A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Mađarski??? Jaoj…!
Betűméret:
Ha most első ránézésre, és csak elhamarkodottan szeretnénk véleményt formálni a kijelentése kapcsán, akkor azt mondhatnánk, hogy az egykoron oly agilis tanárnő a politika színpadáról végre visszatért választott hivatásához, s megint előbújt belőle a hosszú időn át csak rejtőzködő, vérbeli pedagógus. Ha viszont kicsit alaposan megvizsgáljuk, hogy mi is lehetett ennek a szokatlan javaslattevésnek a kiváltó oka, s hogy mi minden húzódhat meg ennek a furcsa indítványozásnak a hátterében, akkor alighanem több továbbgondolásra érdemes „apróságot” is találhatunk.
Ha a magyar ember nem számít, miért számít a magyar nyelv?
A legszembetűnőbb kétségkívül maga az időzítés. Miért éppen most jutott az eszébe (kezünket a szívünkre: mégiscsak egy hajmeresztő ötletről van szó!), amikor a magyar beszéd már lassacskán Szabadkán is meglehetősen idegenül hangzik a jövevények, az újonnan betelepültek, a „legfrissebb” észak-bácskai lakosok számára? Az elmúlt években szerzett keserű tapasztalatok sorra azt igazolják, hogy a többségi, az úgynevezett államalkotó nemzet számára még maguk a magyarok sem voltak igazán fontosak, nemhogy az ő nyelvük. Még magában a városvezetésben is inkább csak megtűrték, vagy éppen mellőzték a más nemzetiségű politikusokat. Sok esetben csak átnéztek rajtuk, mint a levegőn. Most meg milyen stratégiai fontosságú lett hirtelen a nem magyar fül számára szokatlanul csengő anyanyelvünknek az oktatása… Hát, nem különös?
Ha csak egy cseppet is gonoszkodni akarnék, akkor most azt gyaníthatnám, hogy a tanárnő alighanem valamilyen rejtett, hátsó szándék által vezérelve tette ezt az indítványát. Talán épp ő maga is – érezvén a saját szűkös nyelvi korlátait és akadályait – szeretné csiszolni, tökéletesíteni a magyar nyelvtudását. Még az is könnyen meglehet, hogy magával a polgármester úrral egyetemben szeretnének megbirkózni a gyötrelmes és kacifántos magyar nyelvvel. (Állítólag együtt minden könnyebben megy, mint ha csak külön-külön kínlódunk, vergődünk, egymás nélkül. A megosztott bánat is csak fél bánat lesz. A megosztott öröm pedig dupla öröm.) Hogy miként jutottam erre következtetésre, az nagyon egyszerű: őket, kettejüket még szép kevesen hallhatták – legalábbis a nagy nyilvánosság előtt – ékes magyarsággal beszélni. Márpedig egy polgármesternek azért csak nem ártana meg az, ha ismerné annak a környezetnek a nyelvét, amelyben él, és amelynek a sorsáról dönteni szokott. (De persze azt mi nem tudhatjuk, hogy őket éppen hol szorítja a cipő!)
Ők viszont azt nem tudhatják, hogy mit mondott egyszer Dinnyés József énekes, daltulajdonos! Ő ekképpen vélekedett: „Ha a szerbek tisztában lennének azzal, hogy a magyar a harmadik legdallamosabb nyelv a világon (első a latin, második az ógörög), akkor mindannyian tanulnának magyarul.”
Hogy megvédhessék magukat…
Az elmúlt években többször is elhangzott olyan sommás megállapítás, hogy a vajdasági magyarok valójában se magyarul, se szerbül nem tudnak. A magyart már jórészt elfelejtették, szerbül viszont még nem is tanultak meg rendesen. Így aztán csak egyfajta keveréknyelvet, egyfajta „makaróni nyelvet” használnak a mindennapi társalgásban. És ez nyilván nem kizárólag az agyonreformált oktatási rendszernek a bűne. Van ebben az egyénnek, a családnak is jócskán felelőssége. Ráadásul Vajdaságban még a magyar politikai vezetés sem iparkodott azt az álláspontot képviselni, hogy a magyar gyerekeket mégiscsak (valamilyen úton-módon) meg kéne tanítani szerbül. Persze nem azért, hogy aztán majd pápábbak legyenek a pápánál, vagy bősz/szerb janicsárokká váljanak, hanem pusztán amiatt, hogy alkalomadtán meg tudják magukat védeni. Legalább szavakban. Szavakkal. Ha már a szerb nyaklevesek meg fenéken billentések elől nem is sikerül mindig ügyesen elugraniuk. És ezt a diszkréten gyengéd sugallatot játszi könnyedséggel közvetíthették volna, hiszen épp a vezető magyar politikai pártunk jóváhagyásával nevezik ki azokat az iskolaigazgatókat, akik olyan intézményeket irányítanak, amelyekben magyar diákok tanulnak.
