Előrehozott parlamenti választások előtt áll Szerbia. Vajon az uniós csatlakozás perspektívájával lehet-e szavazatokat szerezni? Mire lenne szükség, hogy az ország népe eddigi csalódottságán túllépve ismét tiszta szívvel támogassa az európai utat? Miért és hol rekedtünk meg az integrációval?

A választásokra készülve beszélgetünk ezekről a témákról Kovács Elvirával, a Szerbiai Képviselőház alelnökével, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökségi tagjával, uniós szakpolitikusával.

– Slobodan Milošević bukása után biztosak voltunk abban, hogy Szerbia néhány éven belül az EU tagja lesz. Azóta eltelt negyed évszázad, s még most sincs dátum, hogy mikor léphetünk be az Európai Unióba. Ön mit gondol, mikor és mi lett elrontva ezen a hosszú úton?

– Ha Szerbia EU-s csatlakozási folyamatáról beszélünk, sokan 20 évet említenek, egyesek pedig már 25 évet is mondanak, mivel 2003-ban volt a thessaloniki csúcs, akkor lett az egész Nyugat-Balkánnak megígérve az európai perspektíva, Szerbia viszont csak 2012-ben kapta meg a tagjelölti státuszt, a tárgyalások hivatalosan 2014-ben kezdődtek, az első tárgyalási fejezetek 2015-ben nyíltak meg. Egy ideig a korábbi módszertan szerint haladt a tárgyalás, évente megnyitottak 2-4 tárgyalási fejezetet, de az orosz-ukrán konfliktus kezdete óta, elsősorban Szerbia azon kitartó álláspontja miatt, hogy nem vezet be szankciókat Oroszországgal szemben, gyakorlatilag teljesen leállt a folyamat. Szerbiának nem sikerült meggyőznie a szkeptikus országokat, elsősorban a balti államokat vagy akár Hollandiát, hogy értékrendbelileg összhangban van velük, Szerbia is elítéli a háborút, illetve támogatja Ukrajna területi integritását, de mivel nem vezetett be szankciókat, elsősorban ezért büntetik. Szerintem ezért toporgunk egy helyben már lassan öt éve.

– Az is viszont felvet egy kérdést, hogy a Milošević bukása utáni egy évtizedben sem nagyon történt semmi ezen a téren. Miért?

– Elhúzódott a Stabilitási és a Társulási Egyezmény ratifikációja, s közben politikailag is sok minden megváltozott az országban pont ennek a hatására. Az egyezmény ratifikálásának a kérdése különböző álláspontokat eredményezett, törésekhez vezetett, és annak ellenére, hogy a 2000-es évek elejétől az akkori DOS-ban mindannyian arról beszéltek, hogy európai jövőt szeretnének, gyakorlatilag mégsem sikerült gyorsan előrelépni. Az első óriási lépés, amit a polgárok a saját bőrükön is érezhettek, a mozgásszabadság elérése, azaz a vízumkényszer eltörlése volt. Ki szeretném hangsúlyozni, hogy akkor volt a legnagyobb támogatottsága az integrációnak, hiszen a polgárok végre szabadon utazhattak. Adminisztratív nehézségek meg egyéb problémák miatt azonban nem sikerült eljutni a tagjelölti státusig egészen 2012-ig, ami megegyezett az akkori kormányváltás idejével.

– Eddig milyen mértékben valósult meg a szerbiai jogszabályok összehangolása az Európai Unió joganyagával? Milyen törvények meghozatala, összehangolása hiányzik még?

