Kedden megkezdődött Szabadkán a XVII. Desiré Central Station Fesztivál.

Az első előadások előtt sajtótájékoztatót tartottak a Szabadkai Népszínház Jadran színpadának előterében. A beszélgetésen részt vett Urbán András, a fesztivál igazgatója, Boris Liješević, akinek szerzői előadása, Az én színházam (Atelje 212, Belgrád) a fesztivál nyitóelőadása volt, valamint Valentina Cortese, a Lento e Violento című előadás alkotója és előadója.

A fesztivál első napján két előadást láthatott a közönség. A Jadran Színpadon a belgrádi Atelje 212 Színház mutatta be Boris Liješević szerzői projektjét, az Az én színházam című darabot, amelyet a rendező maga írt és állított színpadra. Később a Kosztolányi Dezső Színházban Valentina Cortese (Franciaország/Olaszország) adta elő a Lento e Violento című produkciót, amelynek ő az alkotója és előadója.

A sajtótájékoztatón Valentina Cortese a mágia fogalmáról beszélt, amely a francia kortárs cirkusz világából ered. Mint mondta, ez a fajta mágia nem a klasszikus, látványos illúziókra épül, hanem „nagyon valószínűtlen, de lehetséges” jelenségekre, olyan mágikus véletlenekre, amelyek az életben is megtörténhetnek — például amikor egy dal már a fejedben szól, és ugyanaz csendül fel a rádióban.

„Olyan dolgok ezek, amelyek nem lehetetlenek, de mégis kiváltják a mágikus érzést” – fogalmazott. Előadása fizikai színház és cirkusz határterületein mozog, finom trükkökkel és erős előadói jelenléttel.

Valentina Cortese arról is beszélt, milyen kihívást jelent számára, hogy egyedül áll a színpadon, ugyanis az 50 perces produkció alatt nincs megállás, minden egyetlen folyamat részeként történik. A darab egy térdsérülést követően kezdett formát ölteni, amikor kénytelen volt lemondani az akrobatikus mozgásról, és új, minimalista előadói nyelv felé fordult.

Boris Liješević Az én színházam című előadásáról beszélt, amelyben személyes történeteit viszi színpadra.

„Ahogy közeledsz az ötvenhez, visszanézel: honnan jöttél, meddig jutottál” – mondta.

Mint mondta, régóta foglalkoztatta a gondolat, hogy saját életéből hozzon létre színházi anyagot. A darab szövege egy téli vakáció alatt formálódott, három éjszaka alatt, miközben emlékei sorban egymás mellé rendeződtek és történetté formálódtak. A kezdetektől úgy tervezte, hogy ő maga is szerepel az előadásban, bár tartott attól, hogyan fogadja ezt a társulat.

Urbán András fesztiváligazgató a Desiré idei hangulatáról, körülményeiről és kulturális jelentőségéről beszélt. Hangsúlyozta, hogy tizenhetedszer is hatalmas erőfeszítés eredménye a fesztivál megnyitása, különösen olyan időszakban, amikor a városban tüntetések zajlanak.

„A színház nem arról szól, hogy ne foglalkozzunk a valósággal, hanem arról, hogy pont a valósággal foglalkozunk – színházban megfogalmazva” - mondta.

Hozzátette, a jegyek idén is gyorsan elfogytak, az előadások többsége teltházas. Urbán András szerint ez hosszú éveken át tartó tudatos közönségépítő munka eredménye, és annak is, hogy a szabadkai közösség valós igényt érez a fesztivál iránt.

„Szabadkán, ahol három színház és öt társulat működik, az emberek mégis éhesek egy új történetre. A Desirét szeretettel és örömmel várják” - jelentette ki a sajtótájékoztatón.

„A Desiré hozzájárul ahhoz, hogy ez a város város legyen. Urbánus tartalom, komoly művészeti szinten – még ha a körülmények gyakran amatőrök vagy cinikusan rosszak is” - fogalmazott a fesztivál városi szerepéről. Majd hozzátette, úgy véli, a fesztivál értékét csak rossz szándékkal lehet kétségbe vonni.

Részletes program elérhető a www.desirefestival.eu oldalon, valamint a Facebook és Instagram oldalakon.