Egyre gyakrabban használják az „agyrothadás” kifejezést arra a jelenségre, amikor az emberek túl sok időt töltenek felszínes, gyorsan fogyasztható online tartalmakkal, és ez hatással van a figyelmükre, gondolkodásukra, olvasási képességükre, valamint mentális közérzetükre. A Médiapiac írása szerint a kifejezés különösen a közösségi média, a rövid videók és az algoritmusok által kínált végtelen tartalomfolyam kapcsán vált ismertté.

Az Oxford University Press 2024-ben az év szavának választotta a „brain rot” kifejezést, amely magyarul leginkább „agyrothadásként” terjedt el. A meghatározás szerint a szó azt a feltételezett mentális vagy intellektuális romlást jelöli, amelyet főként a triviális, kevés szellemi erőfeszítést igénylő online tartalmak túlzott fogyasztásával hoznak összefüggésbe.

A jelenség nem orvosi diagnózis, inkább figyelmeztető társadalmi metafora. Arra utal, hogy a gyors, töredezett, gyakran értéktelen tartalmak fogyasztása hozzászoktathatja az agyat az azonnali ingerekhez, miközben nehezebbé válhat az elmélyült olvasás, a hosszabb figyelem, az összetettebb gondolkodás vagy akár a csend elviselése.

Tyler Jagt egyetemi irodalom- és írásoktató a The Chronicle of Higher Education hasábjain arról írt, hogy hallgatói közül senki sem tudott végigolvasni egy húszoldalas cikket, amelyet ő maga egy évtizeddel korábban egyetemistaként még gond nélkül teljesített. Egyik diákja azzal magyarázta a kudarcot, hogy olvasás közben újra és újra elfelejtette, miről is szól a szöveg.

Jagt szerint ez már nem elszigetelt oktatói benyomás, hanem mérhető, generációs léptékű visszaesés. Úgy fogalmazott: „Mérhető, generációs összeomlás figyelhető meg a tartós olvasás és írás terén.” A probléma szerinte nem pusztán az, hogy a diákok kevesebbet olvasnak, hanem az, hogy a hosszan fenntartott figyelemhez, az érvelés követéséhez és az önálló íráshoz szükséges képességek kezdenek leépülni.

Az amerikai National Assessment of Educational Progress 2024-es olvasási eredményei is ezt a képet erősítik. A 12. osztályosok olvasási pontszámai az értékelés 1992-es kezdete óta nem voltak ilyen alacsonyak. A végzős középiskolások közel egyharmada az „alapszint” alatt teljesített, vagyis sokan még az explicit módon megfogalmazott szövegrészekből sem tudnak biztosan általános következtetéseket levonni.

A fiatalabb korosztályoknál sem jobb a helyzet. Az Annie E. Casey Alapítvány friss jelentése szerint a negyedik osztályos amerikai gyerekek mintegy 70 százaléka nem olvas megfelelő szinten. Ez körülbelül kétmillió tanulót jelent. A felsőoktatásba tehát már eleve olyan generációk érkeznek, amelyek jelentős része nem kapott stabil olvasási alapokat.

A jelenség hátterében több tényező állhat, de a felsőoktatási oktatók egyre gyakrabban említik a generatív mesterséges intelligencia gyors terjedését is. A diákok közül sokan már nem segítségként, hanem a tanulási folyamat kiváltására használják az MI-t: hosszú szövegeket foglaltatnak össze vele, esszéket íratnak, feladatokat oldatnak meg, miközben éppen az a kognitív erőfeszítés marad el, amely a tanulást létrehozná.

A probléma nem az, hogy egy chatbot képes megmagyarázni egy nehéz szöveget. Hanem az, hogy a diák egyre gyakrabban már nem küzd meg a szöveggel. Nem tanulja meg követni az érvelést, nem építi fel saját értelmezését, nem gyakorolja a figyelmet. Jagt szerint, ha a hallgató ezt a küzdelmet kiszervezi egy MI-eszköznek, akkor nem felszabadul a magasabb szintű gondolkodásra, hanem éppen attól fosztja meg magát, hogy megerősödjön a komolyabb szellemi munkához.

A mesterséges intelligencia oktatási hasznáról a kutatók körében sincs egyetértés. Egy korábban sokat idézett tanulmányt, amely szerint a ChatGPT javíthatja a tanulási teljesítményt, nemrég visszavontak. Más kutatások jóval aggasztóbb összefüggéseket jeleznek: a túlzott MI-használat kapcsolatba hozható a kritikai gondolkodás gyengülésével, a memória romlásával és a szellemi önállóság csökkenésével.

A közösségi média működése közben tovább erősítheti a problémát. A felhasználók rövid videók, mémek, kommentek és egymás után érkező ajánlások között váltogatnak, miközben az algoritmusok folyamatosan újabb, gyors reakciót kiváltó tartalmakat kínálnak. Ez könnyen vezethet ahhoz, hogy valaki eredetileg csak néhány percre nyit meg egy alkalmazást, végül mégis hosszú időt tölt el céltalan görgetéssel.

Az „agyrothadás” kifejezés éppen ezért nemcsak a tartalom minőségéről szól, hanem a fogyasztás módjáról is.

Nem minden online tartalom káros, és nem önmagában a közösségi média vagy a mesterséges intelligencia jelenti a problémát, hanem az, ha a digitális tér tartósan kiszorítja azokat a tevékenységeket, amelyek valódi figyelmet, gondolkodást, beszélgetést, olvasást vagy pihenést igényelnek.

A jelenség különösen a fiatalok esetében vált aggasztó témává, mert ők már olyan médiakörnyezetben nőnek fel, ahol a figyelemért folyamatos verseny zajlik. A rövid, látványos tartalmak könnyen megszokottá teszik az állandó ingerváltást, ami később az iskolai teljesítményre, az olvasási szokásokra és a társas kapcsolatokra is hatással lehet.

A szakértők szerint a megoldás nem feltétlenül a teljes digitális elzárkózás, hanem a tudatosabb médiahasználat. Fontos lehet a képernyőidő korlátozása, az értesítések kikapcsolása, a minőségibb tartalmak előnyben részesítése, valamint az olyan offline tevékenységek visszaépítése a mindennapokba, amelyek hosszabb figyelmet és valódi jelenlétet kívánnak.

Az „agyrothadás” tehát nem szó szerinti betegség, hanem találó kifejezés arra a nyugtalanító tapasztalatra, hogy a digitális túlfogyasztás, a felszínes online tartalmak és a gondolkodási erőfeszítés kiszervezése hosszabb távon átalakíthatja azt, ahogyan figyelünk, olvasunk, tanulunk és kapcsolatot tartunk a világgal.