– Sajnos erre nem lehet egyszerű választ adni. Szerbia komoly tagjelölt, s tárgyalásokat folytat. Az ún. Összehangolás Nemzeti Tervét mindig több évre előre határozza meg az ország, de ezt elsősorban a több előrehozott parlamenti választás, kormányátalakítás miatt Szerbia már többször módosította, kitolta a határidőket. Az orosz-ukrán konfliktus kezdete óta a Nyugat-Balkán számára új mechanizmusokat vezettek be, többek között az ún. Növekedési Tervet (Growth Plan), s azóta Reformtervet is el kellett fogadnia minden egyes tagjelöltnek, így Szerbiának is. Sajnos az elmúlt időszakban a Reformtervnek, illetve az Összehangolás Nemzeti Tervének aránylag alacsony fokú volt a megvalósítása. Az utóbbi fél évben ez valamennyire följavult. Vannak olyan minisztériumok, amelyek egészen jól állnak az EU-s követelmények megvalósításával, a törvények összehangolásával, mások viszont késésben vannak, például a mezőgazdasági. Azt mondják, hogy ennek oka elsősorban a kapacitáshiány, illetve a gyenge koordináció. Ezért hozta létre Szerbia az ún. Operatív Testületet. A Belügyminisztérium, az Igazságügyminisztérium javítottak a statisztikán, több törvény módosult az EU elvárásaival összhangban az elmúlt időszakban.

Szerintem elsősorban stabilitásra van szükség ahhoz, hogy ezek a számok javuljanak. Ahhoz, hogy még több törvényt sikerüljön elfogadni az EU-s szabványokkal összhangban, teljes mandátumra van szükség. Ezzel ellentétben sajnos régen volt már négyéves, teljes mandátuma egy szerbiai kormánynak. Másrészről csak akkor tud egy ország előrehaladni az európai integrációs folyamatában, ha a társadalmon belül erre megvan a konszenzus, vagy ha a különböző társadalmi szereplőknek sikerül megtalálniuk a közös minimumot. Albániával ellentétben, amely az elmúlt időszakban például nagyon jól haladt az integrációval, Szerbiában a politikai megosztottság miatt nem sikerült sem a magát európainak deklarált ellenzékkel, sem a civil szervezetekkel megtalálni a közös nevezőt, s ez is akadályozta ezt a folyamatot. Az EU-ban is újabbnál újabb rendeleteket fogadnak el, változnak a jogszabályok, amelyekhez ismét alkalmazkodnunk kell, újra pontosítani, módosítani a törvényeket. Ilyen volt például a legutóbbi parlamenti ülésen a digitalizációról szóló jogszabály, vagy a dohánytermékekről szóló törvény. A friss módosításokat is be kell építeni a joganyagba. Meggyőződésem, hogy jobb tervezéssel, hatékonyabban működő kormánnyal behozható a késés.

– Beszéljünk a Velencei Bizottság ajánlásairól is! Mik ezek és miért késünk ezek alkalmazásával?

– Ha jól értettem, a legújabb igazságügyi csomagra vonatkozik a kérdés. Amikor január végén a Szerbiai Képviselőház meghozta az ún. Mrdić-törvényeket, leginkább azt rótta fel az EU, hogy ez sürgősségi eljárásban történt meg és elmaradt a közvita. Azt követően, az utóbbi félévben intenzív kapcsolat alakult ki az Operatív Testület és a Velencei Bizottság között. Szerbia végül módosította a vitatott törvényeket szinte teljesen összhangban a Velencei Bizottság véleményével.

Ha már igazságügy és a Velencei Bizottság ajánlásai, az uniós integráció szempontjából fontos lépés az is, hogy a legutóbbi parlamenti ülésen elfogadásra került az Igazságügyi Akadémiáról szóló törvény, hiszen erre is nagyon sokat vártunk. Sokáig nem sikerült ezzel a kérdéssel kapcsolatban közös nevezőre jutni a Velencei Bizottsággal, de végül elfogadásra került, bepótoltuk a lemaradást.

– Egyik interjújában kifejtette, hogy az ország elvégezte a szükséges reformokat és minden szakmai feltételt teljesített, az előrelépés viszont azért torpant meg, mert az uniós tagállamok részéről jelenleg hiányzik az ehhez szükséges politikai akarat. Ez valójában a jelenlegi szerbiai vezetés iránti bizalmatlanságot jelenti az EU-tagállamok részéről?

