A csodát most is ők vigyázzák címmel tartotta meg csütörtök este a Vajdasági Magyar Szövetség 1956-os megemlékezését Szabadkán, a Jadran színpadon, a forradalom kitörésének 69. évfordulóján. Az alkalmi ünnepség szónoka Szalay-Bobrovniczky Kristóf, Magyarország honvédelmi minisztere, valamint dr. Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke volt.

Magyarország honvédelmi minisztere ünnepi beszédében hangsúlyozta: 1956 minden tragédiája ellenére a nemzet felemelkedésének története egy szabadulástörténet volt.

„Egy nemzet emelte fel a fejét, és talált kiutat a megfélemlítésből, a félelemből és elnyomásból” – fogalmazott.

Hozzátette, a forradalom nem korlátozódott Magyarország határaira, hanem a teljes Kárpát-medence magyarságának közös küzdelme volt, hiszen Erdélyben, a Felvidéken és a Vajdaságban is megmozdultak a fiatalok, akik arccal, névvel és hittel vállalták a szabadság ügyét.

Szalay-Bobrovniczky Kristóf köszönetét fejezte ki a vajdasági magyar közösségnek is, amely 1956-ban menedéket adott a forradalom elől menekülőknek.

„Ez az ünnep mindannyiunké. Szabadkának és a délvidéki magyarságnak különleges feladatot juttatott a gondviselés. Az itteniek lettek az egyre szűkülő híd a lángban álló Magyarország és a szabad világ között” – mondta.

Felidézte, hogy a néhai Jugoszlávia területén hivatalosan 19.851 magyar menekültet regisztráltak, de a valóságban ennél is többen találtak menedéket.

„Szabadka népe nagyon sokat tett értünk, amiért az egész nemzet örökké hálás lesz” – fogalmazott.

A magyar honvédelmi miniszter arra is emlékeztetett, hogy 1956 nem csupán a fegyveres harcról szólt, hanem az összetartozásról, az egymás iránti felelősségről is. Beszédében kiemelte, hogy a forradalom öröksége máig meghatározza a magyar nemzet tartását és hitét, és a mai Magyarország szabadsága is abból a történelmi tapasztalatból született.

„A rendszerváltás és utána a szabad Magyarország 1956-ból nőtt ki. Trianon pedig egyszer s mindenkorra megtanította a magyaroknak, hogy a nemzet és az ország határai nem esnek egybe, de a sorsunk mégis közös.” – mondta beszédében.

Szalay-Bobrovniczky Kristóf kiemelte a térség békéjének és együttműködésének a fontosságát is. Felidézte, hogy a történelem új lehetőséget adott a szerb és a magyar nemzetnek a kölcsönös bizalomra és a tiszteletre:

„A történelem ura megadta nekünk a lehetőséget, hogy túllépve Trianon minden Kárpát-medencei nemzetet sújtó átkán, felépíthessünk egy kölcsönös tiszteleten és közös érdeken alapuló békét.”

Hangsúlyozta, hogy a békéhez nem passzivitásra, hanem erőre van szükség. A miniszter reményét fejezte ki, hogy Magyarország a jövőben is aktívan hozzájárulhat az Ukrajnában zajló háborút lezáró béke megteremtéséhez.

A megemlékezés másik szónoka, dr. Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke volt, aki beszédében a múlt tiszteletét és a jelen felelősségét kapcsolta össze. Felidézte, hogy 1956 októberében „Budapest utcáit egyre duzzadó tömeg töltötte meg, amely megálljt akart parancsolni az idegen megszálló kommunista hatalom diktálta nyomornak és elnyomásnak.” Elmondta, hogy a forradalom három röpke hete alatt a magyar nemzet sorsa megváltozott, és ezzel együtt megszületett az a hit, amely azóta is összeköti a magyarságot.

A VMSZ elnöke hangsúlyozta, hogy a vajdasági magyarok is kivették részüket a szabadságharc eszméjének ápolásából és a menekültek támogatásából. Büszkeséggel említette a délvidéki származású forradalmárokat, köztük Sörös Imrét és dr. Rajki Mártont, akik bebizonyították, hogy a magyar nemzet fiai bárhol is éljenek, egy emberként állnak ki a szabadságért.

Pásztor Bálint beszélt az 1956-os hősnőkről is, Wittner Máriáról és Sticker Katalinról, akik a női bátorság, a hűség és az áldozatvállalás örök példái maradnak.

Beszédében dr. Pásztor Bálint a mai kihívásokra is kitért, amelyekkel a vajdasági magyarságnak és Szerbiának szembe kell néznie. Szavai szerint az identitás megőrzése, a gazdasági boldogulás és a demokratikus intézmények megerősítése napjainkban éppoly fontos feladat, mint hajdan a szabadság kivívása.

„A magyar–szerb megbékéléssel és együttműködéssel szolgáljuk a nemzet, az ország érdekeit” – hangsúlyozta.

A VMSZ elnöke emlékeztetett a közös magyar–szerb főhajtásokra és történelmi megbékélésre, amelyek az elmúlt másfél évtizedben új alapokra helyezték a két nép kapcsolatát.

„A tavalyi ´56-os megemlékezést követően október 28-án már másodszor hajtottak közösen főt Csurogon a magyar és a szerb államfők. Átadtuk a zsablyai Havas Boldogasszony római katolikus templomot, amely a vajdasági magyarság szenvedéseinek és újjászületésének szimbóluma is lehetne” – emlékeztetett dr. Pásztor Bálint, aki szerint a történelem sok sebet ejtett, de ezek gyógyítása közös feladat.

Beszéde végén hálával szólt mindazokról, akik 1956-ban testvéri szeretettel fogadták be a menekülteket.

„Nyugodt szívvel jelenthetjük ma ki, ha ma egy magyar hazafi menedéket kérne Szerbiától egy külföldi zsarnok elől, Szerbia soha nem adná őt ki. Ahogyan mi is kiállunk szerb barátaink mellett minden ügyben” – fogalmazott.

Külön megemlékezett a néhai dr. Pásztor Istvánról, a VMSZ korábbi elnökéről is, akinek születését éppen 1956 éve fémjelezte.

„Pásztor István nélkül nem jött volna létre a magyar–szerb megbékélés. Emléke kötelez bennünket.”

A Vajdasági Magyar Szövetség elnöke végül arra biztatta a közösséget, hogy az 1956-os hősök példáját követve maradjanak összetartóak és bátrak.

„Ezen a napon hajtsunk fejet mindazok előtt, akik életüket adták a szabadságért. Köszönjük elődeinknek, hogy hitüket és kitartásukat örökül hagyták ránk. Tisztelet a bátraknak, tisztelet a hősöknek. Vigyük magunkkal a szabadságharc üzenetét: higgyünk a holnapban, az összefogás erejében.” – zárta szavait dr. Pásztor Bálint.

Az ünnepi beszédek után alkalmi műsor következett, A csodát most is ők vigyázzák címmel, Hajvert Ákos rendezésében.

A szabadkai megemlékezés előtt koszorúzási ünnepséget tartottak a palicsi Nagyparkban, az 56-os menekültszállás helyén álló emlékműnél. A koszorúkat politikai és civil szervezetek, valamint vajdasági intézmények képviselői helyezték el.