A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Nagy Endre: Így éltem és ezt láttam
Könyvismertető
Betűméret:
Nemrégiben egy igen szép és érdekes könyv jött ki az újvidéki Dániel Print Nyomdából: Nagy Endre „Így éltem és ezt láttam” című önéletírása. Az egykori szibériai hadifogoly, Nagy Endre (1883-1969) a romániai magyar nyelvű mezőgazdasági szakoktatás vezéregyénisége volt, aki rövid öt év alatt négy gazdasági iskolát szervezett meg vagy létrehozásában nyújtott segítséget. Ezt fejezi ki a mű alcíme is. „A szibériai hadifogoly és erdélyi iskolaalapító életútja”.
A mű sokáig kéziratban volt. 2010 tavaszán Nagy Margit (a szerző unokahúga), elhatározta, hogy magán kiadásban megjelenteti Nagy Endre önéletírását. Ehhez a nemes szándékhoz csatlakozott Nagy László építészmérnök, így a könyv kiadása kettőjük vállalkozása.
Nagy Endre írása a magyar önéletrajz- és emlékirat-irodalom hagyományait követi, amikor is az író a múltjáról beszél, emlékezik. Az emlékirat idős emberek műfaja, a visszapillantó tekintet pedig többnyire félévszázados, vagy ennél nagyobb távlatot fog át.
Nagy Endre 74 éves korában, túl élete legfontosabb szakaszain fogott hozzá műve megírásához, és 1953-ig folyamatosan írta. Betegsége miatt azonban nem tudta befejezni. Az utolsó részt, 1953-tól haláláig unokája Kovács László írta meg.
Önéletírása egy igaz ember vallomása az életről, amit nem a mindennapi harsogással, hanem az alkotó emberre jellemző egyszerű, érthető szavakkal mond el.
Az élettörténetéhez illesztett „Bevezetés”-ben a szerző, a krónikások ars poétikájának megfelelően írása céljáról a következőket nyilatkozza:
„Sokáig élő emberrel sok történik, különösen olyan korokban, mint 1883-1957. Két világháború, forradalmak után megváltozik az emberiség életformája. A tudomány gyökereiből forgatja ki eddigi axiómáink egy részét. Tengerek alatt járnak hajók, repülőgép-darazsak zúgnak a levegőben, 1945 nyarán egyetlen atombomba 230.000 embert öl meg Hirosimában. Semmiségnél is kevesebb e nagy eseményekkel szemben, hogy lélegzett, evett, harcolt és szeretett egy ember 74 évig. Egy ember, aki nem volt sem hadvezér, sem tudós, sem államférfi, csak egy a milliók közül. Életét mégis elhinti papírmezőn betűmaggal. Könyvet nem csinál belőle, dicsőséget, pénzt sem kér érette, csupán egy olyan képet akar örökségül hagyni, ami teljes mértékben hű és igaz legyen ahhoz a korszakhoz, melyet átélt. Iparkodik mindig és mindenben úgy megírni az eseményeket, embereket, gondolatokat, ahogy a valóságban léteztek.” Az olvasó – folytatja a Bevezetésben - „az igazságot találja bennük, elfogultság nélkül, akkor is, ha dicsekvésnek látszik. A komoly életharcot, mely lemondásokkal, szenvedésekkel, elernyedésekkel jár, de sohasem kétségbeeséssel. És talán akad egy-két utódom, aki előveszi a megfakult füzeteket, és tanul belőlük valamit.”
Önéletírásából megtudjuk, hogy milyen belső és külső tényezők formálták lelkületét, későbbi építő, nevelő és tudományos törekvéseit. Higgadtan, indulatok nélkül, őszintén, tárgyilagos szemlélettel ábrázolja magát, cselekedeteit, a közösséghez való viszonyát. Az őszinteséget az önéletrajz központi problémájaként szokták kezelni, és valóban az általa bemutatott világ egyáltalán nem idealizált, elfogultság nélkül ismerteti életpályáját.
Nem kendőzi el a hibákat, és nem túlozza el az eredményeket. És mindezt élményszerűen teszi, úgy, hogy közben szórakoztat is. Nála nincs vádaskodás, de van vitatkozás, megdöbbenés és felháborodás. Ugyanakkor meg tud bocsátani és el tudja fogadni a mások véleményét, ha az őszinte és nem rossz indulatú.
Bizony kellenek az ilyen írások, mert sokszor tiszteletre, türelemre és megértésre intenek.
Ha él bennünk a türelem és az odafigyelés, akkor nem mindennapi élményben lesz részünk Nagy Endre könyve olvasásakor. Előadásmódja közvetlen, szemléletes, gördülékeny, sokszor derűs, humoros. Hol szomorkodunk a keserű dolgok felett, hol nevetünk a vidám történeten, de mindig tanulva tőle az emberről, a tisztességről és a hazaszeretetről.
Az új generációnak, de mindenkinek jó szívvel merem ajánlani a könyvet, amely egy életpálya bemutatásán túl kortörténeti dokumentum is. Figyelemre méltó olvasmány lehet mindazoknak, akik Erdély és Magyarország 19. század végi és a 20. század első felének történelme és művelődéstörténete iránt érdeklődnek.
Bellágh Rózsa
Ismét egy csodás, gyermekkacajtól hangos hetet zárt a Hunyadi János Általános Iskola, ugyanis október első hetében került megrendezésre a gyermekhét.Ezen a héten minden a gyerekekért van. Nincs felelés, és házi feladat is csak módjával. Ami még ennél is fontosabb, a programot is maguknak állíthatják össze. Így...
2017. OKTÓBER 7.
[ 11:32 ]
Szeptember elsején a Hunyadi János Általános Iskola újra megnyitotta színes kapuit tanulni vágyó diákjai előtt. A gyerekek kis csoportokban állva beszélgettek a nyaralásról, a táborokról, megannyi életre szóló élményről. Ezen a napon hivatalosan is véget ért a hosszú nyári szünidő, kezdetét vette egy új, másféle...
2017. SZEPTEMBER 2.
[ 7:12 ]
A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének szervezésében a hetedik Gion-tábort tartották az elmúlt hét folyamán az újvidéki Apáczai Fiúkollégiumban. A Gion Nándorról elnevezett egyhetes ingyenes táborba a tavalyi olvasási verseny döntőjében elért eredmények alapján juthattak be az általános iskolák tanulói. Az első...
2017. JÚLIUS 30.
[ 18:14 ]
