Nem elég baj az nekünk, hogy a meteorológusok csikorgó hideget jósolnak az idei télre, hanem a jelekből ítélve a gázellátással is gondunk lesz! Olvasom a legfrissebb távlati előrejelzést, miszerint mínusz huszonvalahány fokokkal számolhatunk januárban, hatalmas havazások kíséretében, vagyis igazi szibériai téli zimankóra készülhetünk. Már e jeges prognózistól is futkos a hideg az ember hátán, hát még amikor arról értesül, hogy az oroszok máris félig elzárták a gázcsapot a régi adósságok miatt!

A kormány igyekezett elsumákolni a kellemetlen információt, de az a múlt héten mégis kiszivárgott. Örök barátság ide, ortodox testvériség oda, a Gazprom 28 százalékkal csökkentette a Szerbiába exportált gáz mennyiségét, méghozzá Putyin elnök utasítására, tudta meg a Danas. Napi 4,5 millió köbméter helyett egy hete csaknem egyharmaddal kevesebb: napi 3,2 millió érkezik. A csökkentés oka az a 224 millió dolláros adósság, amelynek törlesztését a szerb kormány évek óta halogatja. A bizalmas sajtóértesülés szerint Putyin a parádés fogadtatás ellenére elégedetlenül tért haza belgrádi látogatásáról, ezért rendelte el a korlátozást. Aleksandar Vucic kormányfő ugyanis – mint olvashattuk - nem volt hajlandó szavatosságot vállalni arra, hogy márciusig törlesztik a gázadósságot, azzal érvelve, hogy Oroszország igen magas profitot valósít meg a NIS-en keresztül, mégpedig annak a Szerbiára nézve hátrányos szerződésnek köszönhetően, amelyet Oroszország és Szerbia kötött 2008-ban a kőolajipari óriás eladásáról. A szerb miniszterelnök vonakodása érthető, hiszen a költségvetés így is hatalmas mínuszokkal küzd – gondoljunk csak az emiatti roppant népszerűtlen fizetés-, és nyugdíjcsökkentésre -, az újabb kiadás pedig egyszerűen padlóra vitte volna az országot.

A vendéget azonban ez a körülmény a jelek szerint egyáltalán nem hatotta meg. A despotának tartott orosz államfő tiszteletére rendezett, hatalmas csinnadrattával kísért (és nyugaton rossz szemmel nézett) látogatás, az ez alkalommal megtartott és sok milliót felemésztő katonai díszszemle tehát nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Hiába az ihletett köszöntő beszédek, az évszázados hagyományok felidézése, a legmagasabb szerb állami kitüntetés, a gusztustalanság határát súroló testvéri csókváltások - mindez a legkevésbé sem hatotta meg az egekbe magasztalt keleti rokont. Kiderült, hogy őt elsősorban az érdekelte, hogy tudnak-e fizetni vagy sem. Ha nem, hát ugyanolyan elbírálásban részesülnek, mint a többi európai üzletfél. Az orosz testvérelnél nincs ingyenebéd, állapította meg találóan egy kommentelő az egyik belgrádi hírportál olvasói rovatában. A gázért fizetni kell, mese nincs. Egy másik olvasó pedig amiatt sajnálkozott, hogy feleslegesen ázott bőrig a Putyinnak rendezett parádén.

Az említett lap informátora szerint az orosz döntés mély csalódást okozott a szerb miniszterelnöknek is, s nagyon felháborította. A kormányban úgy döntöttek, hogy Aleksandar Antić energetikai miniszter tiltakozó levelet intéz a Gazpromhoz, mára azonban kissé lehiggadtak a kedélyek. A tárcavezető a hétvégén már úgy nyilatkozott, hogy „kérni fogja” a Gazprom vezetőit, hogy minél előbb normalizálják a gázszállítást, Szerbia pedig megígéri, hogy az év végéig befizet nekik száz millió dollárt. Antic azzal próbálja eloszlatni az aggodalmakat, hogy a redukció folytatódása esetén sincs vészhelyzet, mert részben hazai forrásokból, részben pedig a tározókból pótolni tudják a hiányzó mennyiséget. A szerb fogyasztók vigasztalásául még azt is hozzátette, hogy nemcsak Szerbia kap kevesebb gázt az oroszoktól, hanem mindazok az országok, amelyek az ukrán tranzitot használják, vagyis Magyarország, Lengyelország, Szlovákia és Bosznia-Hercegovina is.

Csakhogy elfelejtette megemlíteni, hogy ezek nem „pravoszláv testvérnemzetek”, mint a szerbek és az oroszok... Ahogyan ezt Tomislav Nikolić szereti hangsúlyozni. A legújabb gázprobléma felmerülése óta az elnök nem nyilatkozik, mélyen hallgat, a dolog nyilván őt is kínosan érinti. Neki is csalódnia kellett eszményképében. Ha a látogatás idején tudja, hogy a fellegekbe magasztalt vendég két nap múlva csavarint egyet a gázcsapon, talán kevesebb rajongással udvarolta volna őt körül.

Az egész ügynek legfeljebb annyi a hozadéka Szerbia szempontjából, hogy elősegítette a kijózanodást. Talán a legelragadtatottabb oroszbarátokban is felmerül a kétely, hogy az ortodox testvériség mítosza csak mítosz, de megélni belőle nem lehet. Hogy egy dolog a nyelvi és egyéb rokonság romantikája, és más az üzlet. Talán a legközelebbi közvélemény kutatás során a mérleg jobban az uniós csatlakozás oldalára billen.

Elcsavart gázcsap mellett, hideg szobában talán már nem is tűnik majd olyan szupermennek az orosz vezető, amilyennek eddig beállították.

J. Garai Béla