Laudetur
Boldogok a békességszerzők

Karácsony egyik elkerülhetetlen üzenetét az égben éneklő angyalok mondják ki, amikor a Megváltó születésekor békéért esdekelnek minden jóakaratú ember számára. Érdemes észrevenni ezt a „jóakaratú” jelzőt, hiszen szomorú tapasztalatunk, hogy nagyon gyakran még a Glóriát éneklő ember sem keresi őszintén a békességet, olykor pedig csupán a fenséges pillanat elragadtatásában él, s megfeledkezik arról, hogy az ünnep nem a mindennapok kábítószere, hanem komoly energiagyűjtés, erőmerítés a holnaphoz.

Az emberiség történelmének évezredei nyilván bizonyítják, hogy az ember békekereső lény. Karácsony csak fokozza ezt a vágyat mindazokban, akik őszintén ünnepelnek, hiszen jól tudjuk, mennyire nehéz megvalósítani a békét, és mennyire nehéz békességben élni az emberekkel – és önmagunkkal! Béketörekvéseinkben szüntelen a kiábrándulás falaiba ütközünk. Maga a béke pedig megvalósíthatatlan álomnak tűnik.

Az Ószövetség két fogalommal fejezi ki azt, amit mi békének vagy békességnek nevezünk. A shalom (béke) és a shalem (egészség vagy teljesség) szavak jelzik és elsősorban a belső – lelki és érzelmi békét, az „egész”-séget, illetve „ép”-séget, bőséget jelentik, összhangot az élet minden szintjén és minden mozzanatában. Az Újszövetségben, a bibliatudósok kutatásai szerint, a görög „eirene” (béke) szó több mint százszor fordul elő. Gondoljunk csak arra, hogy maga Krisztus Urunk milyen gyakran használja a béke kifejezést. Jó karácsonyi előkészületül és elmélkedésül szolgálhatna e helyek felkeresése!

Az eirene nemcsak a társadalmi vagy a népek közötti konfliktusok megszűnését, távollétét vagy elmaradását jelenti, hanem a jólét érzését. Ha békében vagyunk önmagunkkal és környezetünkkel, akkor jól érezzük magunkat a bőrünkben.

Az igazi békesség a Béke Fejedelménekajándéka, s amíg a világ és benne mi, távol állunk az Istentől, addig nem lesz igazi béke. A békéhez több erőre van szükség, mint amennyivel az ember rendelkezik. A külső erőforráshoz kell nyúlnunk. Mert az is igaz, hogy a béke nem egy adott dolog, hanem olyasvalami, amit minden nap építenünk kell.

Aki a Béke Fejedelmében hisz, annak feladata a békességszerzés. A béketeremtést pedig nem a szomszéd udvarában kell kezdeni, hanem önmagunk káoszában, a családi és társadalmi konfliktusokban.Egyáltalán nem könnyű, mert többek között komoly „öngyúrást”, önmagunk tökéletlenségének az elfogadását, az önzés, a beképzeltség, a pökhendiség és sok hasonló dolog legyőzését jelenti. És azt, ami talán a legnehezebb: az alázatosság nagyra értékelését.

Javíthatatlan optimista – egyesek szerint totális illuzionista – vagyok, és még mindig hiszek abban, hogy az idei karácsony is egy-két lépéssel közelebb hozhat a békéhez. Mert szükségünk van a kibékülésre a családokban, a kibékülésre közösségünkben és a világban. A gyűlölködés, az uszítás és a kizárólagosság mételye állandó békétlenség forrása. Tönkretesz bennünket. Nem kell semmilyen külső ellenség (hogy még „rátegyen a lapátra”). A legnagyobb ellenséget magunkban hordozzuk, és közösségünkön belül istápoljuk. Történik ez akkor, amikor a kizárás fegyveréből lövöldözünk, vagy amikor a másság semmibe vételének vagy a lejáratásnak, a lebecsülésnek, a megvetésnek és még sok hasonló gonoszágnak az ágyúit vetjük be. Közösségünknek elege van a látszat megbékélést mímelő kéznyújtásokból, az álnok érdek- és értékvédelemből, az egymás kiközösítéséből és lejáratásából, a megalomániás nyomulásból, amelynek a hátterében a kisembert agyontapossák, a máshogy vélekedőt keresztre feszítik, a békére vágyót pedig elűzik, mert többé már nem érzi jól magát itt még akkor sem, ha pénzinjekciókkal próbálják rábírni az itt maradásra.

Hiszek a megbékélés lehetőségében. Bátorítok mindenkit, hogy legyen a békesség jóakaratú embere. Különösen, ha hívő és ad karácsony üzenetére. Legyen az idei karácsony a mélység és ne a szemfényvesztő felületesség ünnepe.

Harmath Károly

A szerző a Hitélet fő- és felelős szerkesztője, rovata, a Laudetur, havonta frissül.

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Táskaszentelés - illusztráció
2018. OKTÓBER 11.
[ 14:19 ]
Szelfim, szelfim, mondd el nékem - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 1.
[ 16:21 ]
Jézusnak játszani csak szívvel lehet - illusztráció
2018. AUGUSZTUS 12.
[ 9:01 ]
Nem mondhatom teljes biztonsággal magamról, hogy mindig következetes vagyok. Azt viszont szilárdan állítom Pál apostollal együtt, hogy a jót akarom, de sokszor nem azt teszem. Szóval nem könnyű embernek lenni. Belső harcaink szinte minden lelki tartalékot felemésztenek. Nagyon sebzettek és sebezhetőek vagyunk. Könnyen elbukunk....
2018. JÚLIUS 17.
[ 14:35 ]
Nemrégiben sokat írtak és sok minden elhangzott Evans Alfie-val kapcsolatban. Az alig több mint kétéves kisfiú esete, akit ritkán előforduló neurológiai betegség akadályozott az önálló lélegzésben, sok mindenről lerántotta a leplet.Életvédők és liberális életszemléletet valló emberek érvei és érzelmi hangulatai...
2018. MÁJUS 29.
[ 12:34 ]
Ha egy idegen vetődik be bármelyik templomunkba, különösen, ha azt nagyhét és húsvét táján teszi, azt hiszem, hogy vajmi keveset ért abból, ami ott történik, amit ott lát. Egy-egy európai nagyvárosban járva óhatatlanul felmerül bennem a kérdés, hogy például egy távol-keleti ember mit ért meg abból, amit lát. A...
2018. ÁPRILIS 10.
[ 7:35 ]
Beolvasás folyamatban