A páros testrészek közül legtöbbször a szem fordul elő szólásainkban.

A kéz is igen gyakori. Kétszáztizenhárom ilyen szólást és közmondást említ Bárdosi Vilmos Magyar szólások és közmondások értelmező szótára (Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2012). A megoszlás nagyon hasonló, mint a szem esetében. Mindössze egy szólásban van a fél kéz: fél kézzel, vagyis könnyedén, játszva; és hétben a két kéz: a két keze munkája után él (fizikai munkával tartja el magát), két kezén is megszámolhat valamit (nagyon kevés van valamiből), két bal keze van (nagyon ügyetlen), két kézre fog (megmarkol), két kézzel (örömmel, mohón), két kézzel hajigálja a pénzt (pazarol, költekezik), két kézzel kap az alkalmon, ajánlaton (azonnal, örömmel elfogadja). Mindig nyomatékosítás a célja.

Valamivel több (tíz) van a többes számú alakokból a szólásainkban, de ez is elenyésző a teljes számhoz viszonyítva, és kivételnek mondható. Ilyenek például: Fel a kezekkel! Kezeket fel! (megadásra késztetés), El a kezekkel! (’ne bántsd’ értelemben), összetett kezekkel (imádságra kulcsolt kézzel, esdekelve), mosom a kezeimet (elhárítja a felelősséget), jó kézbe (vagy kezekbe) kerül, jó kézre vagy kezekre bíz (lelkiismeretes, hozzáértő személyre van bízva).

A láb már „csak” százhuszonnégy szólásban szerepel: alig áll a lábán, bal lábbal kelt fel, levesz a lábáról valakit, nagy lábon él, lábra áll…Itt is találunk öt szólást, ahol két láb van: két lábon áll a földön (nagyon gyakorlatias személy), majd lejárja a két lábát (sokat jön-megy, hogy elintézze a dolgát) vagy a tréfás két lábon járó szeszkazán (iszákos ember). Néhány többes számú kivétel is akad: a lábai elé borul, a lábainál hever vagy megjáratja a lábait.

A páros testrészekkel kapcsolatos szabály, vagyis, hogy egyes számban használjuk őket, a velük kapcsolatos tárgyakra, ruhadarabokra is érvényes. „Barna bőrkesztyűt vettem (egy párat). Pista nem szokott zoknit húzni, ha tornacipőt vesz fel. Az új térdvédőm jól szolgál.”

Ha többes számban használjuk, mást jelent. Pl. „Elvesztettem a kesztyűimet (az összeset, mind a nyolc párat). Elvesztettem a kesztyűmet (egy párat).” Vagy: „Elvesztettem a fél (az egyik), a bal kesztyűmet (csak egy darabot).”

Itt a tavasz! Sok gyümölcsöt kell enni! Cseresznyét, szamócát eszünk, mert ezek az idénygyümölcsök, talán almát, mert az mindig kapható a piacon. De mindig csak egy almát veszek, egy szem cseresznyét eszem meg? Nem. Mégsem almákat, cseresznyéket és szamócákat fogyasztok.

És a szerbül beszélők? Ők almákat és uborkákat vásárolnak. „Kupila sam jabuke i krastavce.” Palacsintákat sütnek: „Ispekla sam palačinke.” Én sem egy darabot sütök a tizennégy tagú családomnak, mégis egyes számot használok, mert magyar vagyok.

A magyar felfogás, a magyar nyelv logikája merőben különbözik az indoeurópai nyelvekétől. És mivel pedagógus is vagyok, aki gyereket nevel (nem gyerekeket), igyekszem az iskolámba járó gyerekeknek (mindegyiknek) megtanítani a magyar nyelvnek ezt az egyedülálló sajátosságát.

Mgr. Viola Lujza