HAMIS ILLÚZIÓK. Súlyos veszély fenyegeti Szerbiát, ha polgárai nem tanúsítanak kellő éberséget a közelgő elnökválasztásokon! Itt van például egy túlfizetett, önkényeskedő jogvédő, aki nem átallja kritizálni miniszterelnökünket, és ezzel nyíltan országa és népe ellen fordul. És mindezt betetőzi azzal, hogy ő is az államelnöki posztra ácsingózik!

Régi igazság, hogy a derék átlagpolgároknál az irigység a legjobb motiváció ahhoz, hogy felhecceljük őket valaki ellen oly módon, hogy elhíreszteljük róla: túl sokat keres, méghozzá érdemtelenül. Saša Janković országos jogvédő ellen is úgy kezdődött a kampány, hogy a hatalmi tábor honatyái nagydobra verték háromezer ezer eurós fizetését. Azt nagyon kevesen tudják, hogy mit is csinál az ombudsman, miért van szükség a tevékenységére egy magát demokratikusnak nevező államban, és hogy azért kap tisztességes fizetést, hogy ne lehessen megvesztegetni. Azt viszont mindenki megjegyezte, hiszen annyiszor ismételgették a szkupstinában, hogy háromezret kap az adófizetők, vagyis mindannyiunk pénzéből! Egy olyan országban, ahol az átlag alig éri el a háromszázötvenet, és erről is csak álmodozhat a dolgozók többsége.

Hát kell ennél meggyőzőbb érv a népharag felszításához?

Ám ez csak a bevezetés volt az ellenzéki elnökaspiráns elleni hadjárathoz. Az elmúlt héten aztán megindult az igazi offenzíva, mintegy jelezve, hogy nem hivatalosan ugyan, de máris megkezdődött az elnökválasztási kampány. A hatalmi többség honatyái kígyót-békát összehordtak ellene: a szkupstinai közvetítések hűséges nézői megtudhatták, hogy Janković csillagászati fizetése ellenére semmit sem csinál, munkaidőben kutyáját sétáltatja, emellett lusta és trehány, komplexumokkal küszködik, és elfoglaltsága abból áll, hogy rágalmazza az állami vezetőket.

Majd a nehéztüzérség szerepét vállalva megszólalt az egyes számú vezető, Aleksandar Vučić is, és kerek-perec kimondta a szentenciát: Janković „Szerbia és népe ellen dolgozik, gyűlöletet szít, munkáját pedig politikai célok vezérlik”. Aki eddig netán abban a hamis illúzióban ringatta magát, hogy az ombudsman a polgárok jogait védi, most ráébredhetett, hogy rútul átejtették. És arra is, hogy ki is igazából az az ember, aki annyira vakmerő, hogy a még meg nem nevezett haladópárti elnökjelölt kihívója akar lenni!

Nem maradhattak ki a hadviselésből az Ivica Dačić vezette szocik sem, azt feszegetve, hogy ugyan kinek az érdekeit képviseli eme gyanús szándékú jogvédő, amikor kétségbe vonja, hogy Szerbia az igaz úton halad? És rögtön meg is adták a választ: csakis az ellenségét. Az igazság bajnoka hírében álló Aleksandar Vulin is megszólalt, szerinte a „túlfizetett és önkényeskedő ombudsman”, ahogy fogalmazott, az usztasabarát horvát kormány szolgálatában áll, és alig várta, hogy a horvát politika támadást indítson a szerb vezetés ellen.

Erre a lavinára érkezett Saša Janković nyílt levele, amelyet a miniszterelnökhöz intézett.

„Még ha magam is 180 fokban megváltoztattam volna múltbeli álláspontomat, etnikai hovatartozásuk alapján számláltam volna a polgárokat, lakást kaptam volna az államtól, miközben bombázás érte, tájékoztatási miniszter lettem volna, miközben újságírókat gyilkoltak meg, kisajátítottam volna az összes állami szerv és intézmény illetékességét, amint azt Ön teszi, akkor sem mondhatja a jogvédőről, hogy az állam és a nép ellensége” – emlékeztetett Janković a miniszterelnök politikai pályájának részleteire.

