Magyar Összefogás - a mostani nemzeti tanácsi választáson is ezzel az elnevezéssel indítja választási listáját a Vajdasági Magyar Szövetség. Négy évvel ezelőtt egyedüli indulóként nem volt nagyobb tétje a voksolásnak, most viszont lesz kihívó, ezért fontos, hogy minél jobb programot tudjanak a választóknak felkínálni. A listavezető most is Fremond Árpád mesterfokozattal rendelkező osztálytanító, aki az elmúlt négy évben az MNT elnökeként tevékenykedett, korábban pedig köztársasági parlamenti képviselő volt.

Az MNT elmúlt négyéves tevékenységének mérlege pozitív, ezért mindenképpen folytatni kell, amit elkezdtek, és lehetőségeikhez, az anyagi keretekhez mérten bővíteni is fogják programjaikat, nyilatkozta a Vajdaság Mának Fremond Árpád, akit arról is kérdeztünk, hogy hogyan látja, a magyarországi és a szerbiai változások miként hathatnak majd ki az MNT munkájára.

-Hogyan értékeli az MNT elmúlt négy évi teljesítményét? Mit tekint a legfőbb eredménynek?

- Az elmúlt négy év mérlege véleményem szerint pozitív. A legfontosabb eredményünk, hogy megtartottuk a kislétszámú magyar osztályokat, és ezzel szórványközösségeket mentettünk meg. Ahol bezár az iskola, ott a közösség elveszíti egyik legfőbb bástyáját, és megindul az asszimiláció. Egy falu vagy kisváros magyarságának jövője gyakran azon múlik, hogy a gyerekek helyben, az anyanyelvükön tudnak-e tanulni.

Mindemellett több egyházi, kulturális és oktatási beruházásokat valósítottunk meg, és lehetőségeinkhez és anyagi forrásainkhoz mérten új programokkal bővítettük tevékenységünket, például útjára indítottuk a Suliexpo oktatási kiállítást és többnyelvű útirányjelző táblákat helyeztünk ki. Elfogadtuk, illetve vitára bocsátottuk azokat a stratégiákat, amelyek közösségünk jövőjét hosszú távon meghatározzák.

Munkánk során mindvégig arra törekedtünk, hogy amit ígértünk a 2022-es választási programunkban, azt mind megvalósítsunk, hogy a közösség érezze: ami a kampányban elhangzik, annak súlya van. Egy folyton változó világban, célunk, hogy biztonságot adjunk a közösségünknek, hogy problémáikkal tudjanak kihez fordulni és a rendelkezésünkre álló eszközökkel segíteni fogunk megoldani azokat.

- Mik lesznek a legfőbb célkitűzések az elkövetkező mandátumban?

- Mindenképpen hiszünk az eddig elindított és már évek, egyesek esetében több, mint egy évtizede tartó programokban, látjuk azok hasznosulását és kapcsolatban vagyunk az emberekkel, ami alapján értékelni tudjuk mindezek súlyát, ezért mindenképpen folytatjuk, amit elkezdtünk, és lehetőségeinkhez, anyagi kereteinkhez mérten bővítjük programjainkat. A legfontosabb feladatunk változatlanul az anyanyelvű oktatás megőrzése, kulturális életünk gazdagítása, az oktatás minőségének folyamatos fejlesztése, oktatóink képzése és közösségeink megtartása. A kislétszámú osztályok megőrzése a jövőben is prioritás marad. Új hangsúlyként sokkal nagyobb figyelmet fordítunk a fiatalokra és a kutatásra. Kiemelt céljaink között szerepel a középiskolai kollégiumi rendszer továbbfejlesztése, mert azt látjuk, hogy ez az a pont, ami miatt sok fiatal a külföldi továbbtanulást választja, mivel még kiskorú gyermekekről van szó és a szülőknek fontos szempont, hogy a megfelelő felügyelet mellett biztonságban tudják gyermekeiket, ezért fel kell, hogy vegyük a versenyt az anyaország nyújtotta lehetőségekkel.

