Dr. Csányi Erzsébet egyetemi tanár elsősorban irodalomtudósként, íróként, szerkesztőként volt ismert amellett, hogy hat éven át az újvidéki Bölcsészkar Magyar Tanszékét vezette. Mára viszont politikai tevékenysége került előtérbe: keményen fogalmaz, nincsenek nála tabu témák és érintetlen személyek. Mint mondja, a körülméneyk kényszerítették arra, hogy politizáljon, s ezt a Vajdasági Magyar Plénum keretében teszi.

A szerbiai politikai helyzetről, a vajdasági magyarság belső viszonyairól, a küszöbön álló választásokról, a legégetőbb problémákról kérdeztük Csányi Erzsébet véleményét.

- Mikor és miért döntött úgy, hogy politikával kezd foglalkozni? Lassan érlelődött a gondolat vagy hirtelen döntés volt?

- Nem az én döntésem volt, hanem a politika rohanta le a szakmai életet, az univerzitás autonómiáját és az intézményeket. Védekezni kellett és kell a mai napig. 2012–2018 között az újvidéki Bölcsészkar Magyar Tanszékét vezettem. Ebben az időszakban Pásztor István és párja, Lovas Ildikó mondhatni, minden vajdasági magyar intézményt leigázott, kiskorúsított (Szabadkai Népszínház, Újvidéki Színház, Magyar Szó, Forum Kiadó, kultúrközpontok, civil szervezetek), de még az állami intézményeket (iskolák, kórházak stb.) is megkörnyékezték. Bevezették a félelmet a közéletbe, de erről senki sem szeret beszélni. A Magyar Tanszékre is kivetették a hálójukat és különféle nyúlványokon és zsaroláson keresztül igyekeztek nyomást gyakorolni és átvenni az irányítást. Pl. a két régi tanszékí tudományos folyóirat (Hungarológiai Közlemények, Tanulmányok) nulla kiadói támogatást kapott a Bethlen Gábor Alapítványnál. A BGA-ról köztudott volt, hogy nem objektív, szakmai, hanem a VMSZ-szel egyeztetett döntéseket hoz. Mihályi Katalin szerkesztő a tanszék Magyar Szónak leadott panaszcikke helyett Lovas-interjút jelentetett meg, amelyből – miközben a tanszéknek a kérdésfeltevést sem tette lehetővé – megtudtuk a „kultúrtanti” cinikus válaszát, hogy a szerencse forgandó.

Az anyaország akkoriban részesítette jelentős támogatásban a határon túli felsőoktatást is. Ezekről az eszközökről sem az akadémiai szereplők döntöttek, hanem Pásztor István. Így jött létre a VM4K, ahol Lovas Ildikó lett a koordinátor. A tanszék, a Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferencia (VMTDK), az Akadémiai Tanács Tudóstalálkozójának résztvevői és a doktoranduszok körében 2015-16 táján végzett ankétokból viszont kiderült, hogy nem erre lett volna szükség, hanem a vajdasági magyar felsőoktatási és tudományos intézményrendszer határozott kiépítésére, karok és kutatóintézetek létesítésére, mert nagyon lemaradtunk a többi határon túli régió mögött. A vajdasági magyar felsőoktatási rendszer kiépítésére azonban Pásztor István politikai diktátuma miatt nem került sor. Ez az érvágás kihatással lett az egész közösség sorsára, ma még több fiatal megy Magyarországra tanulni és már nemcsak egyetemre, hanem középiskolába is, onnan pedig soha nem tér vissza. A doktoranduszok pedig csak szerb tannyelvű karokon tudnak munkahelyért pályázni. Mi a VMTDK-n, a tanszéken nem ezért küzdöttünk, hanem a tudományos utánpótlás kinevelésén fáradoztunk, és lesújtó volt ezt a folyamatot végignézni. A VM4K-t 2024. február 23-án egy tollvonással meg is szüntették, minden magyarázat és elszámoltatás nélkül.

A Pásztor-éra egy gátlástalan, kupec szellemiséget, fojtogató hűbéri rendszert vezetett be, zsarolásra fűzte fel a közösség tagjait, elvezette őket addig, hogy eladják magukat a szerb haladó pártnak, ha meg akarnak élni. Ez riasztó tünet. A VMSZ megtanította őket, hogy minden csakis az üzletről, nyerészkedésről szól. Ez nem nemzeti érdekérvényesítés, hanem az érdekek elárulása. A tömeges kivándorlás nem csak megélhetési kényszer miatt következett be. A méltóság, tisztelet, szabadság és jövőkép legalább olyan fontos, mint a megélhetés.

Az újabb szerbiai konfliktusok közepette is az egyetem volt a célpont. A politikai hatalomgyakorlók az Újvidéki Egyetemi autonómiát kezdték ki egy inszinuált akcióval, 2024. 03. 28-án focihuligánokkal tüntetést szerveztek és megszállták a bölcsészkart. Ezután a rektorátuson folytak a blokádok, majd november 1-jén lezuhant az előtető. Létrejöttek az egyetemisták plénumai és az Akadémiai Plénum. Sajnos mindannyiunk mindennapi életének a részévé vált a politika, megúszni nem lehet. Cinkos lett, aki néma maradt.

