Figyelem, figyelem! Achtung, achtung! Attention, attention! Pažnja, pažnja! Történelmi pillanat részesei lehetnek, ha pénteken 18 órakor megtekintik – a helyszínen vagy a televízió, számítógép előtt – a zágrábi Maksimir Stadionban sorra kerülő Horvátország–Szerbia labdarúgó-mérkőzést, amelynek elsősorban a fociról kellene szólnia, de ez jóval több mint foci.

Tizennégy évvel a herefogdosás és az áramszünet után

Először is azért, mert ez a két ország ilyen néven még sosem játszott egymás ellen. S mielőtt elkezdenénk sorolni azokat a tényeket, azokat a pikáns részleteket, amelyek miatt a szerbiai sportnapilapok ugyanúgy számolták vissza a napokat a találkozó kezdetéig, mint egy olimpia előtt szokás, felidézzük a múltat, 1999-ben ugyanis volt már egy hasonló horderejű találkozó, amely akkor heteken és hónapokon át lázban tartotta a közvéleményt. Tizennégy évvel ezelőtt Horvátország Jugoszláviát fogadta, szintén Zágrábban: a 2000. évi Európa-bajnokság pótselejtezőjében a belgrádi 0:0 után Horvátországban 2:2 lett az eredmény (Bokšić 20., Stanić 46., ill. Mijatović 26., Stanković 31.), s így a szerbekből és montenegróiakból (Mijatović, Savićević, Kralj) álló válogatott jutott ki az Eb-re. A zágrábi találkozó résztvevői vérbeli profik voltak: néhányan korábban egy ligában szerepeltek, és sokan közülük jó pár évvel korábban ugyanannak a korosztályos válogatottnak voltak a tagjai. Egy jelenetet leszámítva minden a legnagyobb rendben zajlott, arról az egyről azonban még ma is beszélnek. Zoran Mirković egy kósza gondolatát cselekedetté formálta, s megszorongatta Robert Jarni heréit. A spanyol bíró kiállította, a vendéglátók azonban nem tudták kihasználni az emberelőnyüket. Mirković, aki később a Partizan sportigazgatója lett, a herefogdosós jelzőt soha nem mosta le magáról (nem is nagyon igyekezett). A belgrádi mérkőzésnek is volt egy emlékezetes pillanata: az, amikor elment az áram. Elég csak belegondolni, hogyan érezhette magát az a 11 horvát játékos a pálya közepén, sötétben, miközben a lelátón 50 000 szerb foglalt helyet, és a sötétség még inkább kihozta belőlük az addig sem éppen lappangó káromkodásokat...

Mihajlović barátja Arkan, Štimac barátja Gotovina

Már a két szövetségi kapitány személye is elég ahhoz, hogy ne csak egy, hanem A mérkőzésről beszéljünk. Az 1969-ben született Siniša Mihajlović, a szerb válogatott szövetségi kapitánya a jelenleg Horvátországhoz tartozó Vukováron látta meg a napvilágot, szerb apától és horvát anyától. Az olasz Gazetta dello Sport lapnak adott interjújában beismerte, fegyvert, gyógyszert, ruhát és ételt vett a horvátországi szerbeknek, s barátja volt Željko Ražnatović Arkannak, a szerb szabadcsapatok vezérének, háborús bűnösnek. Mihajlović nagybátyjának a kivégézését a jelenlegi szerb szövetségi kapitány akadályozta meg, miután beszélt a maffiózóval. E beismerése után egyik horvát szélsőjobboldali párt arra szólította fel az államvezetést, hogy ne engedjék be Mihajlovićot Horvátország területére... Mihajlović hozzátette, a horvátországi szerbek szemében Arkan hős volt, a gaztetteit azonban elítéli.

Igor Štimac két évvel idősebb Mihajlovićnál. A horvátok szövetségi kapitánya – amikor meghallotta, hogy a hágai bíróság felmentette Ante Gotovinát, éppen útban volt Pakoštane település, Gotovina háza felé – azt nyilatkozta:

– Meghívom Gotovinát, hogy a következő világbajnoki selejtező mérkőzésünkön ő végezze el a kezdő rúgást!

A következő mérkőzés pedig éppen a Horvátország–Szerbia találkozó lett volna… Később Štimac azt mondta, ő nem a horvát válogatott edzőjeként, hanem magánemberként nyilatkozott (ócska kifogás volt, a horvát és a szerb sajtó nem is hagyta szó nélkül).

