A január elsejei évkezdés szokását a rómaiaktól örököltük. A hagyomány (és Ovidius) szerint a Numa királynak, Romulus utódjának tulajdonított naptárreform óta lett a téli napfordulót követő Januarius az év első hónapja. A valóságban ez nem történhetett egyik napról a másikra. A consulok „évet nyitó” hivatalba lépésének ideje például egészen i.e. 153-ig március idusának tájára esett, csak azt követően helyezték át január 1-jére. Mindazonáltal a római szokások tanúsága szerint bizonyos évkezdő jellege január 1-jének is régóta megvolt. A polgári évet a Saturnalia ünnep (december 17–23.) zárta le, s ennek „tizenkettedére” január 1-re, Janus isten orgiasztikus ünnepére esett a római „karácsony”, amennyiben ekkor ajándékozták meg az emberek kölcsönösen egymást, s szerencsét hozó örökzöld olaj- vagy babérággal díszítették fel otthonaikat. A kettősséget végül is Julius Caesar naptárreformja szüntette meg (i.e. 46), ezután került a római újév véglegesen január 1-jére.

A babilóniaiak Bábel istenének, Marduknak a káosz fölött aratott győzelmeként ünnepelték az új év ünnepét, mely az istenség trónfoglalására és a köv. évre esedékes új rend bevezetésére emlékeztette őket. Az ókori rómaiak az évkezdetet Janusnak, a kezdet és vég istenének szentelték, akinek Kr. e. 753 óta főünnepe volt január 1. A polgári év kezdetévé Julius Caesar. Hazánkban az egész középkoron át az év kezdetét karácsonytól (XII. 25.) számították. A január 1-jei évkezdet a Gergely-naptár (1582) óta vált általánossá, XI. Ince pápa 1691: véglegesítette. Az egyházi év advent első napjával kezdődik.

A magyar néphagyomány gazdag újévi köszöntőkben. A változó évkezdet következtében az évkezdő szokások és hiedelmek széthúzódtak az adventi időszak kezdetétől március elejéig. A változó évkezdetre utal az újév kiskarácsony elnevezése is. A újévhez fűződő szokások java része a gazdasági élet, a háztartás, a család és az egyén szerencséjét kívánta megalapozni. Mint jeles naphoz, újév napjához időjárásjóslás társult.

A bukovinai magyarok szerint, „ha karácsony napján szép napfényes üdő van, az jó esztendőt jelent”; a vajdasági magyarok szerint újév napján, ha csillagos az ég, rövid lesz a tél, ha piros a hajnal, szeles lesz az esztendő. Kopácson azt tartják, ha süt a nap, sok hal kerül a hálóba. Szerémségben mondják, ha olvadni kezd, sok bor terem. A moldvai magyarok újév reggelén fölkeresik a házakat, és búzát vagy búzán kívül kukorica, napraforgó, rozs, zab, árpa magvát szórják szét, miközben jókívánságokat mondanak: „Adjon Isten bő bort, bő búzát, barackot, hosszú farkú malacot, sok kolbászt, pálinkát!”, más szavakkal: „Búzával virágozzék kentek házik, s mindörökké virágozzék!” A házigazdától bort, pálinkát, kalácsot, esetleg pénzt kapnak.

Újév napján szokás a gyümölcsfákat megrázni, hogy bőven teremjenek. Szokás volt e napon korán reggel a kútnál mosdani, hogy egész évben frissek legyenek. Aki hajnalban elsőként merít a kútról, úgy vélték, aranyos vizet merít, mely szerencsét hoz. Ebből a vízből a családtagokat is megitatták. Sarkadkeresztúron úgy mondták: „Ha újév napján valaki először visz vizet, az elviszi az »aranyvizet« és abban az évben mindenbe szerencséje lesz”.

A népszokások fontos része kötődött a táplálkozáshoz: megszabott ételek fogyasztása, ill. bizonyos ételek szigorú tiltása. A baromfihús tilalma abból a meggyőződésből fakadt, hogy a baromfi elkaparná, kikaparná a szerencsét, Jászdózsán úgy mondják: kirepülne a szerencse. Disznóhúst kell enni, mert a disznó előretúrja a szerencsét, ill. szemes terményeket (lencse, rizs, köles), mert a sok apró mag pénzbőséget jelent a következő esztendőben. A Tápió menti falvakban rétest is sütöttek, hogy ezzel „nyújtsák a gazdaságot”.

Újév napja alkalmas idő a férjjóslásra: bukovinai magyarok úgy vélték, hogy újév reggelén amilyen keresztnevű férfit látnak először, olyan nevű lesz a férjük. Jászdózsán tükröt tettek a fejük alá, hogy megálmodják a jővendőbelijüket.

Az újévi búzahintés a székelyek népszokása újév napján. Gyergyóalfaluban a búzahintők verselése: „Ez az újesztendő bőségben forogjon, Istennek áldása házukra szálljon, Bánat a szívükbe sohase forduljon, Magikat az Isten sok jóval megáldja, Égi harmatjávaI szépen virágozza! Jézus Neve dicsértessék!” (jelesnapok.oszk.hu, Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium, Magyar Katolikus Lexikon)