- Milyen vezérelv alapján válogatták össze a 35 jelöltet?

- Az első szempont mindenképp a szakmaiság volt, mert a nemzeti tanács mindennapi munkája hozzáértő embereket kíván, valamint azt, hogy olyan egyének legyenek, akik a közösségért eddigi tevékenységük során is kovászként dolgoztak. A második a területi lefedettség, hiszen azt akartuk, hogy a listánkon minden magyarlakta közösség képviseltetve legyen, az ő kezdeményezéseiknek is legyen hangja és azok alapján tudjuk összeállítani a terveinket és programjainkat. Hiszünk abban, hogy egy közösség akkor sikeres, ha a közhangulat megfelelő, ha érzik, hogy a kezdeményezéseik meghallgatásra találnak, számunkra a család, az otthon, az egyház, a kultúra, az oktatás és a magyarság nem csak szavak, hanem iránytű.

Jelöltjeink közül senki sem tisztségviselő. Olyan embereket szólítottunk meg, akik saját közösségükben már bizonyítottak, és akik kovászként tartják össze az embereket, mert mi építkezésben gondolkodunk és úgy tartjuk, hogy az alulról jövő kezdeményezéseknek van értelme.

- Az utolsó ülésen elmondta, hogy az új magyar kormány is folyósította a támogatásokat az MNT-programok megvalósításához. Mire számít? Mekkora lesz a keret a jövőben? A stratégiákban vázolt célokat meg tudják-e valósítani?

- Arra számítunk, hogy a támogatások a korábbi évek szintjén meg tudnak maradni, hiszen mindvégig a vállalt programok megvalósítása és elszámolása folyamatos volt és a mai napig az, eredményeink pedig objektíven mérhetők. Ha a hazai és anyaországi kormánynak is ez a mérce, a támogatásaink reményeink szerint megmaradnak, és a stratégiákban kitűzött célokat pedig meg tudjuk valósítani. A vajdasági magyarság kisebbségi kulturális autonómiáját soha nem tettük kockára, és a jövőben sem fogjuk, hiszen sokat harcoltunk érte, és a felépített és mérhető eredményekért éveket, évtizedeket kellett harcolnunk, de nagyon gyorsan elveszíthetjük néhány elhibázott döntéssel.

- Voltak-e már konkrét megbeszélések az új magyar kormány képviselőivel, illetve Ön szerint befolyásolja-e majd az MNT munkáját a szerbiai kormányváltás? Ha igen, hogyan?

- Az új magyar kormány képviselőivel egyelőre nem voltak egyeztetések, de bízunk abban, hogy a választásokat követően, az új összetételű Magyar Nemzeti Tanáccsal hamarosan sor kerülhet ezekre a megbeszélésekre.

A szerbiai kormányváltás természetesen hatással lehet az MNT munkájára, hiszen a működésünkhöz és programjainkhoz szükséges feltételek és lehetőségek jelentős részét az aktuális kormány határozza meg. Ugyanakkor fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a céljainkat, a közösségünk iránti elkötelezettségünket és a képviselt értékeket nem a politikai változások határozzák meg. Az irányt nekünk kell kijelölnünk, és ehhez a mindenkori kormányokkal való együttműködés lehetőségeit is meg kell találnunk, mert ez a vajdasági magyarság megmaradásának legfőbb eszköze. Az oktatást, a kultúrát és a tájékoztatást érintő jogaink érvényesítése és az ehhez szükséges források jelentős része az állami döntéshozóktól függ. A párbeszéd és a konstruktív együttműködés tehát közösségünk alapvető érdeke.

Egy dolgot azonban világosan ki kell mondani. Ahogyan eddig sem engedtük, úgy a jövőben sem engedjük, hogy Belgrádból vagy Budapestről mondják meg nekünk, milyen programjaink legyenek. A döntéseket közösségünk érdekében mi magunk hozzuk meg. A közösségünk által megfogalmazott igényeket mi kell kezdeményezzük Belgrád és Budapest felé, és meg kell győznünk őket a támogatásunkról.

