Tükör
Lesz-e közös főhajtás?
Betűméret:             
Kétségtelen, a vajdasági magyar közvélemény reménykedve várja, hogy áprilisban a magyar és a szerb államfő közösen hajtsanak fejet a második világháború ártatlan áldozatainak emléke előtt. A közös főhajtás nem jelent még végleges megbékélést, mert tövises az út a megnyugvásig, de nagy lépés lehet a legalább hét évtizedes sebek begyógyítása felé. Magyar oldalon talán nagyobb a várakozás, hiszen gesztusok dolgában a Kovács András Hideg napok c. filmje (1966) óta mi „vezetünk”. Az a jóindulat, amellyel Magyarország évek óta egyengeti Szerbia menetelését az EU-tagság felé, a szerb médiában nem váltja ki a hála szenvedélyes megnyilvánulásait, de alapjában véve a közbizalom erősödését szolgálja.
Hogy a közös államfői gesztus milyen jelentős esemény lehet, az kitűnik magyar miniszterelnök-helyettes MTI-nek adott nyilatkozatából is. Navracsics Tibor, aki részt vett az újvidéki razzia évfordulóján tartott megemlékezésen, jelezte, hogy a két ország közötti megbékélési folyamat az év elején gyorsult fel.
Azzal kezdődött, hogy a belgrádi magyar nagykövet, Nikowitz Oszkár Tomislav Nikolić szerb elnök tanácsadójának társaságában részt vett egy csúrogi megemlékezésen. Különösen nagy a súlya annak, hogy a minap, egy korábbi megállapodásnak megfelelően, a két ország miniszterelnök-helyettesének részvételével emlékeztek meg az újvidéki "hideg napokról".
- A következő állomás remélhetőleg az lesz, amikor a két ország köztársasági elnöke, Tomislav Nikolić és Áder János lesz együtt jelen - szintén Csúrogon - egy közös megemlékezésen - mondta Navracsics Tibor.
E pozitív fejlemények mellett vannak zavaró körülmények. Ezekről a vajdasági magyar média leginkább kommentár nélkül tudósít.
Itt van rögtön a verbászi keresztrongálás esete. Mint ismeretes, a napokban megrongálták a második világháború végén a vajdasági Verbászon ártatlanul kivégzett magyaroknak és németeknek állított emlékkeresztet. Ez az eset annyiban különbözik temetőbeli hasonló rongálástól, hogy az egyik belgrádi lap nemcsak azt adta hírül, hogy a keresztet a helyi hatóság engedélye nélkül állították és szentelték fel, hanem a rongálást egy „magyar bizonyítékkal” menteni igyekszik.
Eszerint bizonyos dr. Zagyva Tibor, egykori óverbászi lakos, aki ma Magyarországon él, ahonnan gyakran hazalátogat szülővárosába véleményt mondott. A lényeg: meg kell határozni, hány áldozatról van szó, kik voltak a kivégzett emberek, meg azt is, hogy a kivégzettek között voltak-e olyanok, akik tagjai voltak valamelyik fasiszta fegyveres alakulatnak. Különbséget kell ugyanis tenni a vétlen magyar és német civil áldozatok és azok között, akik lehet, hogy a második világháború során bűncselekményeket követtek el Vajdaságnak ebben a részében.
Mintha ezt az érvelést már hallottuk volna. Méghozzá a rehabilitálási törvény belgrádi vitájában.
Illyés Gyula annak idején, a pártállami rendszerben, sokszor emlegette az „önszorgalmú kutyákat”, akik igyekeznek a „gazdi” kedvében járni, ...