– Hivatalosan, ha az adminisztratív kérdésekről beszélünk, Szerbia technikailag eleget tesz a 3-as klaszter megnyitásához szükséges feltételeknek, és ezt maga az Európai Bizottság is már 5 jelentésében megerősítette. A bővítési folyamat, maga a módszertan olyan, hogy az Európai Tanácsnak, magyarán a tagállamok mindegyikének is ehhez zöld fényt kell adniuk. A geostratégiai helyzet, azaz az orosz-ukrán konfliktus miatt inkább politikai, mintsem technikai kérdéssé vált az egész folyamat, így akár maga az újabb klaszternyitás is, ami normális esetben csak egy kis lépés lenne. A balti államok, illetve elsősorban azok, amelyek Oroszország szomszédjai még mindig nem értik, hogy Szerbia miért nem vezet be szankciókat Oroszországgal szemben. Szerbia arra hivatkozik, hogy azért nem vezet be szankciókat, mert rossz tapasztalatai vannak a szankciókkal kapcsolatban, ezek ugyanis az átlagos polgárokat érintik leginkább, nem pedig az oligarchákat. További argumentumai az energetikai függőség és mások. Ezek az államok szerint Szerbia értékrendileg sincs összehangolva az EU-val, Belgrád pedig nem tudja őket saját igazáról meggyőzni. Szerintem politikailag bölcs lépés volt, hogy Zelenszkij elnök Belgrádban járt nemrég, illetve, hogy a szerb és az ukrán házelnökök voltak a házigazdái Belgrádban a tagjelölt országok házelnökei találkozójának. Remélem, hogy ez hozzásegít ahhoz, hogy a szkeptikus tagállamok is rábólintsanak az újabb klaszter megnyitására.

– A Ratko Mladić halála utáni történések mit jelezhetnek? A szerbiai társadalom választott-e már a Nyugat vagy a Kelet között? Létezhet-e középutas irány?

– Tagjelölt országként Szerbiának teljesítenie kell a követelményeket, és bizonyítania, hogy stratégiai célja még mindig az EU-s tagság. Én azt látom, hogy a kormány és a parlament ezen dolgozik. Rendkívül érzékeny kérdések ezek. A bővítési biztosnak legitim joga úgy döntenie, hogy mégsem jön el Belgrádba. A héten ugyanis Belgrád a helyszíne a Globsec Beltalks konferenciájának, ami valójában egy gazdasági szaktanácskozás magas szintű EU-s vendégekkel. Számunkra fontos, hogy itt lesz többek között Klein András, Magyarország újonnan kinevezett nyugat-balkáni különmegbízottja is, aki az egyik panelbeszélgetésben vesz részt. Októberre várható az Európai Bizottság elnökének a szokásos nyugat-balkáni látogatása. Fontos, hogy Szerbia még mindig ezen az úton van, bár az is tény, hogy az ország európai integrációja nem halad a megfelelő módon.

Szerintem az a fontos, hogy milyen lesz az Európai Bizottság javaslata a bővítési stratégia módosításáról. Maga a bővítési biztos fogja ezt bemutatni szeptember végén. Két éve várjuk kíváncsian, hogy hogyan lehetne javítani a bővítési folyamat hatékonyságán. Október közepén az EU-s csúcson fogják ezt a javaslatot megtárgyalni. Akkor láthatjuk majd, hogy mi az elképzelés akár a Nyugat-Balkánnal, akár a többi tagjelölttel kapcsolatban. Azt hiszem, sokakat meglephetett az izlandi népszavazás eredménye is. Szerbiának véleményem szerint ki kell tartania ezen az úton, bár elég hosszadalmas.

A VMSZ támogatja Szerbia uniós csatlakozásának felgyorsítását és átláthatóbbá tételét. A polgároknak már a teljes jogú tagság előtt részesülniük kell az európai integráció kézzelfogható előnyeiből. Támogatjuk Szerbia mielőbbi csatlakozását a schengeni térséghez, lehetőség szerint már az európai uniós tagság elnyerése előtt. Ezen kell dolgoznunk.

– Ön szerint, ha a soron következő választásokon az egyetemisták listája győzne, az felgyorsítaná-e a csatlakozási folyamatot?

