ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Gajda Attila: Nagyon fontos az, hogy több lábon tudjunk állni...
Új tanév új tagozattal, a hármasság jegyében - Beszélgetés a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium igazgatójával
Betűméret:
– A már jól bejáródott matematikai szak mellett három évvel ezelőtt sikerült beindítanunk a képzőművészeti szakot, az idei tanévtől kezdve pedig egy újabb szakkal, a sporttagozattal bővült az intézményünk, amit kifejezetten futballisták számára indítottunk el – magyarázza a Vajdaság Mának nyilatkozva Gajda Attila, a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium igazgatója, majd hozzáteszi: – Az új szaknak köszönthetőn tehát az iskolánkba ebben a tanévben összesen hatvan új diák iratkozott be. Összehasonlításképpen mondom, négy évvel ezelőtt hatvan diákunk volt összesen. Látható tehát, hogy iszonyatos ütemben növekszik az iskola. Ilyenkor persze fennáll a veszélye annak, hogy a gyors fejlődés némiképp maga alá temeti a lényeget, ami bizonyos esetekben esetleg a minőség rovására mehet. Azt hiszem azonban, hogy szerencsére mi ettől még nagyon messze vagyunk, ugyanis jelen pillanatban inkább az a jellemző, hogy egyik dolog kisegíti, kiegészíti a másikat. A probléma sokkal inkább az, hogy a jelenlegi anyagi helyzetünk eléggé siralmas. A munkahelyek számát tekintve idén sem kaptunk többet, mint három évvel ezelőtt. Az étkeztetésre szánt anyagi javak tekintetében ugyanez a helyzet. Jeges Zoltán úr, a tartományi oktatási titkár januártól ígért komolyabb támogatást az iskolánk számára, az addig terjedő időszakot pedig valahogyan túl kell majd élnünk, ami nem lesz könnyű feladat.
– Milyen igény hívta életre ezt a sporttagozatot?
– Régóta megfigyelhető, hogy a sportolni vágyó fiataljaink igencsak háttérbe szorulnak a hasonló korú más nemzetiségű társaikkal szemben. Egyéni sportokban még csak-csak ki tudják vívni maguknak a helyet a legjobbak között, viszont a csapatsportágakban egyértelműen alulreprezentáltak vagyunk mi, magyarok. Mindenképpen szerettünk volna valamiféleképpen változtatni ezen a helyzeten, és úgy láttuk, a sporttagozat elindítása kiváló lehetőséget kínál majd erre.
– Amikor megszületett az elhatározás, milyen alapelképzelések mentén álmodtátok meg a sporttagozatot?
– Az előzetes elképzelések igazából három különálló irányból indultak el, majd a sors egy ponton összekovácsolta őket. Jómagam már hét-nyolc évvel ezelőtt is megpróbálkoztam az utánpótlás-neveléssel a futball terén, ám akkor egyedül nem sikerült. Most már belátom, egyedül később sem sikerülhetett volna. Szélesebb körű nemzeti összefogásra van ugyanis szükség ahhoz, hogy az ember valami jelentőségteljes dolgot tudjon létrehozni, sőt, valószínűleg még ez sem elegendő önmagában, hanem a csillagok állásának is úgy kell alakulnia, hogy az hozzájáruljon a célok megvalósításához. Nos, idén a csillagok állása úgy alakult. Találkoztam egy régi focista kollégámmal, Árokszállási Imrével, akinek szintén régóta dédelgetett álma volt az, hogy sikeres üzletemberként egy fociakadémiát hozzon létre. Ehhez keresett szakembereket, megfelelő helyszínt és egyéb szükséges dolgokat. A harmadik szálat pedig maga a helyszínt adó falu, Tóthfalu plébánosa, Utasi Jenő atya képviselte, ugyanis ő volt az, aki néhány évvel ezelőtt megálmodta a tehetséggondozó központot Tóthfaluban, ahol ennek jegyében az elmúlt évek során már több komoly infrastrukturális beruházásokat is sikerült megvalósítaniuk. Amikor mi hárman összetalálkoztunk, akkor egyértelművé vált a tehetséggondozó sporttagozat és a futballakadémia elindításának a módja. Az apropót pedig az adta mindehhez, hogy a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium az idei évben helyhiány miatt nem tudta elindítani a sporttagozatát. Valójában tehát alig több mint egy hónap alatt valósítottuk meg mindazt, aminek megvalósíthatóságában kevesen hittek. Sokan kételkedtek abban is, hogy lesz-e elegendő diákunk. Most azonban már ott tartunk, hogy lettek elegen, sőt, a diákjaink az egész nyarat végigedzették, több felkészülési mérkőzést is játszottak, így újult erővel, óriási lelkesedéssel vágtak neki a tanévnek szeptember elsején.
– Akik kevésbé tájékozottak a témában, azokban valószínűleg felmerülhet a kérdés, hogy miért pont Tóthfalu lett a helyszíne a tehetséggondozó gimnázium sporttagozatának és a fociakadémiának.
