Levelek a Rózsa utcából
A gyengébb nem

Nőnap alkalmából azt kívánta március 8-a reggelén az egyik tévéállomás műsorvezetője a szebbik nem tagjainak, hogy legyen, aki felköszönti őket ezen a napon! Ennél szebbet nem is kívánhatott, hiszen a nő akkor igazán nő, ha van mellette férfi, aki tiszteli mint embert és becsüli, mint nőt.

Erről szól eredetileg a nőnap is, erről szól a története. Hogy a nők kiszolgáltatottjai voltak a férfiaknak – nem csak a férjeiknek, hanem a férfi családtagoknak, a közösség nagy urainak, s a jog sem szavatolt azonos elbánást a számukra, szavati joguk sem volt, ugyanazon munkáért sokkal kevesebb bért kaptak, nem járhattak bizonyos iskolákba, egyetemre is csak a kiváltságos helyzetben levők juthattak be, stb. Történt ez azóta, ahogy megszűnt a matriarchátus, amikor Engels szerint a nők történelmi csatát vesztettek. Aztán a nők megpróbáltak megnyerni egy újabb történelmi csatát, ami elhúzódott és a politika apró lépéseivé alakult…

Március 8-át ma már az ENSZ is számon tartja, s ezen a napon általában virágos reggelekre ébredünk, vagy elég csak az utcára mennünk, hogy a szomszédok és az utcai árusok emlékeztessenek rá. Ma már nem igen idézzük fel a munkahelyi problémák alkalmával, hogy a történet 1857-ben kezdődött New York-ban a munkásnők egyenlő bért és munkaidő csökkentést követelő sztrájkjával, pedig erre, a férfiakkal való azonos bérek kérdésére, napjainkban is vissza-vissza kell térnünk. És pontosan 110 évvel az először hivatalosan megünnepelt nőnap után a nőket érő szexuális jellegű bűncselekmények, családon belüli bántalmazások, munkahelyi zaklatások időszakain sem vagyunk túl, mert mindezek jelen vannak sok nő életében, és bár a társadalomban ma már általánosan elfogadott értékrendek az ő oldalukon állnak, helyzetüket ma is kilátástalannak élik meg, amelyből nagyon nehéz kitörniük. S akkor még nem beszéltünk a háborús időszakokról, amikor a nők elleni erőszak fegyverré válik, s a női lét megalázása eszközzé lesz az ellenségnek minősített nemzetek és azon belül a családok és a családok férfitagjainak erkölcsi megsemmisítésében, jövőjének ellehetetlenítésében.

A nőnap mégis az ünneplés ideje. Napjainkban inkább virágos nap, ünnepi hangulattal, és így is van rendjén. Ilyen egyszerűnek kellene lennie magának az életnek is: hogy ne legyenek okok a szomorúságra, s legyenek okok az örömre, kedvességre. Különösen a férfi-női viszonyban, hiszen a születéssel nővé és férfivá leszünk, a különbségek pedig arra kellenek, hogy kiegészítsük egymást és párban legyünk egészek a magánéletben, megbecsültek a munkamegosztásban az egyenjogúak közösségében. S hogy befejezzem ezt a gondolatsort, idegen tollakkal fogok ékeskedni, mert úgy érzem, ebben a pillanatban számomra az ünnep jellegét a legjobban Benkő Tibor magyar honvédelmi miniszter fogalmazta meg a Női lélek férfi szemmel című kiadványban, amelyet a magyarországi Fiatal Családosok Klubjának az alapítója, Király Nóra mutatott be a minap a sajtónak, s aminek a tartalmát az interneten találtam meg. Ebben a miniszter a következőket írja a női lélekről, s én a magam részéről semmit sem tennék hozzá:

“A nőket tartjuk a gyengébb nemnek, pedig ők képviselik az igazi lelki erőt. A mérhetetlen kitartást, az önzetlen odaadó szeretetet, a törődést, a gondoskodást, és nem várnak cserébe mást, csak tiszteletet, figyelmet, elismerést, szeretetet és kedvességet”.

Friedrich Anna

A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Újranyitás - illusztráció
2020. MÁJUS 29.
[ 15:19 ]
Szabad út - illusztráció
2020. MÁJUS 22.
[ 17:58 ]
Határok - illusztráció
2020. MÁJUS 12.
[ 11:11 ]
Mehetnek vissza (hamarosan) a vendégmunkások. Ez a hír sokkal többet elárul a kényszerű bezártságunkból fakadó helyzetünkről, mint bármi más. Ez a hír ugyanis nem csak a járvány várt enyhüléséről szól, hiszen szólhat arról is, hogy a termelési kényszer és a pénzszerzési vágy erős motiváció: tehet a koronavírus,...
2020. ÁPRILIS 23.
[ 12:03 ]
Jelen helyzetünkről ezekben a napokban egy bejegyzésben olvastam a legészszerűbb gondolatot: „jobb otthon heverészni, mint kint a temetőben”. A szerbiai szigorú kijárási tilalom, vagy például a magyarországi kijárási korlátozás emberpróbáló. Főként úgy, hogy a számtalan otthon végzett munkahelyi kötelezettség – a...
2020. ÁPRILIS 12.
[ 18:15 ]
Üres minden. Az ablakból nézem a néptelen csendes parkot, a távolban vonuló utcát, ahonnan eddig beszűrődött a teherforgalom zaja – de most csend van. És csend a lelkemben. Az elcsendesülés és gyász ideje. Az imént is leveleztünk hajdani osztálytársakkal közös gimis barátunk, Lehel hirtelen elvesztése kapcsán, mert nem...
2020. ÁPRILIS 1.
[ 8:18 ]
Beolvasás folyamatban