- Miként tudta támogatni a tiltakozó egyetemisták törekvéseit? Saját hallgatói közül voltak-e olyanok, akik bojkottálták az oktatást?

- A VMTDK a vajdasági magyar felsőoktatási intézmények között elsőként és egyetlenként jelentetett meg szolidaritási nyilatkozatot az egyetemisták mellett 2024. december 18-án https://szmsz.press/2024/12/19/a-vajdasagi-magyar-felsooktatasi-kollegium-tamogatja-az-egyetemistakat/. A maga szerény eszközeivel, pl. a top témák (igazság, szabadság) meghirdetésével a VMTDK folyamatosan küzd a jogállamért és az akadémiai közösség, az egyetem mint intézmény függetlenségéért és szakmai integritásáért. Miért olyan fontos ez? Azért, mert semmilyen alkotómunka – legyen az művészi vagy tudományos, szakmai – nem jöhet létre szabadságérzet nélkül. Enélkül nincs haladás.

A magyar hallgatók közül csak kevesen kapcsolódtak be a blokádokba a szerb társaik mellé és a tüntetésekre is csak magánemberként mennek. A magyar hallgatókra sajnos egy mélységes vissszahúzódás jellemző. De még az intézményeink is a hatalom mellett állnak. Miért? Nyilvánvaló, hogy a VMSZ demonstrált álláspontjának hatására.

Tudjuk, hogy majdnem minden magyar hallgató MNT-ösztöndíjban részesül, Újvidéken az Európa Kollégiumban lakik, tehát egzisztenciálisan függ a párttól. Ezért nincs szolidaritás és kiállás az egyetemista mozgalom mellett. Ez egy olyan árulás a magyarság részéről, ami etikailag elfogadhatatlan. Hiszen a jogállamért való küzdelem nem szerb ügy, hanem mindannyiunké.

- A szerb oktatási miniszter szerint az egyetemisták és egyes tanárok is törvényt sértenek? Önnek erről mi a véleménye?

Egy jogállamiságtól rettegő állam vezetői ne nyilatkozzanak a törvényekről.

- Hogyan tekint az egyetemisták elszántságára? Bízik-e abban, hogy meg tudják valósítani a célkitűzéseiket? Ha tehetné, mit tanácsolna nekik?

- Az egyetemisták egy euforikus reményt hoztak ebbe a sötét, elcsigázott, jobb sorsra érdemes társadalomba. A történelem leghosszabb ideig tartó egyetemista lázadását sikerült megvalósítaniuk. Egy csodát. Az egyetemisták társadalomformáló, forradalmi szerepe, húzóereje nem ismeretlen a mi délszláv környezetünkben, van hagyománya, erős volt a hippimozgalmak, a 68-as diáktüntetések, a neoavantgárd és a pop-művészeti hullámok hatása is. Bízok az egyetemisták győzelmében.

- A Vajdasági Magyar Plénum is az egyetemista tiltakozások hatására jött létre. Mi volt az elsődleges céljuk?

- Erkölcsi kötelességünknek éreztük a vajdasági magyarság intézményes képviseletét az igaz ügy mellett, a VMSZ-demagógiával szemben. A vajdasági magyarokról alkotott kép veszélyes mélypontra zuhant. De a saját sorsunkért való aggodalom miatt is lépnünk kellett. A saját harcunkat nekünk kell megvívnunk. 2025. július 3-án civil szervezetet hoztunk létre, honlapot nyitottunk, közleményeket adtunk ki, számtalan blogcikket jelentettünk meg, követtük az eseményeket egy ellenzéki szemszögből. Egy év alatt megalapoztuk a vajdasági magyar ellenzéki bázist. Tagosítottunk, tribünöket szerveztünk, az egyetemistákkal közösen alakítottuk a kisebbségekről szóló platformjukat, képviselőket javasoltunk az egyetemista listára, minden vajdasági akciójukban segítettük őket helyi magyar aktivistákat találni, a PásztorPress médiával hadakoztunk, pályázatot írtunk ki, elkezdtünk felkészülni a Magyar Nemzeti Tanács-i választásokra, ellenzéki koalíciót indítványoztunk stb.

- A szerbiai ellenzéknek miként kellene viszonyulnia az egyetemista követelésekhez, hogyan segíthetnék elő a változásokat?

- Üdvözöljük mindazokat a lépéseket, amikor az ellenzéki pártok az egyetemista lista javára lemondanak a választásokon való önálló szereplésről. Ezt tette a Zöld-Baloldali Front is, amellyel együttműködési megállapodásunk van.

- A legnagyobb vajdasági magyar párt a szerb kormánykoalíció része, s arra készülnek, hogy győzelem esetén folytatják partnereikkel az együttműködést. Mit gondol erről?

