Egy demokratikus társadalomban minden politikai szereplő felelőssége, hogy képviselje az ország minden polgárát, függetlenül attól, milyen nemzetiségű, jelentette ki a Vajdaság Mának adott interjújában Öreg Anna, a Szabad Polgárok Mozgalmának alelnöke. Nem véletlen tehát, hogy pártja gyakran reagál az úgymond kisebbségi ügyek kapcsán is. A politikust kérdeztük többi közt a következő (?) előrehozott parlamenti választásokról, a nemzeti tanácsi választásokról, a felaprózódott szerbiai ellenzék lehetőségeiről, de Szerbia demokratizálásának feltételeiről is.

– Ön is elítélte a szabadkai zászlórongálást. Elszigetelt esetről lehet szó? Szerbia és Magyarország vezetése is korábban azt kommunikálta, hogy megtörtént a megbékélés a két nép között. Hogyan lehetne elejét venni az ilyen jelenségeknek?

– A zászlóégetés és minden nemzeti szimbólum meggyalázása elfogadhatatlan. Nem azért, mert egy darab vászonról van szó, hanem azért, mert emberek közösségének méltóságát sérti. Nem gondolom, hogy a vajdasági magyarok és szerbek közötti viszonyt ez az incidens jellemzi. A mindennapokban együtt élünk, együtt dolgozunk, közös problémáink vannak. Ugyanakkor az ilyen eseteket nem szabad elszigetelt rendbontásként kezelni. A nacionalista retorika, a gyűlöletkeltés és a társadalmi feszültségek könnyen teremtenek olyan légkört, amelyben egyesek felhatalmazva érzik magukat hasonló cselekedetekre. A megbékélés nem politikai nyilatkozatokból áll, hanem abból, hogy tiszteljük egymást, tanulunk egymás történelméről, és következetesen fellépünk minden gyűlöletkeltő megnyilvánulással szemben. És ez minden nemzetre vonatkozik, nem csak a szerb-magyar kapcsolatra. A horvát nemzetre tekintő gyűlöletkeltés talán még rosszabb képet tükröz.

– Hogyan látja a szerbiai belpolitikai helyzetet? Lesznek-e őszre választások, s megvannak-e a feltételei a reguláris voksolásnak?

– Szerbia mély politikai válságban van. A polgárok jelentős része elveszítette bizalmát az intézményekben, amelyeknek éppen a közérdeket kellene szolgálniuk. Egy ilyen válságból csakis a választások kiírása a kiút. Hogy lesznek-e ősszel választások, azt elsősorban a hatalom politikai számítása dönti el. A valódi kérdés azonban nem csak az időpont, hanem a feltételek. Jelenleg nem beszélhetünk teljesen szabad és tisztességes választásokról. A médiahelyzet, az intézmények pártpolitikai befolyásoltsága, a választói nyomásgyakorlás és az állami erőforrásokkal való visszaélés továbbra is súlyos problémát jelentenek.

– Felaprózódott a szerbiai ellenzéki oldal. Van-e esély koalíciókra, esetleg egyesülésre?

– Az ellenzék sokszínű, ami önmagában nem probléma. A demokrácia nem az egyformaságról szól. A kérdés az, hogy képesek vagyunk-e együttműködni azokban az ügyekben, amelyek a polgárok számára a legfontosabbak: a jogállam helyreállítása, a korrupció elleni fellépés, a szabad média és az európai integráció. Nem feltétlenül egyetlen szervezet létrehozásában látom a megoldást, hanem az értékalapú együttműködésben.

– Indulnak-e a soron következő parlamenti választásokon vagy támogatják az egyetemisták listáját? A Koszovóról szóló memorandum közzétételéről mi a véleményük?

– A választásokkal kapcsolatos döntést akkor hozzuk meg, amikor világos lesz a politikai helyzet és a választási feltételek. Az egyetemisták által elindított társadalmi energiát rendkívül fontosnak tartjuk, mert egy új generáció követel felelősséget és változást. Emellett, véleményem szerint, szükséges egy olyan lista megalakítása is, amely nyíltan támogatja Szerbia Európához való csatlakozását. A Szabad Polgárok Mozgalma ezen külpolitikai hozzáállás mellett van. Európa fontos, nem csak földrajzilag és nem csak a gazdaság fellendítésében, hanem a valódi demokratikus értékrendszere miatt is, ami Szerbiában pillanatnyilag nagyon alacsony szinten van. Ezt nem az ellenzék állítja, hanem ezt vallja az Európai Bizottság is.

