NYUGAT-BALKÁN--EU 4:2 A közel-keleti menekültekkel kapcsolatos hírözön mostanában még az olyan eseményeket is teljesen háttérbe szorítja, amelyek egyébként sokkal nagyobb médiaérdeklődést szoktak kiváltani. Így például méltánytalanul keveset olvashattunk arról a futballmeccsről, amelyen az Európai Uniót képviselő politikusok mérték össze focitudásukat az unióba igyekvő nyugat-balkáni államok magas képviselőivel. A mérkőzésre a Bécsben lezajlott múlt heti nyugat-balkáni konferencia kísérőrendezvényeként került sor, és az a vendégek, vagyis a balkániak 4:2-es győzelmével fejeződött be.

A rendhagyó sporttalálkozó azonban alig lépte át a szerkesztők ingerküszöbét, így sajnálatos módon mindössze néhány másodpercet szenteltek neki a híradóban. Egy olyan szenvedélyes futballnáció, mint a szerbiai csupán annyit tudhatott meg, hogy Aleksandar Antić energetikai miniszter kapusként kiváló teljesítményt nyújtott. Arról is csak egy fél mondatból értesültünk, hogy a balkáni csapatban együtt játszottak a szerb, a macedón, a montenegrói, a boszniai és a koszovói kormány képviselői, és hogy Ivica Dačić külügyminiszter vállalta a megtisztelő taccsbírói szerepet. Egy villantásra meg is mutatták, amint a nem kimondottan sportos alkatú külügyér fekete klottgatyában és partzászlóval a kezében, nyakában a fütyülővel feltűnik a pálya szélén… Ha pártja netán vereséget szenved a legközelebbi választásokon, akár ezen a pályán is folytathatja karrierjét.

De hogy kik rúgták a gólokat, arról egy szó se! Csak a világhálón való hosszas bogarászás árán sikerült felderítenem, hogy a balkániak első két gólját Nikola Gruevszki macedon kormányfő szerezte Hashim Thaci koszovói külügyminiszter beadása után, a másik kettőt pedig egy másik koszovói kormánytag. Az EU-csapatból Miro Cerar szlovén kormányfő (aki még emlékszik rá: egykori tornász világbajnok fia) volt eredményes.

Aleksandar Vučić kormányfő a lelátóról nézte végig az izgalmas meccset, az indoklás szerint ő maga azért nem lépett pályára, mert bár lelkes sportbarát (és mint tudjuk, rengeteg más dologhoz is ért), focizni egyáltalán nem tud. Pedig gondoljuk csak el, milyen izgalmas lett volna, ha ő lövi a gólokat, méghozzá Hashim Thacival passzolva! Szinte látom a belgrádi lapok címoldalát:

„Vučić elkápráztatta a bécsi közönséget: góljaival két vállra fektette az EU-t!”, „Ronaldo is tanulhatna miniszterelnökünktől!”, stb.

Talán a Balgrád-Pristina párbeszéd is gördülékenyebben haladna, ha ő is részese lehetett volna a győzelemnek. De hogy ebben az esetben ezzel a hírrel kezdődött volna a híradó és nem a menekültekkel vagy Novak Djokovićtyal, arra mérget veszek.

BEDUIN TANYÁK NYUGAT-BÁCSKÁBAN. A cím egyáltalán nem kitaláció, valóban vannak már ilyenek vidékünkön!

Nem, nem a tartományunk északi városait elárasztó migránsokról, hanem az arab emirátusok beli dúsgazdag sejkekről van szó. Egy hazai portál vette át az Al Jazeera Balkans tudósítását arról, hogy arab befektetők szállásokat vásárolnak Zombor és Bezdán környékén, és amolyan víkendházként használják őket. Apatin közelében állítólag már tizennégy tanya cserélt gazdát. Az új tulajdonosok tataroztatják az épületeket, parkot létesítenek és az egészet magas fallal veszik körül, mert nem szeretik, ha belátnak az udvarukba és meglesik feleségeiket.

Igen, többes számban, merthogy hagyományaiknak megfelelően többnejűség dívik náluk, és valószínűleg felváltva hozzák majd a pannon síksági birtokukra hol egyik, hol másik feleségüket. Nem hiszem, hogy az itteni hatóságok beleszólnának ebbe, örülnek, hogy valaki végre befektet a vidékünkön. Ha pénze van, ki törődik vele, hogy hány feleséget tart? Legfeljebb a női aktivisták tiltakozhatnak, de az ő szavuk úgy sem hallatszik messzire.