Nem hiszem, hogy a címzett ki fogja tenni a levelet az ablakába.

KATONAI HATALOM. Ha hitelt adunk a belgrádi bulvársajtó értesüléseinek, akkor máris kezdhetjük a bespájzolást, a felkészülést egy újabb balkáni konfliktusra. Különösen a napokban megjelent ilyen címek láttán: „Putyin felkészíti Szerbiát a háborúra”, „A NATO háborút akar”, „Putyin kész háborúzni Szerbiáért”, „Trump: Szerbia orosz föld, és ez O.K.” „Az EU meg akarja szállni a Szerb Köztársaságot”…

Józan ésszel fel nem foghatja az ember, hogy honnan ez az ellenállhatatlan vágy az újabb háborúsdi iránt alig húsz évvel a tízezrek életét követelő, mérhetetlen pusztítást okozó összecsapások után? Kinek lenne jó, ha ismét konfliktusba keverednénk a szomszédokkal, azzal, hogy most még jobban kiszélesedne a front a ruszki testvérek közreműködésével? Mely körök gerjesztik ezt az őrületet, azt sugallva, hogy a Nyugat Szerbia függetlenségére tör, és ezért a keleti testvér mellett kell felsorakoznia? Hogyan egyeztethető ez össze a kormány a fennen hangoztatott stratégiai céljával, hogy csatlakozni kíván az EU-hoz?

Tagadhatatlan, hogy az utóbbi években egyre erődösödik az orosz propaganda. A Szputnyik című hírportál szerb nyelvű kiadása széles körben olvasott Szerbiában, Alekszander Csepurin nagykövet pedig olyan otthonosan mozog az országban, mintha egy orosz guberniumban lenne. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter múlt heti látogatása előtt jól értesült elemzők tudni vélték: azért jött, hogy támogassa a közismerten oroszbarát Tomislav Nikolić újbóli jelölését az elnöki posztra. Azaz rávegye Aleksandar Vučić miniszterelnököt, hogy a haladópárt őt állítsa ki jelöltjeként, még ha kétséges is megválasztása. Az már nem is óhaj, hanem egyenesen követelés, hogy a Nišben működő, humanitárius központnak nevezett bázis orosz alkalmazottai kapjanak diplomáciai státust (azaz mentesüljenek mindenfajta állami ellenőrzéstől és illetékfizetéstől). A tárgyalások befejeztével tartott sajtóértekezletén Lavrov azzal riogatta vendéglátóit, hogy az EU feltételként akarja szabni Szerbia felvételéhez, hogy csukják be ezt az emberbaráti intézményt (amit ők mellesleg orosz hírszerzői központnak tekintenek). Mintegy figyelmeztetve a déli testvéreket, hogy jól gondolják meg, hová akarnak csatlakozni.

A katonai felkészülést szolgálja a kilátásba helyezett orosz adomány is: a hat MÍG 29-es vadászbombázó, a legmodernebb orosz rakétaelhárító rendszer, a hatvan harckocsi is. Erre az „ajándékra” állítólag azért van szükség, hogy „Szerbia katonai hatalommá váljon, légiereje a legerősebb legyen a térségben”, ahogyan Miroslav Lazanski katonai elemző állítja. Hogy kikkel szemben van szükség erre az elrettentő katonai és légierőre, arra is választ kapunk a bulvársajtóból: „Pánikban az usztasa rezsim”, mármint a NATO-tag Horvátország kormánya az orosz vadászbombázók beszerzésének hírére.

A Szputnyik portál megszavaztatta olvasóit, erre a kérdésre kérte válaszukat: „Részt vegyen-e Szerbia nemzetközi hadgyakorlatokon?”.

A lehetséges válaszok: „Igen, de csak a Szláv testvériség hadgyakorlatain.”. „Igen, de csak a NATO partnerek hadgyakorlatain”…

Az eredmény: Szláv testvériség 76 százalék, NATO partnerek 0,7 százalék.

Ez van. Én már hiába is voksoltam volna.

J. Garai Béla