A Koszovóval kapcsolatos kérdésekben a legfontosabbnak az őszinteséget tartom. A polgároknak joguk van tudni, milyen politikát folytat az állam, milyen megállapodások születnek a nevükben, és milyen következményekkel járnak ezek a döntések. Személy szerint úgy látom, hogy Koszovónak többé nem szabad politikai témának lennie, amely a pártok politikai álláspontjának gerincét képezné. Ma Koszovóban a valóság az, hogy van ott egy határátkelőhely. Koszovónak mindhárom kormányzati ága, a törvényhozó, a végrehajtó és az igazságszolgáltatás is önállóan működik. Saját intézményei vannak. 2023-ban, az Ohridi Megállapodással a szerb hatóságok azt is aláírták, hogy Szerbia nem fogja megakadályozni Koszovó felvételét a nemzetközi intézményekbe. Tehát nem látom, hogy lenne még mit vitatni ebben a kérdésben. Ez a politikai valóság, és ez minden, amit a korábbi hatóságok az elmúlt negyed évszázadban megállapodások révén elfogadtak és megerősítettek. Ami még nyitott, és ami sokkal fontosabb, az a tartós béke elérése ezen a területen. Az ott élő emberek megbékélése. És ezzel kellene leginkább foglalkoznia egy jövőbeli kormánynak.

– Csak magyar politikai erők valósíthatják meg a magyar érdekvédelmet? Próbálják-e megszólítani a vajdasági magyar közösséget?

– Nem gondolom, hogy az érdekvédelem etnikai monopólium lehet. Egy demokratikus társadalomban minden politikai szereplő felelőssége, hogy képviselje az ország minden polgárát, függetlenül attól, milyen nemzetiségű. Természetesen fontosak a kisebbségi pártok, de a vajdasági magyar közösség problémái – az elvándorlás, az oktatás, a gazdasági bizonytalanság vagy az intézményi bizalom hiánya – nem kizárólag magyar ügyek. Mi minden vajdasági polgárt szeretnénk megszólítani. Ha az egész országban javul a helyzet, ez minden polgárnak jót hozna, a vajdasági magyaroknak is.

– A soron következő nemzeti tanácsi választásokon lesznek-e listák, amelyeket támogatnak?

– Jelenleg nincs ilyen döntés. A nemzeti tanácsoknak elsősorban a kulturális autonómia és az identitásmegőrzés tereinek kellene lenniük, nem pedig pártpolitikai csatatereknek.

– Megfelelőnek tartja-e a kisebbségi autonómia fokát Szerbiában?

– A jogi keretek sok tekintetben előremutatók, de a gyakorlat gyakran elmarad a törvényektől. A kisebbségi jogok nemcsak papíron léteznek: szükség van megfelelő finanszírozásra, intézményi függetlenségre és valódi részvételre a döntéshozatalban.

– Egy szerbiai hatalomváltás esetén mik lennének a legfőbb feladatok?

– Az intézmények felszabadítása a pártpolitikai befolyás alól, az igazságszolgáltatás függetlenségének helyreállítása, a korrupció elleni következetes fellépés, a média szabadságának biztosítása és az európai integráció felgyorsítása. Emellett külön figyelmet kell fordítani az oktatásra, az egészségügyre és azokra a régiókra, amelyek hosszú ideje lemaradnak a fejlődésben.

– Magyarországon a Tisza párt egyik fő ígérete az elszámoltatás. Szerbiában lesz-e valaha elszámoltatás?

– Jogállamban nem bosszúra, hanem felelősségre vonásra van szükség. Ha az intézmények valóban függetlenül működnek, akkor mindenkinek számot kell adnia a tetteiről, függetlenül attól, hogy milyen tisztséget töltött be. A korrupció elleni küzdelem hitelessége azon múlik, hogy ugyanazok a szabályok vonatkoznak-e mindenkire.

– Szerbiában lenne-e igény vagy mód a miniszterelnöki pozíció 8 évre szóló maximalizálására?

– A probléma Szerbiában jelenleg nem a mandátumok száma, hanem az intézményi egyensúly hiánya. Egy demokráciában a hatalom korlátozásának legfontosabb eszközei a független intézmények, a szabad média és a tisztességes választások.

– Az Önök pártjának vannak-e kapcsolatai a magyar kormánypárttal vagy annak egyes tagjaival?

– Ezt a kérdést inkább Vladimir Orlićnak címezném meg, mivel gondolom, ő tudja, hogy a szerb titkosszolgálat másfél évig okkal vagy ok nélkül követett-e engem. Indoklásuk szerint a magyarországi politikai kapcsolataim miatt voltam a megfigyelés alanya. Mi a vajdasági és szerbiai polgárok érdekeit képviseljük, és minden nemzetközi kapcsolatot az európai demokratikus értékek mentén értékelünk. Teljesen természetesnek tartom a politikai pártok közötti kapcsolatot, ebbe beletartozik a magyar kormánypárt is.

– Mit üzenne a Vajdaság Ma olvasóinak?

– A vajdasági magyarok, szerbek és más közösségek nem egymás ellenfelei. A valódi törésvonal nem nemzetiségek között húzódik, hanem azok között, akik egy nyitott, demokratikus és európai Szerbiát szeretnének, és azok között, akik a félelemre, megosztásra és függőségre építik a politikájukat. Nekünk az a feladatunk, hogy az előbbiek oldalán álljunk.