Szerbiában minden nyolcadik polgárnak van fegyvertartási engedélye, amelyet – vallják sokan – jóval egyszerűbb megszerezni, mint a járművezetői engedélyt, egyebek között azért, mert nem kell hozzá alkalmassági orvosi vizsgálat sem.

Az elmúlt napokban a szerbiai sajtó teli volt fegyverrel elkövetett öngyilkosságok hírével, de nincs még egy hete annak, hogy egy 16 éves fiú lett a fegyverrel való játszadozás áldozata, ma pedig egyik vezető hír, hogy az elégedetlen páciens agyonlőtte orvosát, majd magával is végezni akart.

De mindez csak néhány azon tragédiák közül, amelyek évről-évre Szerbiában történnek a felettébb liberális fegyvertartási előírások miatt. S nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy ez a társadalom hagyományosan “vonzódik” a fegyverekhez, az állam viszont nem tesz eleget annak érdekében, hogy csökkentse a legális tulajdonban lévő, de az illegálisan birtokolt fegyverek számát is.

A becslések szerint minden nyolcadik szerbiai polgárnak van lőfegyvere. A szerbiai belügyminisztérium adatai szerint az országban 1.198.595 bejegyzett lőfegyver van. A fegyvertartási engedély megszerzése sokak szerint egyszerűbb, mint mondjuk járművezetői engedélyhez jutni, hiszen a leendő sofőr alkalmasságáról orvosi vizsgálaton győződnek meg, ahhoz viszont, hogy lőfegyvert tartson otthonában, még erre sincs szükség.

Igaz, hogy a fegyvertartásról szóló hatályos törvény szerint “amennyiben az engedély kiadásának folyamata során felmerül annak gyanúja, hogy a kérelmező nem képes megfelelően kezelni a lőfegyvert, az illetékes szerv orvosi vizsgálatra küldi”. Ebből pedig az következik, hogy azoknak a tisztviselőknek kellene észrevenniük, hogy valami nem stimmel, akikkel a fegyvertartási engedélyt igénylő találkozik a tolóablaknál. Ők pedig nem orvosok.

Az örömből könnyen lehet üröm

A fegyvertartási engedélyért folyamodó személynek a különféle űrlapok mellé csatolnia kell azt a bizonylatot, mely szerint nem folyik ellene bűnvádi eljárás, egy másik bizonylatot arról, hogy a fegyver kezelésével kapcsolatos képzésben részesült, valamint egy harmadikat arról, hogy befizette a jogszabály által előírt illetékeket. A most készülő, parlamenti eljárásba még nem került törvénytervezet már előirányozza, hogy azt, aki fegyverviselési engedélyt szeretne, orvosnak is látnia kell.

Addig pedig szinte minden napra jut egy olyan történet, amikor az illetéktelen kezekbe jutott fegyver tragédiát okozott vagy majdnem végzetes kimenetellel járt. Mint a közelmúltban Cservenkán, ahol néhány centiméteren múlott, hogy az udvaron labdázó kislányt nem fejen vagy szíven találta az eltévedt golyó, hanem “csak” a karjába fúródott. Kideríteni sem volt könnyű, hogy honnan érkezett a lövedék. Aztán kiderült, hogy majd egy kilométerrel odébb, a Ferenc-csatorna túloldalán egy fiatalember így ünnepelte meg, hogy felesége és újszülött fia hazaérkeztek a szülőotthonból. A férfi nem is tudta, mit tegyen örömében, hiszen hazavihette kisfiát, akinek életéért születését követően az orvosok hosszasan küzdöttek. Így hát régi jó “népszokás” szerint lövöldözni kezdett, ami hajszál híján egy másik életet oltott ki.

“Először volt pisztoly a kezemben és lám, mi történt. Megdermedtem, amikor a rendőrök bejöttek az udvarba és elmondták, mi történt… Ne adja Isten, hogy a saját és a fiam boldogságát más gyerekének szerencsétlenségére építsem. Elfogadom, hogy elkobozták tőlem a fegyvert és feljelentést tettek ellenem. Az a fontos, hogy a kislány él és egészséges. Soha az életben nem fogok fegyvert a kezembe”, fogadkozott a fiatal apa.