- A REM kisebbségi tagja megválasztása körüli bonyodalmak befolyásolták-e negatív irányba a nemzeti tanácsok közötti kapcsolatokat?

- Épp ellenkezőleg, a nemzeti tanácsok közötti együttműködést megerősítették. A 24 nemzeti kisebbség képviselői közül 21 teljes mellszélességgel kiállt a magyar nemzetiségű jelölt, Bodzsoni István mellett. Mindössze három közösség nem támogatta a közös jelöltet, közülük kettő saját ellenjelöltet állított. Ez az összefogás csak részben szólt a Magyar Nemzeti Tanács iránti szolidaritásról. Sokkal inkább válasz volt arra a puccskísérletre, amellyel két nemzeti tanács semmibe akarta venni a többiek akaratát.

Ha megnézzük, hogyan működött az elmúlt hónapokban a médiaszabályozó csonka testülete, és milyen, a szakmától teljesen elszakadt politikai csatározás folyik körülötte, amely ellehetetleníti a munkáját és porba tiporja a tekintélyét, akkor talán nem is baj, hogy a nemzeti kisebbségek ebből kimaradtak.

- Bővítené-e esetleg a nemzeti tanácsok jogköreit, ha mód lenne rá? Ha igen, mivel?

- Igen, természetesen bővítenénk, az Alkotmány keretein belül, a tájékoztatás, az oktatás, a hivatalos nyelvhasználat és a kultúra területén, elsősorban azért, hogy jogaink még inkább érvényesíthetőek legyenek. A jelenlegi szabályozás legnagyobb hibája, hogy a jogokhoz és kötelezettségekhez nem társul megfelelő szankció. Ritkán fordul elő, de ha egy döntéshozó kihagyja a nemzeti tanácsot a döntéshozatalból, akkor nincs automatikus és hatékony következmény, amellyel a tanács érvényt szerezhetne a jogainak. Ezt a hiányt pótolnám elsőként, mert a szankció nélküli jog csak ígéret.

Ugyanakkor nem tartom helyesnek, hogy a nemzeti tanácsok jogkörei olyan területekre is kiterjedjenek, mint a gazdaságfejlesztés vagy a tömegközlekedés. Ez nem a mi feladatunk. A nemzeti tanácsok az említett négy területen hatékonyak, a gazdaságfejlesztésnek vagy a közlekedésszervezésnek pedig az erre szakosodott intézményekben van a helye. Azt is látni kell, hogy rajtunk kívül még 23 nemzeti tanács működik, és a törvényt nem szabad úgy módosítani, hogy diszkriminatívan csak saját magunkra gondolunk, ellehetetlenítve ezzel mások megmaradását.

- Volt-e olyan döntés, amire utólag úgy tekint, hogy korrigálni kellene?

- Négy év alatt természetesen születtek olyan döntések, amelyeket ma, a megszerzett tapasztalatok birtokában talán már másként hoznánk meg. Egy ilyen összetett intézményrendszer irányítása során ez elkerülhetetlen. Ezeket azonban nem kudarcként, hanem tanulságként értékeljük. Mindig igyekeztünk figyelemmel kísérni a döntéseink eredményességét, és ahol szükséges volt, menet közben is változtattunk, korrigáltunk.

Ami számomra különösen fontos, hogy az elnökségem alatt egyetlen olyan döntést sem hoztunk, amely a közösség megosztását eredményezte volna. Nem a konfliktusok keresése, hanem az építkezés, az együttműködés és a feladatok elvégzése vezérelte a munkánkat. Csendben, következetesen és szorgalmasan dolgoztunk, szem előtt tartva, hogy a Magyar Nemzeti Tanács nem egy szűk csoportot, hanem a vajdasági magyar közösség egészét szolgálja. Nem állítom, hogy minden döntésünk tökéletes volt, de azt igen, hogy minden döntésünknél a közösség érdekeit tartottuk szem előtt. Ezt a szemléletet a jövőben is fontosnak tartom. Viszont, ha egyetlen dolgot kellene kiemelnem, az a középiskolai kollégiumi rendszer. Sajnálom, hogy a bővítéséért nem tudtunk még többet tenni. Ezt a következő mandátumban minden rendelkezésemre álló lehetőséggel igyekszem pótolni.