Štimac szerdán minden érdeklődőt meghívott a válogatott utolsó, csütörtöki edzésére, és nem sokkal utána ugyanezt tette Mihajlović is, így egy napig úgy tűnt, hogy – a várakozásokkal ellentétben – a szerb válogatott utolsó, átmozgató edzése nem zárt kapuk mögött zajlik majd. Azonban a horvát szervezők csütörtök délelőtt jelezték, későn kapták az információt, így nem tudják garantálni a biztonságot, így hiábavaló volt Mihajlović invitálása a tréningre.

Szerb nézők nélkül

A Horvát (HNS) és a Szerb Labdarúgó-szövetség (FSS) már korábban megegyezett: a zágrábi találkozót szerb, a belgrádit pedig horvát nézők nélkül rendezik meg. Így a pénteki találkozóra csakis horvátországi személyi igazolvánnyal vagy útlevéllel rendelkező személyek vehettek belépőjegyet, s a stadionba történő belépéskor is igazolni kell a jegyen található nevet. Korábban olyan hírek is szárnyra keltek, hogy szerb drukkerek Zágrábba utaznak majd, annak ellenére, hogy nincs jegyük. Ha ez igaz, akkor ezt már korábban meg kellett tenniük, mert pénteken fokozott ellenőrzés lesz a szerb–horvát határon.

Az „Öld meg a szerbet!” a mérkőzés végét jeletheti

A kiemelt kockázatú mérkőzés biztosítása 92 000 euróba kerül. A zágrábi rendőrség vezetője, Krunoslav Borovec újságíróknak azt nyilatkozta, hogy ők mindenre fel vannak készülve, és mindent megtesznek, amit csak kell, hogy a rendet fenntartsák a mérkőzés ideje alatt és utána. A szerb biztonsági szolgálattal közösen három hónapja készülnek a találkozóra. Arra a kérdésre, mi történik akkor, ha a közönség tömegesen gyülölködésre, nemzeti alapon töténő sértegetésre felszólító rigmusokat skandál, például azt, hogy „öld meg a szerbet”, Borovec elmondta, hogy ez büntetendő, s a szervező dolga, hogy intézkedjen. Először felszólítja a nézőket, hagyják abba, s ha nem teszik, a mérkőzés megszakadhat.

Ha Szerbia veszít, Mihajlovićnak kalap-kabát?

Az izgalmakhoz az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) játékvezetői testülete is hozzájárult, hiszen azt a török Cüneyt Çakırt nevezték ki a mérkőzés főbírójának, aki nemrég nagyon sok vihart kavart a Bajnokok Ligájában hozott ítéletével, amikor a Manchester United–Real Madrid mérkőzésen piros lapot mutatott fel Naninak, a hazaiak játékosának. A vitatott ítélet után, amellyel szakértők szerint alaposan belenyúlt a mérkőzésbe, a spanyolok két gólt lőttek, s továbbjutottak.

A nem éppen testvériség-egység jellegű viszonyok miatt Oroszország és Grúzia kérte, hogy a selejtezők során ne kerüljenek egy csoportba. Szerbiának és Horvátországnak eszébe sem jutott ilyen folyamodványt küldeni a FIFA-nak, s ennek végül az lett az eredménye, hogy nemcsak ez a két ország, hanem az ex-jugoszláv tagköztársaságok közül még Macedónia is az A csoportban kapott helyet. Négy forduló után Belgiumnak és Horvátországnak 10-10, Macedóniának és Szerbiának 4-4 pontja van. Ha ezt nézzük, Szerbia számára nagyon fontos, hogy ne veszítsen, mert ha ez mégis megtörténne, reménytelen helyzetbe kerülne a második hely megszerzését illetően. Döntetlennel sem kerül jobb helyzetbe Mihajlović, aki vereség és pontosztás esetén megírhatja lemondólevelét, hiszen amikor kinevezték, azt nyilatkozta: „Ha nem jutunk ki a világbajnokságra, veszem a kalapom, s önként állok fel a kispadról.”

Štimacnak ilyen gondjai nincsenek, hiszen ahogy mondta is, „25 labdarúgó van a csapatomban, akik valamennyien remek formában vannak”, majd hozzátette, hogy „évekkel később az emberek rám és a játékosokra is a Szerbia elleni mérkőzéseken nyújtott teljesítmény alapján emlékeznek majd”.

Hogy Štimacnak igaza lesz-e, az valóban csak évekkel később derül majd ki, az azonban biztos, hogy pénteken este kemény párharcokkal tarkított, jó iramú, küzdelmes találkozót láthatnak majd azok, akik úgy döntenek, megnézik a Horvátország–Szerbia-mérkőzést.

Tőke János