– Valóban sokan feltették nekünk ezt a kérdést az utóbbi időben. Egyrészt azért, mert a fociakadémiákat nem nagyon szokták nagyvárosokban létrehozni. Elég, ha csak a felcsúti példát említjük. Olyan helyszínre van ugyanis szükség, ahol adottak a körülmények, adottak a területek, amelyek alkalmasak arra, hogy később pályák épüljenek rajtuk, adottak az infrastrukturális lehetőségek és sok egyéb tényező is. Tóthfaluban mindez megvan, ráadásul a falu kiváló színvonalon kínálja mindezeket a fiatalok számára. Ma már az a néhány tíz kilométer, amit Zentáig vagy Magyarkanizsáig meg kell tennie az embernek, egyáltalán nem számít távolságnak, de ugyanígy Szabadka sincs különösebben messze. Persze, azt is megkérdezték már tőlem, hogy mit keresünk egy olyan faluban, ahol még kocsma sincs. Pedig ha belegondolunk, éppen ez a jó benne, ugyanis kevesebb a veszélyforrás, nagyobb a nyugalom, amire ezeknek a fiatal sportolóknak szüksége van. Ráadásul ilyen módon az ott elkezdett beruházások is értelmet és tartalmat kapnak majd, ami mindannyiunk közös célja.
– Beszéljünk a számadatokról, hány diákotok van jelenleg ezen a szakon, illetve mely településekről érkeztek?
– Júliusban huszonkét diák iratkozott be a sporttagozatra, akik közül később néhányan úgy döntöttek, inkább Magyarországon folytatják a tanulmányaikat, de voltak olyanok is, akik nem bírták a terhelést, ezért eltanácsoltuk őket. De jöttek újabb jelentkezők is, így nekik is helyet tudtunk biztosítani, sőt, még most, az iskolakezdéskor is sokan érdeklődtek a sporttagozat iránt. Az oktatást ezen a szakon szeptember elsején húsz diákkal kezdtük meg, akik tizennégy vajdasági településről érkeztek, Adáról, Csókáról, Hajdújárásról, Kúláról, Magyarkanizsáról, Moholról, Óbecséről, Szabadkáról, Szajánból, Szilágyiról, Tordáról, Utrinéről, Zentáról és Zentagunarasról.
– Említetted, hogy a fiatalok már az elmúlt heteket is komoly munkával töltötték. Milyenek a tapasztalataitok, a futball terén átlagosan mennyire számítanak kiemelkedő tehetségűeknek a gyerekek?
– Az edzők egyelőre nagyon elégedettek velük. Van néhány kiemelkedően tehetséges gyerek, akikből még bármi lehet, persze, semmit sem szeretnék elkiabálni ezzel kapcsolatban. Aztán vannak olyanok, akik kiváló lehetőségek rejtőznek, amiket ha jól dolgozunk, és felszínre tudunk hozni, akkor ugyancsak sokra vihetik. Ugyanakkor vannak néhányan olyanok is, akiknek ugyan még vannak hiányosságaik, de reméljük, hogy mielőbb fel tudjuk majd őket zárkóztatni, ugyanis tudni kell, hogy nálunk óriási lehetőségeik vannak erre, mert olyan körülményeket tudunk nyújtani a diákjainknak, amilyeneket a környékünkön jelenleg sehol máshol nem tudnak. Amíg más helyeken heti három-négy, legfeljebb öt alkalommal edzhetnek, addig nálunk naponta kétszer, ráadásul egész nap együtt vannak, ami nagymértékben javítja a csapatszellemet is.
– A fiúk az Akadémia Labdarúgó Klub csapatának tagjaiként a bajnokságban is részt vesznek majd. Miért tartottátok fontosnak azt, hogy folyamatosan megmérettessenek?
– Valóban így van, már a hétvégén meg is kezdik a bajnoki szereplést a fiúk, Magyarkanizsán játszanak majd a bajmoki Radnički ellen. Ám erről a témáról nem vagyok hivatott nyilatkozni, mivel a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium feladata az, hogy biztosítsuk a diákoknak a minőségi oktatást, a nevelési munkát, az elszállásolást, az étkezést és a hasonló dolgokat. A befektetői csoport valóban egy külön labdarúgóklubot hozott létre, Akadémia Labdarúgó Klub néven, amelynek külön vezetése, apparátusa van. Magának az iskolának önmagában nem lenne lehetősége arra, hogy edzéseket szervezzen, edzőket foglalkoztasson, így ezt az egész dolgot csakis közös erővel tudtuk megvalósítani. Olyan szimbiózist alakítottunk tehát ki, amelyben nagyon fontos, hogy mindenki a lehető legmagasabb színvonalon végezze a munkáját, hiszen csak így tudunk majd eredményesen működni, illetve eredményeket felmutatni.
– Az ünnepélyes tanévnyitón a hármasság és a teljesség felé való törekvés jelent meg fő momentumként. Mekkora előrelépés az iskola életében az új sporttagozat elindítása?
