Annyi biztos, hogy mostanában nem szeretnék a szerbiai államügyész bőrében lenni. Pontosabban: a háborús bűncselekmények felderítésével megbízott különleges államügyész bőrében.

Gondolom, nem túlzottan boldog ezekben a napokban maga Vladimir Vukčević sem, aki ezt a funkciót látja el. Lehet, hogy szép fizetés jár érte, de nem éri meg. Eddig is már számos esetben vonták kétségbe patriotizmusát, amiért hol az ovčarai tömegmészárlás, hol meg a koszovói etnikai tisztogatások ügyében vizsgálódott saját nációjának tagjai ellen, de ezek a bírálatok alacsonyabb szintről érkeztek. Most viszont személyesen az államelnök illette súlyos kritikával!

Mit is követett el az óvatlan Vukčević, hogy maga az ország legmagasabb közjogi méltósága rója meg tetteiért? Méghozzá ennyire indulatosan!

Már mi is írtunk róla: meggondolatlanul helyt adott a belgrádi Emberi Jogi Központ civil szervezet felhívásának, hogy indítson vizsgálatot Ljubisa Diković jelenlegi vezérkari főnök szerepéről az 1999-ben lezajlott drenicai eseményekben. Az ottani, mondjuk így: rendteremtő hadműveletet (nehogy még megsértsünk valakit!) az egykori JNH 37. gépesített brigádja hajtotta végre Diković parancsnoksága alatt. A Nataša Kandić vezette központ indítványára két éve már vizsgálódtak az ügyben, és akkor nem találtak terhelő bizonyítékokat, most azonban újabb adatokkal szolgált a hágai Nemzetközi Bíróság. Ezekből többek között kiderül, hogy 1999. április 5-én az UCK albán gerillaszervezet elleni katonai akció során Rezale faluban 45 albán civilt kivégeztek, majd egy idő után az eltemetett holtesteket kihantolták és a raškai Rudnicánál temették el. Az itt nemrég feltárt tömegsírban 30 holttestet találtak.

Szóval, ebben a felettébb kínos ügyben indított újabb vizsgálatot az államügyész. Kitalálhatott volna valamilyen kifogást, hogy nem ér rá, hogy túl sok a munkája, vagy hogy felesleges újra foglalkozni az üggyel, ha már egyszer nem találtak bizonyítékokat. De nem! Ő csakazértis belevágott a vizsgálódásba.

Pedig gondolhatott volna arra, hogy ezt nem fogják jó szemmel nézni sem a hadseregben, sem az elnöki hivatalban, sem a patrióta beállítottságú közvéleményben. Kapott is olyan dorgálást, hogy megemlegeti!

Szó szerint idézzük az elnököt:

„És most jön nekem egy szerbiai ember, aki államügyészként ezzel a témakörrel van megbízva, és 16 évvel a bombázások után azt mondja, hogy ő majd itt vizsgálódni fog” – fogalmazta meg halál komoly intelmeit Tomislav Nikolić a legpatinásabb napilap vasárnapi ünnepi számában. „Jó lesz, ha jobban meggondolja, hogy miért akar áskálódni Szerbiában.”

Majd mintegy mentegetőzésként azok kedvéért, akik netán azt a téves következtetést vonnák le, hogy elnökként beavatkozik az igazságszolgáltatásba, hozzátette: „Az államügyész teljes önállóságot élvez Szerbiában, de nem lehet független”. És nyomban azt is megmagyarázta, hogy ezt hogy kell érteni: „nem lehet a hágai bíróság bábja”.

Vagyis, ha jól értjük, akkor lehet önálló, de függetlenségről ne is álmodozzon! Különösen akkor, ha Hágából kapott bizonyítékok kerülnek a kezébe. Hogy így hogy lehet tárgyilagos és semleges vizsgálatot folytatni, azt nem tudjuk.

Az elnököt azért háborítja fel a Diković ügyében történő „áskálódás”, mert szentül meg van győződve a főtiszt ártatlanságáról. „Tudom, hogy tisztességes, tanult ember, aki a régi szerb hagyományok szellemében nevelkedett, és nem holmi háborús bűnös”.

Akadtak ugyan a kilencvenes években hozzá hasonló tanult és jól nevelt emberek, akik ennek ellenére mégis beleártották magukat bizonyos háborús bűncselekményekbe..., de ne keressünk kákán csomót. A lényeg az, hogy egy ilyen minden gyanú felett álló hazafi ügyében akar vizsgálódni Vukčević! Nemcsak az elnök, hanem sok-sok patrióta blogozó is felháborodásának adott hangot az internetes portálokon, és elutasította az aljas rágalmakat. Ha tehetnék, még az emlékezetükből is kitörölnék Hágát meg az ott hozott ítéleteket.

Lehet, hogy nem jó a hasonlat, de ha mondjuk én keverednék hasonló gyanúba, mint az elnök védelmét élvező tábornok, valószínűleg vállalnám a kellemetlen vizsgálatot, hogy elhárítsam még a gyanú árnyékát is! De hát könnyű nekem okoskodni, sose voltam még vezérkari főnök, és nyilván nem is leszek.

Közben az ellenzék sem mutat semmilyen megértést az elnök fellépése iránt. Sőt, a Boris Tadić vezette Szociáldemokrata Párt (SDS) a hétvégén nem kevesebbet követelt, mint Tomislav Nikolić azonnali lemondását! Azért, mert – mint fogalmaznak – a sajtó hasábjain megfenyegette a háborús bűncselekményekkel megbízott különleges államügyészt, aki csupán törvényes kötelességét végzi. „Ezzel túllépte alkotmányos meghatalmazásait, és durván megsértette a három államhatalmi ágazat, a törvényhozói, a végrehajtó és bírói közötti egyensúly alkotmányos elvét”. A párt egyenesen botrányosnak tartja az elnök fenyegetőzését, és az ügyészségre gyakorolt nyomást.

Rámutatnak: ilyen durva beavatkozásra az igazságszolgáltatásba szinte nincs példa a világon! Hasonlóan reagált a Vukčevićet ért elnöki fenyegetésre a Demokrata Párt (DS) és a Vajdasági Szociáldemokrata Liga (LSV) is.

Ezek után nem tudni, hogy miként alakulnak a dolgok az ügyész körül. Annál kevésbé, mert Vukčević egyelőre makacsul ellenáll, mi több, az őt ért vádakra dacosan azt válaszolta, hogy „Nincs az a Diković, aki a törvények felett állna!”. A NIN-nek adott interjújában megerősítette: minden bejelentést leellenőriznek, „a Dikovićra vonatkozókat is”.

Arra azonban mérget veszek, hogy az elnök nem fog lemondani az ellenzékiek méltatlankodása miatt. Ám Vukčević szakmai előrehaladására, vagy akár csak a hivatalában való megmaradására már nem mernék fogadni.

J. Garai Béla