Hószünet

2012. február 6., hétfő

Bela Duranci művészettörténész jutott eszembe hétfőn estefelé, ahogyan törtem az utat a hóban, gyalogoltam hazafelé.
Bela Duranci arról jutott eszembe, hogy a házak előtti járdák mily nagyban különböznek egymástól, mily nagy eltérések akadnak köztük: hólapátoló öregek, fiatal szülők, gyerekeik nyakig a szikrázó hóban, közös bennük, hogy megtisztítják a járdát, kötelességüknek érzik ezt. És a járdák, melyek mögött a házak lustán alszanak, a járdák, ahol a hóban a munkába igyekvők taposnak keskeny ösvényt. Igen, a 90-es években figyeltünk fel először erre a jelenségre: akkor mondta Bela Duranci, a hólapátolás civilizációs kérdés.
Azt kell modanom, az eltelt húsz évben nagyon sok minden változott: ellustultak sokan azok közül, akiket a szülei arra tanítottak, hogy a járdát le kell tisztítani, és apró gyerekeikkel lapátolnak azok közül sokan, akik gyerekkorának nem volt része a járda.

2012. február 7., kedd

Erre a hétre a halál is kitörölhetetlenül rányomta bélyegét, és noha nem ismertem a kedden örök nyugalomra helyezett újságírónőt, tudom, hogy fiatal volt és édesanya. Az életbe vetett hit -- hiszen minden anya, minden szülő alapvetően hisz az életben – és a megőrzött emlék szilárd ereje marad, ad erőt: ,,Oly idegen így. Olyan ismeretlen./ Tündéri ábrándok menyasszonya./Csak a szeme nevet rám ismerősen,/két mélabús, merengő viola./Csak kék szemében ismerek magamra,/mely eljövendő álmoktól homályos/s rettegve a bús végtelenbe réved.” (Kosztolányi Dezső: Anyuska régi képe)

2012. február 8., szerda

Tombol a hószünet, a jégcsapokra figyelmezetető sárga szalagok szabdalják a város utcáit. 1984-ben, amikor ennél is nagyobb hó esett, de legalábbis ekkora, nem volt hószünet, a latin tanárnőnk, Horváth Emma ugyanúgy bicajjal érkezett, száguldott az üres E-5-ös úton, a hó csöndjében.
Beretka Katinka, amikor akad egy szabad perce, könyveket válogat, szortíroz: az MNT különdíját készíti a KMV-re. Időben kezded, jegyezték meg csipkelődve a kollégák, miközben ide-oda tologatják ők is a könyveket. Látom rajtuk, a KMV mindannyiunk életének alapja. Onnan indul, az óbecsei versenyről a vajdasági magyar értelmiségi és művészi elszántság, megmutatkozási vágy és lehetőség.
Elkészült a kimutatás a néptáncoktatási képzés kapcsán, részletes adatokkal és bontásban folyik az előkészület a támogatás megszerzésére, hiszen ez a projektum úgy szerepel az MNT éves programjában, mint a vajdasági magyar közösség kiemelt nemzeti jelentőségű programjainak egyike, és ekképpen magyarországi forrásból kívánjuk megvalósítani, hogy ne a művelődési egyesületek rezsi- és egyéb hazai pályázati forrásából kelljen elvonni.

2012. február 9., csütörtök

A Blic napilap alig titkolt ellenszenvvel arra kíváncsi, valóban társalapító lett-e az MNT az óbecsei könyvtárban. Mondhatnánk, ha nem közeledne a választási kampány, váratlan ez az érdeklődés, hiszen 2010 szeptembere óta még semmi nem izgatta ezt az újságot az MNT kulturális tevékenysége kapcsán, legalábbis kérdést nem intézett hozzánk. Bámuljuk a havat és azon merengünk, miközben olvassuk a napilap kérdéseit, valóban számon kérik rajtunk, hogy alkalmazzuk a jelenleg hatalmon lévő politikai pártok által 2009-ben elfogadott nemzeti tanácsokról szóló törvényt?

2012. február 10., péntek

Reggel a gyerekkel és egy arra járó fiatal párral kiszabadítottunk egy autót a hó fogságából. Egyetlen út sincs eltitsztítva, néhány főutcát leszámítva. Miközben elmékedtünk, merről is fogjunk a munkához, sokan elmentek mellettünk, egyetlen pillanatra sem álltak meg. Biztos úgy voltak vele, egy középkorú nő, egy tizenéves lányka meg két középiskolás gyerek éppen elég a feladatra.
Lovas Ildikó