S itt vannak a közelmúlt ismert témái. A temerini fiúk ügyének felemás rendezése, a nyelvhasználati gondok egy-egy újabb megnyilvánulása, a rehabilitáció döcögve, vagy még úgy sem haladó folyamata. A szabadkai székhelyű, magyar többségű közigazgatási körzet kialakítására vonatkozó régi követelés szintén megoldásra vár. S továbbra borzolja a kedélyeket. Mert mit jelent az, ha a körzethatár megváltoztatására vonatkozó követelést az egyik szerb napilap a minap azzal a minősítéssel adja újfent közre, hogy a magyarok határt kívánnak módosítani? Nyugtalanságot kelt a hat, jobbára vajdasági mezőgazdasági kombinát arab befektetőknek történő eladása körül kialakult információhiány is.
A vajdasági magyar közvélemény nem tudja hova tenni azt a tényt sem, hogy Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) és egyben a Vajdaság Autonóm Tartomány képviselőházának elnöke is, nem koszorúz(hat)ott az újvidéki razziával kapcsolatos, az idén különösen fontos megemlékezésen. Mert több logikus kérdésre nincs válasz.
A megemlékezés szervezői azzal védekeznek, hogy Pásztor, hogy a megemlékezésen való részvételi szándékáról nem értesítette időben az újvidéki illetékeseket. Pásztor, aki végül a megemlékezés hivatalos része után magánemberként koszorúzott, ezt cáfolja. A cáfolat logikusnak tűnik. Különben, a hivatalok közötti kommunikáció részletei nem lehetnek tabutéma egyik oldalon sem.
Felmerül a kérdés, miért hagyta Pásztor annyiba, hogy bejelentkezésére nem érkezett válasz? Akár a magyar tisztségviselőnek, akár a tartományi parlament elnökének? Igaz, Pásztor ezt újságírónak nyilatkozva, költői kérdés formájában, maga is feltette. De, miért nem tisztázta a dilemmát akár közvetlenül a megemlékezés előtt? Miért várta meg ezzel a megemlékezést követő újságírói kérdést? Végül is ez most már mindegy.
Nem lenne jó azonban, ha az oly sok esetben már megtett magyar gesztusokat, s a nemes elképzelést az áprilisig hátralevő időben a szerb fél részéről további zavarkeltő megmozdulások tennék bizonytalanná. Annál is inkább, hiszen van több jó lehetőség a nagyvonalú szerb gesztusokra. Például úgy, hogy a szerb kormány húsz éves késéssel, valóban lehetővé teszi a szabadkai székhelyű körzethatár kiterjesztését a vajdasági Tisza-menti magyar községekre is.
Lesz-e közös főhajtás a második világháború ártatlan áldozatainak emléke előtt? Hinni akarjuk, hogy javul a helyzet, s ezúttal mégis lesz.
Ágoston András (VMDP írlevél)
Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Tusnád: Új megegyezés Washingtonnal - illusztráció
2022. AUGUSZTUS 4.
[ 22:30 ]
A globális túlfogyasztás vagy a nagyon találóan fordított: a „túllövés” napja, az “Earth Overshoot Day” (EOD) nagyon fontos jelződátum minden évben. Mert ez az a nap, amelyen az emberiség természeti erőforrás-felhasználása eléri azt a kritikus mennyiséget, melyet a Föld abban az évben adni tudott. Az elfogyasztott,...
2022. JÚLIUS 28.
[ 13:01 ]
A szerbiai polgárok vásárlóereje az utóbbi egy évben jelentős mértékben csökkent, és ezt drasztikus életszínvonal-csökkenés is követi, véli Goran Radosavljević közgazdász, aki arra figyelmeztetett, hogy ha a lakosság életszínvonaláról van szó, akkor a statisztika nem követi hűen a történéseket. A Köztársasági...
2022. JÚLIUS 26.
[ 18:36 ]
1456. július 22-én győzedelmeskedtek Hunyadi János várvédő vitézei és Kapisztrán János keresztes seregei a Nándorfehérvárt ostromló II. Mehmed (ur. 1451-1481) szultán hadai felett. A csatamezőn aratott győzelmet követően az oszmánok elmenekültek a Duna-parti vár alól, ezzel Magyarország és Európa hosszú évtizedekre...
2022. JÚLIUS 22.
[ 6:12 ]
Beolvasás folyamatban