Talán már húsz évvel ezelőtt meg kellett volna ezt lépni. Akkor most nem tűnhetne úgy, hogy a Magyar Nemzeti Tanács mintha egy kissé elszundított volna időközben, s csak későn ébredt fel. És csak most, miután még álmosan megdörgölte a szemét, kezdeményezte a szerb nyelv tanításának a megreformálását. A tananyagnak, az óratervnek a megváltoztatását, korszerűbbé tételét.
Ugyanilyen – ha nem még súlyosabb – hiányosságok voltak tapasztalhatóak a magyarnak mint a környezet nyelvének választható, fakultatív tantárggyá való leminősítése/degradálása és oktatása terén is. Mivel a tantervben nem szerepelt kötelező tárgyként, a kapott osztályzatot nem is számították bele a diák tanulmányi átlageredményébe. Innentől kezdve pedig a legtöbb tanulónak már nem is volt valódi motiváltsága, inkább csak tehernek, nyűgnek érezte ezt a tantárgyat. És szép lassan egyfajta ellenszenv, egyfajta passzív ellenállás alakult ki a magyar nyelv oktatásával, elsajátításával szemben. Mindennek pedig az lett a vége, hogy egyik napról a másikra, egyetlen tollvonással a tanítását (majdnem teljes egészében) meg is szüntették. (Heves tiltakozásra én nem emlékszem… Nemigen sírták vissza.)
Választási propaganda?
Úgy látszott, mind ez ideig nem is hiányzott különösebben senkinek. Érkeztek ugyan hírek erőtlen és vérszegény próbálkozásokról, amikor például 2006-ban zentai és 2009-ben nagykikindai szerb anyanyelvű rendőröket próbáltak magyarul tanítani néhány hónapos, gyorstalpaló tanfolyam keretében. Sőt mintha a nyelviskolákban is megpezsdült volna valamelyest a magyar nyelvtanítás, amikor kiderült, hogy a magyar állampolgárság megszerzése érdekében mégiscsak illik egy kicsit „törni a magyart”. Hogy üzletnek sem éppen utolsó dolog a nyelvoktatás, az abból vált láthatóvá, hogy az Európai Unió is áldozott pénzt az ilyesmire. A határon átnyúló együttműködés keretében ilyen pályázatot nyert meg a kamanci és a szegedi rendőrképző-iskola. Az egyik 151 ezer, a másik pedig 121 ezer eurót kapott. Hogy tanulhassanak a fiatalok az egyik helyen magyarul is, a másik helyen pedig szerbül is. De hogy aztán ily rengeteg pénzzel mit tudtak kezdeni, én el sem tudom képzelni! Talán vadonatúj padokat, székeket, számítógépeket is vásároltak? Merthogy csak egy néhány oktatási program beszerzésére ekkora összeget képtelenség elkölteni, azt nyilván még a vak is látja.
De visszatérve Szabadkára: Ljubica Kiselički azzal támasztotta alá az indítványát, hogy a mostani gyerekek/fiatalok hiába élnek egyazon városban (békés egymás mellett vagy egymás nélkül élés?), kommunikálni azt végképp nem tudnak egymással. Mert az egyik nem ért szerbül, a másik meg nem tud magyarul. Így, jobb híján angolul folyik a társalgás. (Már ahol angolul is tudnak egyáltalán. Mert a legtöbb általános meg középiskolában ezt a nyelvet sem tanítják tisztességesen.) Ez azonban mit sem változtat a tényen: a nem magyar anyanyelvűek számára a környezet nyelvének ismerete nagyon is valós igénynek (vagy inkább talán követelménynek) számít. A kérdés csak az, hogy a maga a tanárnő mennyire gondolja komolyan az elképzelés megvalósítását, és vajon a hangja milyen messzire hallatszik majd el. És legfőképpen: kitart-e majd ezen követelése mellett a soron következő választások után is? Vagy épp csak porhintésnek, filléres választási trükknek, a magyarok beetetésének szánta?
Szabó Angéla
A szerbiai munkavállalók továbbra is többet dolgoznak, mint az Európai Unió átlaga, ennek ellenére fizetésük és életszínvonaluk elmarad a legtöbb európai országétól. Az Eurostat 2025-ös adatai szerint Szerbia továbbra is jóval az uniós átlag felett áll a ledolgozott heti munkaórák számát tekintve, írja a Danas.
Az...
2026. MÁJUS 31.
[ 17:33 ]
A tudósok továbbra is próbálják tisztázni az El Niño és az emberi tevékenység okozta felmelegedés közötti összetett kapcsolatot, mert együttes hatásuknak komoly következményei vannak a szélsőséges időjárási jelenségekre és a globális hőmérsékletekre nézve.
Ahogy közeledik a nyár, egyre nagyobb az esélye annak,...
2026. MÁJUS 28.
[ 20:42 ]
Véget ért az Egyesült Államok vezette nemzetépítés korszaka a Nyugat-Balkánon, az amerikai politika célja pedig nem a „megmentés” vagy az újjáépítés, hanem a stabilitás és a kölcsönösen előnyös partnerség – áll a külügyminisztérium jelentésében, amelyet a BBC szerb nyelvű kiadása elemzett szakértők...
2026. MÁJUS 25.
[ 16:55 ]