– Nagyon fontos az, hogy több lábon tudjunk állni, az élet több szegmensét le tudjuk fedni. A tapasztalatok persze azt mutatják, hogy azok közül a diákok közül, akik matematika szakon végeznek, értelemszerűen nem lesz mindenkiből matematikus, így valószínűleg a sporttagozatosok közül sem lesz mindenkiből focista. De nem is kell, hogy mindenkiből az legyen, adja az Isten, hogy jó edzők, sportmunkások, tanárok legyenek belőlük. Nyitott számukra az út az egyetem felé is, ami lehetséges, hogy egy idő után fontosabbá válik majd számukra, mint maga a sport.
– A tanévnyitón, az ünnepi köszöntődben három bálványról beszéltél, akik példaképként szerettél volna állítani a diákok elé: a matematika területéről Bolyait, a képzőművészet területéről Munkácsyt, a sport területéről pedig Puskást. Miért éppen őket emelted ki?
– Nyilván volt ebben némi szubjektivitás a részemről, mert én őket tartom az adott szakterületek legnagyobbjainak. Persze, lehet ezzel vitatkozni, de azt gondolom, hogy ez a három ember olyan példakép lehet a gyerekek előtt, akik szinte a semmiből indultak, mégis mindent elértek. Bolyai egyértelmű példakép, nem véletlenül lett az iskolánk névadója. Munkácsy életpályája mesés történet. Puskás kapcsán pedig ugyan beszélhetünk a száműzetéséről, az eltiltásáról vagy egyebekről is, de azt hiszem, ha a világ bármelyik pontján megkérdeznének néhány nem magyar embert arról, hogy mi jut először eszükbe arról, hogy magyar, akkor nagyon sokan a Puskás nevet említenék elsőként. A gyerekeknek példaképekre van szükségük. Nagyon fontosak persze az olyanok is, mint Ronaldo vagy a többiek, de talán még fontosabb az, hogy magyar példaképeik is legyenek. Enélkül ugyanis nehéz célokat kitűzni, nehéz jövőképet biztosítani. Hiszen ha a gyerek azt mondja, hogy amennyiben ő egy kicsiny, poros bácskai faluból származik, akkor hogy is jöhetne ahhoz, hogy egy napon majd a nagy Real Madridban focizzon, az nem szerencsés helyzet. Látnia kell, hogy igenis volt olyan, akinek sikerült, így akár neki is sikerülhet. Mi lehetőséget próbálunk adni nekik. Nem mondom azt, hogy könnyű lesz az életük, hiszen komoly, szinte katonai fegyelem vonatkozik majd rájuk, de azt hiszem, aki igazán szereti a focit, az ennél jobb iskoláról nem is álmodhatott, mint a Bolyai sporttagozata.
– Ha a jövő felé tekintünk, hogyan látod, milyen újabb perspektívák nyílhatnak majd meg a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium előtt?
– A tanévnyitót követően éppen arról beszélgettünk, hogy nagyon fontos lenne a magyarországi fociakadémiákon szerzett tapasztalatot átadni a szerb intézményeknek is. Nagyon szeretnénk ugyanis olyan vajdasági vagy szerbiai szerb partnereket találni, akikkel ilyen téren együtt tudunk majd működni. Ami tehát a sportot illeti, nagyon sok a kiaknázatlan lehetőség. A matematikában egyértelmű a perspektíva, hiszen csakis a minőségi oktatás hozhat előrelépést. Ami pedig a művészeteket illeti, még számtalan szabadon maradt terület van, ami szinte kínálja magát, így nem meglepő, hogy folyamatosan érkeznek hozzánk az újabbnál újabb megkeresések. Fejlődési lehetőségek tehát vannak, csak azt szeretnénk, hogy helyünk is legyen, ahol dolgozhatunk. Óriási segítség lenne, ha egy helyen tudnánk dolgozni, mert jelenleg sajnos nagyon szét vagyunk szórva.
Máriás Endre
A magas megélhetési költségek, a korrupció, valamint a demokrácia és a jogállamiság hiánya jelentik a legnagyobb problémákat a fiatalok számára Szerbiában – derül ki a Szerbiai Ifjúsági Ernyőszervezet, a KOMS Alternatív Jelentésének előzetes adataiból, írja az N1.
A KOMS közölte, hogy a kutatást Szerbia egész...
2025. JÚNIUS 13.
[ 22:09 ]
Aki olvasta Az éhezők viadala című regényt (vagy látta a belőle készült filmet), nem lepődik meg azon, hogy a szerb politikai színtéren időről időre – sőt, gyakran – valami hasonló történik. Az éhezők viadala egy posztapokaliptikus disztópia, amelyben a fejlett és gazdag Kapitólium irányítja és kizsákmányolja a...
2025. JÚNIUS 8.
[ 18:58 ]
Ma van pünkösd, húsvét után a legrégebbi, a harmadik legnagyobb keresztény ünnep, amelyet az Egyház minden évben a húsvét utáni ötvenedik napon – a hetedik vasárnapon – tart.
Isten Lelke – aki kezdettől fogva, már a teremtés hajnalán jelen volt (Ter 1,2), aki rejtetten, képekben és szimbólumokban megjelent az...
2025. JÚNIUS 8.
[ 8:05 ]