Az Al Jazeera újságírója megszólaltatta az egyik bevándorlót, egy bizonyos Kalfan urat, aki elmondta, hogy nagyon megtetszett neki a vidékünk és az itteni vendégszerető emberek. És ami a legfontosabb, itt biztonságban érzi magát, mert hazája beruházásokba kezdett Szerbiában és mert Bin Zajed trónörököst baráti szálak fűzik Aleksandar Vučić szerb miniszterelnökhöz. Ez amolyan garancia számára.

Kalfan úr nyilván hazája hagyományaiból indult ki, ahol a vezetői poszt atyáról fiúra száll, és nem is fordult meg a fejében, hogy itt azért néha vannak választások is, és egyszer még a haladópárti vezető is elveszítheti hatalmát. Ki tudja, hogy az utód hogyan tekint majd az emirségi kapcsolatokra? Vagy addigra Vajdaságban is megváltoznak a körülmények? És nem lesz furcsa, ha burkába és csadorba öltözött asszonyok tünnek fel a zombori piacon.

KOSZOVÓBA A MENEKÜLTEKKEL! Napjainkban mindenki azt találgatja, hogy milyen fejleményekkel kell szembenéznünk, ha Magyarországon két hét múlva gyökeresen megváltozik a migránsprobléma kezelése, és megalakul a határ menti tranzitzóna, amelyből csak a tényleges háborús menekültek folytathatják útjukat az EU tehetősebb államai felé (amire az érkezők töredékének lesz esélye, a kormányszóvivő szavai szerint), a többieknek, a nagy többségnek vissza kell térniük Szerbiába. Hogyan tudják ezt elérni, és merre veszik útjukat a kiutasítottak?

Egyelőre senki sem tudja a választ, az események teljesen kiszámíthatatlanok.

Ebben a nagy bizonytalanságban a legkülönbözőbb feltevések hangzanak el. A legtöbben azt jósolják, hogy Horvátország felé fogják módosítani az útirányt, mert arra még közelebb is Németország, az áhított letelepedési célpont. Igaz, Horvátország nem tartozik a schengeni övezethez, mint Magyarország, onnan nem lehet akadálytalanul továbbutazni, de ha eddig eljutottak, valahogy ezt az akadályt is leküzdik. Vojislav Šešelj is azt javasolta a belgrádi kormánynak, hogy a magyar határ lezárása után Horvátország felé irányítsák őket, hadd részesüljenek a szeretett horvát testvérek is ebből a káoszból, amit a több tízezres menekültáradat okoz, és amit a szerb kormány oly készségesen tolerál.

Ötlete mintha máris meghallgatásra talált volna: Ivica Dačić külügyminiszter a napokban szó szerint megismételte a csetnik vajda javaslatát, és úgy nyilatkozott, hogy a menekülteket Horvátország felé fogják küldeni. Arra a kérdésre, hogy mi lesz, ha a horvátok is falat építenek a határon, azt válaszolta, hogy nem gond, mert akkor a migránsok valószínűleg nem fogják útba ejteni Szerbiát sem.

És ha mégis? Erre senkinek sincs határozott válasza. A szabadkai rádió betelefonálós műsorában egy hallgató egy egészen eredeti ötlettel rukkolt ki. Szerinte a szír, afgán, iráni stb. menekülteket Koszovóba kell irányítani az ottani szerbek helyére, akiket viszont át kell telepíteni Szerbiába.

Az ilyen válsághelyzetekben, mint amilyen a mostani is, a migránsok tömegének megjelenésekor, mindig is felmerülnek hasonlóan „zseniális” ötletek. Gondoljunk csak a kilencvenes évekre, a krajinai menekültek betelepítésére Vajdaságba és a magyarok „önkéntes” távozásával kapcsolatos elképzelésekre, néhány szendvics kíséretében. Egyedül azzal nem számolnak, hogy mit szólnak ehhez az érintettek?

Talán meg kellene kérdezni a szír menekültek egyikét: hajlandó lenne-e Düsseldorf helyett Kosovska Mitrovicában letelepedni?

J. GARAI Béla