- A másik lista programjáról tájékozódott-e és van-e esetleg olyan pont, amit Önök is támogatni tudnának?

- Igen, természetesen tájékozódtam a másik lista programjáról is. Vannak hasonlóságok, ami természetes, hiszen mindkét lista fókuszál a már meglévő hatáskörök területeire. A különbség viszont szembeötlő. A másik lista programja több ponton túllép a nemzeti tanács hatáskörein, és olyan ígéreteket fogalmaz meg, amelyek a törvény és az alkotmány értelmében a nemzeti tanács keretein belül nem valósíthatók meg. Ezek jól hangzanak, de megtévesztik a választópolgárokat.

Két olyan elemet is látok a programjukban, amelyekkel a jövőben valóban kiemelten foglalkoznunk kell: a fiatalok erőteljesebb bevonását a nemzeti tanács munkájába, valamint a kutatások fontosságát, amelyek segítségével pontosabban meghatározhatjuk, mire kell helyeznünk a hangsúlyt közösségünk megmaradása érdekében.

A legnagyobb különbség azonban szerintem nem is feltétlenül a programokban rejlik, hanem abban, hogy a választók kire bízzák azok megvalósítását. A mi listánk átlagéletkora jóval alacsonyabb, regionálisan is sokkal szélesebb lefedettséget biztosít, hiszen nem csupán Észak-Bácskára épül. Minden szakterületen több szakembert tudunk felmutatni, és több egyetemi tanár is szerepel a jelöltjeink között.

Programunk része a történelmi egyházak támogatása is, hiszen a hitünk, az egyházi közösségeink is meghatároznak bennünket és a mindennapjainkat. Ezt nagyon hiányolom a másik lista programjából, annak ellenére, hogy jelöltként egy plébános is erősíti a listájukat.

A Magyar Összefogás a Magyar Nemzeti Tanácsban a folytonosságot, a tapasztalatot és a megkezdett munka továbbvitelét képviseli. Az az érzésem, hogy a másik lista elsősorban a Magyar Összefogás legyőzésére összpontosít, miközben kevésbé világos, milyen konkrét elképzelésekkel venné át az intézmény irányítását. Egyáltalán nem mindegy ugyanis, hogy valaki csak át szeretné venni az irányítást, vagy azt is tudja, milyen irányba akarja vinni a közösséget. Kisebbségi létben különösen nagy felelősség ez, hiszen nincs lehetőségünk arra, hogy a közösség jövőjét bizonytalan kísérletezésnek tegyük ki.

- Milyen együttműködést tud elképzelni a másik lista képviselőivel?

- Természetesen el tudok képzelni együttműködést a másik lista képviselőivel. A választások után ugyanis már nem az lesz a legfontosabb, hogy ki melyik listán indult, hanem az, hogy mindannyian a vajdasági magyar közösségért dolgozunk. Én mindig is az együttműködés híve voltam, legyen szó oktatásról, kultúráról, nyelvhasználatról vagy tájékoztatásról, minden olyan kezdeményezésben partnerek tudunk lenni, amely valóban a vajdasági magyar emberek érdekeit szolgálja.

Természetesen ez kölcsönös hozzáállást és közös munkát feltételez. Nem kell mindenben egyetértenünk, és nem is gondolom, hogy ez lenne a cél. A különböző véleményekből is születhetnek jó döntések, ha a közös cél mindannyiunk számára fontosabb a saját politikai vagy személyes érdekeinknél. Azt szeretném, ha a választások után mindenki félre tudná tenni a kampányban kialakult ellentéteket, és a munkára, az építkezésre összpontosítanánk. A vajdasági magyar közösség érdeke ugyanis mindannyiunknál előbbre való.