondolták, hogy a templommal együtt a falu is mindörökre elpusztult, ami valószínűleg az 1075-ben egy írásos dokumentumban is említett Horgas halászfalu lehetett.

Két évvel ezelőtt egy komolyabb régészeti feltárás is volt a területen, amely alapjaiban átírta mindazt, amit a régészek e település sorsáról korábban gondoltak. Minderről Vass Zoltán horgosi történész számolt be azon a rendezvényen, amit a Bácsország Honismereti szemle rendezett a helybeli művelődési házban csütörtök kora este. Baráth Gábor Gergely, a folyóirat főszerkesztője a lapról tartott ismertetőt, s a közönséget ajándékozta meg néhány lapszámmal, Vass Zoltán pedig a kishorgosi Templomdombról tartott előadást. A rendezvény után őt kérdeztük mindarról, amit a 2021-es ásatások alapján meg lehetett állapítani a lelőhelyről.

Az 1964-es feltárás után azt gondolták a régészek, hogy a település a tatárjárás után elnéptelenedett. Ezt a teóriát írták át az újabb eredmények?

- 2021 őszén zajlottak régészeti feltárások a Templomdomb környékén. A munkát a Szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet végezte, s a munkatársuk olyan leleteket talált, amelyekről talán még nem is publikált, viszont beszélgetésben elmondta, hogy azok azt bizonyítják, hogy a tatárjárás után a település valamilyen szinten újra benépesült, s folytatódott ott az élet. Feltételezhető, hogy a templomot már nem építették újjá. Annyiban tehát igazak voltak a régi feltételezések, hogy a templom csak a tatárjárásig állt, viszont a templom körüli településen az élet folytatódott a tatárok elvonulása után is, s valószínűleg a törökdúlásig folyamatosan éltek ott emberek, tehát még majdnem 300 évig.

Most azon a területen szántók és legelők vannak, akkor viszont ez egy halászfalu volt, tehát rengeteg víz lehetett a környéken. Erre van bizonyíték?

- Kiváló lakóhely volt itt, az emberek minden bizonnyal hasznosították a vizet, s az élelmezés szempontjából sem volt mellékes, hogy hozzájuthattak friss halhoz. Valóban, az egész környéket körbe ölelte a víz, s egy nagyon jól védhető lakóhelynek számított ez a terület. Ma már az egykori víztömegnek csak a maradványait láthatjuk, viszont, ha kicsit korábbi térképekre tekintünk, akkor egyértelműen kirajzolódnak azok a mélyedések, amik ebben az időszakban vízzel voltak feltöltődve.

1964-ben tárták fel a templomromot, majd 1993-ban itt egy keresztet állítottak, viszont vannak tervek arra vonatkozóan, hogy itt egy emlékhely létesüljön. Pontosan mik az elképzelések?

- A tervek elkészültek, a Műemlékvédelmi Intézet munkatársai a megbeszélések alapján azokat kidolgozták. Innentől kezdve az a kérdés, hogy mikor és hol találunk olyan szervet, amely a munkálatokat finanszírozni fogja. Egy nagyon szép tervdokumentáció készült több fázisra lebontva. Az első és legfontosabb feladat a falak konzerválása lenne, a környék rendbe tétele, olyan táblák kihelyezése, amelyek hosszú ideig ellenállnak az időjárás viszontagságainak. Padok és szemetesek kellenének. Meg kellene javítani az odavezető utat, s talán egy utolsó lépésként, ha lenne rá finanszírozási lehetőség, fel lehetne szerelni egy napelemes megvilágítást.

A Magyar Nemzeti Tanács biztosított pénzt, mégsem valósult meg a beruházás. Miért?

- Igen, valóban, két évvel ezelőtt egyszer már megkaptuk a lehetőséget. Pont akkor érkezett meg a pénz, amikor már a tavaszra vártunk, hogy elvégezhessük a munkát. Közben viszont a terület már visszaszármaztatás alatt volt, s a folyamat éppen ekkor fejeződött be. Különféle jogi bukfencekbe keveredtünk, s a pénzt már nem tudtuk felhasználni, mert állami szervként nem ruházhattunk be magántulajdonba. Ezt az akadályt nem tudtuk elhárítani egy éven keresztül sem, az volt tehát a tisztességes megoldás, hogy a pénzt visszafizessük, s már majd valamilyen civil szervezeten keresztül próbáljuk ezt az összeget a célra újra lehívni. A tervről nem mondunk le, azért vagyunk, hogy megpróbáljunk mindent, kopogtassunk, kilincseljünk, mindenkinek elmondjuk, hogy itt egy az egész közösség számára nagyon fontos régészeti lelőhely van, s egy olyan emlékhely kialakítására van lehetőség, amely álmaink szerint egyszer egy zarándokhellyé válna.

Egyelőre még csak az 1993-ban felállított, s az évek alatt elkorhadt keresztet cserélték le. Vass Zoltán elmondta, hogy egy horgosi polgár, Lepár Jenő vállalta, hogy saját költségén felújítja az eredeti kishorgosi keresztet, ami azután majd a horgosi Havas Boldogasszony-plébániatemplom kertjébe kerül.