No de vajon minden fegyverrel rendelkező szerbiai polgárnak ilyen kockázatos iskolát kell kijárnia, mint ennek a cservenkai fiatalembernek?

A fegyver ebben az országban soha nem volt hiánycikk

A tragikusan végződő esetekben se szeri, se száma. A nyilvánosság olyankor felbolydul, néhány napig mindenki szörnyűlködik, a politikusok szigorú intézkedéseket jelentenek be, aztán minden marad a régiben. Emlékezetes marad a 2004-es szerb újév megünneplése, amikor két részeg lövöldözése során egy golyó átütötte egy lakás ablakán a lehúzott redőnyt, eltalálta a szobában tévét néző embert, aki a helyszínen meghalt. Szerbiában soha nem számított hiánycikknek a fegyver, de hogyan lehetne útját állni ennek a szenvedélynek, vagy legalább csökkenteni a forgalomban lévő lőfegyverek számát?

“Az államnak azon kell munkálkodnia, hogy csökkentse a polgároknál lévő lőfegyverek számát és korlátoznia kell a fegyvertartási engedélyek kiadását is. Szigorúbb előírásokat kellene hozni azokra a testőr-ügynökségekre vonatkozóan is, amelyek úgy szaporodnak, mint eső után a gombák. Ha egymillió körül van a bejegyzett lőfegyverek száma, akkor a nem bejegyzettek száma testvérek között is ennek a háromszorosa”, véli Zlatko Nikolić kriminológus.

Szerbiában nagyon sok fegyver van a lakosságnál az elmúlt háborúkból, s különösen sok van a kilencvenes években a boszniai, a horvátországi háborúból, majd Koszovóból elhozott fegyverekből. Voltaképpen az egész régió teli van fegyverekkel, amelyek még Albániából is érkeztek, amikor ott a kormánnyal való elégedetlenség miatt a tüntetők 1997-ben feltörtek egy fegyverraktárt.

“Nálunk a legtöbb a pisztoly és a vadászfegyver, noha akad automata fegyver is, de mégsem ez a domináns. Illegálisan hozzávetőlegesen 1-3 millió fegyver lehet a szerbiai polgároknál. Az albán kormány készített egy olyan projektumot, amely keretében a községek versengtek egymással abban, hogy ki gyűjt össze több fegyvert. A fődíj a község infrastruktúrájának kiépítése volt, amelynek költségeit az állam állta. Nagyon nagy visszhangja volt az akciónak, rengetegen részt vettek benne. Azután, többször kellene amnesztiát hirdetni azok részére, akik átadják a nem legálisan tartott fegyvereiket. Vannak, akik valamiért szeretnék megtartani a fegyvert, de egy idő után már szeretnének tőle megszabadulni, mert például ha az embernek gyereke van, akkor nem mindegy otthon lőfegyvert tartani”, mondja Marko Milošević, a belgrádi Biztonságpolitikai Központ munkatársa, aki hozzáteszi, veszélyt jelentenek a nem megfelelően karbantartott fegyverek is, akár kezelőjükre nézve is. “Az autót minden évben visszük műszaki vizsgára. Hasonló ellenőrzést kellene alkalmazni a lőfegyverek esetében is”, véli a szakember.

Egységes adatbázis sincs

A ballisztikai szakértők szerint minden egyes fegyvernek, amelyek a polgárok engedéllyel vásárolnak, be kellene kerülnie egy egységes adatbázisba, de nem csak a sorozatszámnak, hanem a fegyver lövedéken hagyott “ujjlenyomatának” is. Így a rendőrség tudná, melyik fegyverből adták le a lövést, még mielőtt megtalálták volt a gyilkos fegyvert, írja a Novi magazin.

A szerbiai belügy 2013-ban összesen 1516, engedély nélkül tartott fegyvert kobozott el, javarészt pisztolyt és revolvert, de volt köztük automata puska, sőt három gépfegyver is. Az illegális fegyvertartásért a szerbiai büntetőtörvénykönyv 348. szakasza szerint pénzbüntetés, s emellett 3 hónaptól 3 évog terjedő börtönbüntetés róható ki.