- Katasztrofálisnak, botrányosnak és tűrhetetlennek tartom. Két, olcsó nacionalista propagandára építő, egymást kizáró törekvés ölelkezése. Tűz és víz összeeresztése, a közös csupán a nyerészkedő és demagóg szándék. A VMSZ egy pénzkidobó automata lett, ahol az anyaországi és a szerbiai hatalmi pártoktól, stratégia partnerektől (FIDESZ, SZHP) kieszközölt pénzekhez lehetett jutni árulásokért, kihágásokért, kiszolgálásért cserébe.

- Az utóbbi időszakban felpezsdült a vajdasági magyar politikai színtér. Az ellenzéki viszályról már volt szó, vélemények szerint inkább a programra kellene összpontosítani, hogy mit csinálnának Önök másként, ha többséget szereznének a Magyar Nemzeti Tanácsban?

- Alapvető, hogy az MNT erősen plurálissá váljon. Az első teendő az elszámoltatás kellene, hogy legyen. Az MNT által alapított és kiemelt szervezetek státuszát újra kell gondolni. A magyarországi és hazai pénzeszközök elosztásában a prioritásokat mentesíteni kell a pártbefolyástól. A munkát a Plénum Etikai minimumára építenénk, ezekről az alapokról építkezve egészen más szellemiség és közhangulat alakulna ki. Meg kell, hogy szűnjön ez a primitív, megalázó, degradáló munkahelyi zsarolás, a félelem, a kontraszelekció, a szolgastátusz, a lojalitásalapú társadalomszervezés.

- Mik a vajdasági magyarság legnagyobb problémái, amiket Ön szerint elsőként kellene orvosolni?

- A mi kis közösségünket a zsarnoki pártirányítás fojtotta meg. Évek óta egészen militáns viselkedés figyelhető meg. Ennek előfeltétele a szellemi-etikai leépülés, az önálló gondolkodásról és felelősségről való lemondás. Kiskorúsított közösség lettünk.

Lehet-e még vajdasági magyar párbeszéd? Ha igen, milyen témáknak kellene terítékre kerülniük?

- A VMSZ jelenlegi vezetőivel nincs miről dialogizálni. Ők ezt sose nem is igényelték, már Pásztor István kifejezte örömét, hogy végre elhallgatott a „picsogó kórus” és egy párt képviselői ülnek a nemzeti tanácsban.

- Vélemények szerint a vajdasági magyar-magyar ellentétek ellenzéki oldalon részben generációs problémák is, nem értik egymást az idősebb és fiatalabb közéleti szereplők. Mit gondol erről?

- Olcsó közhely és hárítás. Akik ezt szajkózzák, szintén szektásan szerveződnek, akár a VMSZ. Nem lehet bűnben nemzett, erkölcsi gnóm szervezettel harcba indulni egy új, hitelesebb világért. Háttérjátszmák zajlanak, populista propagandával, április 12-én született spekulánsokkal. Ezzel nem fogják átejteni a vajdasági magyar szavazókat.

Ami az ellenzéki koalíciót illeti, alakulóban van a VMP, a VMDK és a MPSZ közötti dialógus a közös listáért. Mindenképp az erők összpontosítására lesz szükség a vajdasági magyarság hosszútávú céljai érdekében. Mi ezért már óriási áldozatokat hoztunk.

- Az új magyar kormány tagjai találkoztak néhány magyar politikai vezetővel a VMSZ és az ellenzék berkeiből is, s azóta látszólag nincs újabb történés. Ön ezt mivel magyarázza?

- A VMP nem kapott meghívást. Várjuk a meghívást. Másrészt a magyar miniszterelnök és a társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter által korábban megfogalmazta azt az alapelvet, hogy a külhoni közösségek belső politikai életének alakításába nem avatkoznak be, hogy semmilyen új szervezet alapításában nem vállalnak szerepet, és nem támogatnak olyan kezdeményezéseket, amelyek a közösség megosztására lennének alkalmasak. Szeretnénk, ha ez valóban betartott alapelv lenne.

A Plénum a szerbiai forrongásokhoz szervesen kapcsolódó, hiteles gyökerekkel, Etikai minimummal rendelkező, független szervezet. Nyerészkedési szándék, szponzorok és háttérirányítók nélkül. Önerőből hoztuk létre az eddigi eredményeket.

- Milyen magyarországi nemzetpolitikára lenne szükség Ön szerint?

- Szerintem Szerbiában nem megvalósítható az a forgatókönyv, hogy marad a VMSZ – némi átalakulással – a magyar kormány partnere. Azért, mert Szerbiában 2024. november 1. után az egész országban fellángoltak a változásokat követelő tüntetések, és választások előtt állunk. Minden meg fog változni. A VMSZ épp a napokban nyilvánította ki ismét, hogy kitart a haladókkal való partnerségben és az egyetemisták ellen dolgozik. Ez ugyanolyan zsákutca, mint a Fidesz támogatása volt.