Azt mondja Lázár János magyar építési és közlekedési miniszter, hogy a Budapest-Belgrád vasútvonal magyar szakasza kész lesz novemberben, de a megnyitással kapcsolatban senki sem tud biztosat mondani. Az újvidéki tragédia hátráltatja a szerbiai szakasz üzembe helyezését, ugyanakkor a tragédia folytán az ő személyes felelőssége is megnövekedett, a biztonsági ellenőrzések teljes körűek Magyarországon is, így hát…

November gyorsan eljön, következnek majd az óvatossági műszaki mérések, de szerintem a politikai mérlegelésekkel még óvatosabbak lesznek annak kapcsán, hogy mikor is kellene elindítani az első vonatot a pálya egész hosszán úgy, hogy ne legyen kegyeletsértés és ne legyen ok a szerbiai demonstrációk újabb fellángolására.

A politikai színezetű egymásra figyelés már a hétköznapok része. A minap is, amikor a szerb elnök bejelentette a kereskedelmi árrés legfeljebb 20%-ra való korlátozását, a magyarországi sajtó nagy része a hírt azzal a konkrét üzenettel vagy kissé elhomályosított sugallattal adta tovább, hogy Vučić elnök Orbán kormányfőt utánozza, lévén, hogy Magyarországon a kormány hasonló árrés-stopot vezetett be, amit meg is hosszabbított november 30-ig. Pedig volt már Szerbiában is hasonló, például 2012-ben, és Magyarországon is hoztak az elmúlt évek során különböző rendeleteket, amelyekkel az indokolatlan áremelést próbálták megfékezni. A hasonlóság tehát sok mindenben adott, mostanában különösen a politikai élet alakulásában, lévén, hogy a kormányzat mindkét országban a nagy erőpróbák időszakát éli. Magyarországon jövő év áprilisában rendes választások lesznek, Szerbiában pedig a múlt év november 1-jei újvidéki tragédiát követő demonstrációk a korrupcióellenes és felelősségrevonást követelő tiltakozásokból fokozatosan átalakultak általános változásokat hirdető megmozdulásokká, immáron rendkívüli választásokat, illetve a hatalom távozását követelve.

Ha maradunk az összehasonlításnál, a magyar kormányváltást akarók lényegében kevés ismert arcból álló tömege egy vezető, Magyar Péter köré tömörül, és Szerbiában is egyelőre ismeretlen emberekből áll a legerősebb ellenzéki tömörülésnek látszó egyetemista lista azzal, hogy itt még megnevezett vezető sincs – de a választásokig biztosan lesz. Kampányok elébe nézünk tehát. Magyarországon hamarosan, de ha figyelembe vesszük Magyar Péter akcióit és a kiváltott reakciókat, akkor látjuk, hogy a 2025-ös év is a politikai versengés évévé vált, a szerbiai eseményeket nézve pedig szintén azt látjuk, hogy lényegében máris folyik az egyelőre meg nem hirdetett kampány.

Az elkövetkező – meghirdetett – kampányok tematizációjában (még akkor is, ha Szerbiában valami csoda folytán nem lesznek előre hozott választások) a nagy beruházások jelentősége ott lesz a legfontosabbak között, s benne első helyen a sorban a Budapest-Belgrád vasútvonal is, hiszen nagyon sok embert érint. Azokat is, akik Budapestről csak Kelebiáig, és azokat is, akik Belgrádból csak Szabadkáig utaznak. Azokat meg pláne, akik a teljes hosszon szeretnének közlekedni minél előbb. Jelzés értékű Pásztor Bálintnak, a VMSZ elnökének a bejelentése, hogy januártól reálisan tíz pár vonatnak kellene közlekednie Szeged-Szabadka között (nyilván a várható megnövekvő szükségletek miatt).

Közeli ismerősöm a minap Regensburgból Budapestre utazott. Mivel hivatalos ügyeit délután két óráig elintézte, úgy döntött, nem vár az esti buszra, hanem gyorsvonatra száll Bécsig, onnan pedig azonnali csatlakozással szintén vonaton folytatja útját. Sikerrel járt, a német-osztrák szakaszon a vonat csak úgy siklott, a sebességet észlelni sem lehetett, pedig a kijelző a legtöbbször óránkénti 190-240 km-es sebességet mutatta. A vonatban sokan álltak is, úgy tűnt, egy-egy állomáson ingázók cserélődnek. A három óra 20 percnyi utazást követő átszállás után Bécsből Budapestig már lassabban haladt a szerelvény, de időnként ez is elérte a 140 km-es sebességet, és este fél tízkor már budapesti lakásában volt.

De a sietséget meg is kellett fizetnie összesen 170 euróval, hiszen helyszínen ad hoc – és nem előre – vásárolt jegyről volt szó: 110 euró Bécsig, 60 euró Budapestig. Ilyen árat biztosan nem fizetnek a gyorsvonaton ingázó németek és osztrákok, nyilván a Budapest-Belgrád vonalon sem szeretnénk arányában ilyen árakkal kalkulálni, hanem sokkal kedvezőbbekkel, az ingázók részére akár kedvezményes havijegyekkel. S ha majd eljutunk odáig, hogy igaz legyen, és elinduljon a vonat (a jelek szerint januárban), maga a vonatjegy ára is fontos kampánytémává válhat mindkét országban.