Egyelőre nem ismert sem az egyetemista lista, sem a programjuk. A Vajdasági Magyar Szövetség elnökségi tagjaként azt tudom, hogy mit tartalmaz a mi választási programunk. A VMSZ azon ritka pártok közé tartozik, amelyek saját választási programot kínálnak fel és önálló, teljes listával rendelkeznek. A választások végeredménye október 25-én éjszaka lesz ismert. Én nem látom, hogy az EU ne támogatná a jelenlegi országvezetést. A parlamenti ellenzék, amely magát EU-barátnak nevezi nem szavazza meg az EU-s törvényeket sem. Az ún. egyetemista listával kapcsolatban meg nagyon érdekes, hogy előálltak egy platformmal Koszovóval kapcsolatban, viszont az ország európai integrációjával kapcsolatban még nem igazán nyilvánultak meg. Most még azt sem tudjuk, hogy ez a lista EU-barát-e vagy sem. Sőt, még az Európai Parlamentben is arról beszélnek, hogy az ún. egyetemista tüntetéseken nem volt EU-s zászló. Tehát nem tudjuk, hogy mi az álláspontjuk az EU-val kapcsolatban, szeretnék-e egyáltalán Szerbiát az EU-ban.

– Ön szerint, ha Szerbia az EU tagja lenne, az mérsékelné-e a vajdasági magyarok elvándorlását vagy még inkább serkentené?

Az EU egyik legnagyobb előnye az áru, az emberek és a tőke szabad mozgása. Ugyanakkor fontosak a különböző projektek is, például az oktatással, tudományüggyel kapcsolatosak, amelyeket a szerbiai és ezen belül a vajdasági fiatalok már ebben a fázisban el tudnak érni.

A VMSZ azért száll síkra, hogy Szerbia szélesebb hozzáférést kapjon az egységes piachoz, az energetikai, közlekedési, digitális, oktatási, kutatási és környezetvédelmi programokhoz.

A demográfiai kihívásokat illetően, minden térségbeli ország hasonló problémákkal küszködik, viszont az EU-s tagállamok gazdaságilag erősebbek a tagjelöltek többségénél. Biztos vagyok benne, hogy az ország gazdasági megerősödése az, amely itthon tudja tartani a fiatalokat. Szabadon mehetnek máshova tanulni cserediáknak, de utána jöjjenek haza. Azon dolgozunk, hogy itthon találja meg mindenki a boldogulását.

– Rendelkezünk-e adatokkal, hogy a vajdasági magyarok mely uniós tagállamokba vándoroltak ki, s tervezik-e egyszer a hazatérést?

Nem találkoztam erre vonatkozó hivatalos statisztikai adatokkal, de feltételezhetően a legtöbben valószínűleg Ausztriában, Németországban tartózkodnak. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy az elmúlt időszakban megváltozott a világ, például Németországban is változnak a dolgok. Egyre többen azon gondolkodnak, hogy hazajönnek.

– Ön szerint a jelenlegi szerbiai gazdasági környezetben a Nyugatról esetleg hazatérő vajdasági magyarok sikeres vállalkozókká válhatnának-e vagy szükséges lenne egy szerbiai politikai fordulatra és új gazdaságpolitikára?

– Szerintem elképzelhető sikeres vállalkozások indítása már a jelenlegi gazdasági helyzetben is. Szerbia a gazdasági mutatókat illetően 5 tagállamot is megelőz az Eurostat, azaz az Európai Unió hivatalos statisztikai hivatala szerint. A Vajdasági Magyar Szövetség rengeteget tett ennek érdekében az elmúlt időszakban, nézzük csak meg a Prosperitati Alapítvány konkrét eredményeit. Elfogadtuk a 2. Gazdaságfejlesztési Stratégiát. Bízunk abban, hogy az előttünk álló időszakban ennek a sikeres programnak lehet folytatása. Viszont tartományi és köztársasági forrásokból jelenleg is vannak nyitott pályázatok a vállalkozók számára.

– Említette, hogy a VMSZ-nek van saját választási programja. Ebben vannak-e ígéretek az uniós integrációval kapcsolatban?

– Igen, természetesen. A választási programunk modern, 21. századi, minden kérdéskört felölelő, hamarosan közzétesszük és elérhető lesz mindenki számára.