Az Európai Unió ma arra figyelmeztette a szerb kormányt, hogy Szerbia, uniós tagjelöltként ne használja ki Moszkva augusztus 7-ei döntését arra, hogy saját termékeit szállítsa ki az orosz piacra. Aleksandar Vučić kormányfő holnap sajtótájékoztatón fog válaszolni Brüsszel figyelmeztetésére.

A Szabad Európa Rádió összeállításában azt írja, hogy a szerb hatóságok elképesztő politikai színvakságról tesznek tanúbizonyságot, miután a legapróbb jelét sem adják annak, hogy megértenék, az orosz szankciókból származó apró előnyök Európa előtt azt jelenthetik, Szerbia a saját lábába lőtt. Snežana Bogosavljević Bošković mezőgazdasági miniszter holnap azért utazik Moszkvába, hogy kieszközölje a szerbiai agrártermékek kiviteli kvótájának növelését, kollégája, Rasim Ljajić kereskedelmi miniszter pedig arról nyilatkozik fennhangon, hogy Szerbia akár 10-30 százalékkal is növelheti kivitelét Oroszországba az előállt helyzetnek köszönhetően.

Az ukrán válság vége mindeközben nem látszik, a Nyugat és Oroszország között ismét hidegháborús hangulat uralkodik el, Aleksandar Vučićot pedig lidérces álmok gyötrik, hiszen – mint nemrég megjegyezte – miközben az elefántok birkóznak, az egerek elpusztulnak. Ám, a szerb kormányfő mindinkább színvallásra kényszerül, s minden jel arra mutat, hogy hamarosan valamelyik elefánt mellett kell döntenie.

Arról, hogy nem tud sokáig szépfiú maradni mindkét hatalom előtt, nem csak ez a mai figyelmeztetés tanúskodik, hanem az Európai Bizottság nemrégi közleménye is, miszerint az EU a tagjelölt országoktól erkölcsösebb magatartást és nagyobb fokú szolidaritást vár el, s nem azt, hogy kihasználják az unió elleni orosz szankciókat arra, hogy elfoglalják az európai exportőrök helyét az orosz élelmiszerpiacon.

Ahhoz, hogy biztosítsa a nemzetközi közösség egységét és fenntartsa a nemzetközi jogrendet, az Európai Unió elvárja, hogy a harmadik országok illetve a leendő uniós tagállamok most tartózkodjanak az európai agrárt sújtó orosz szankciók miatt kialakult új kereskedelmi légkör kínálta haszonszerzéstől.

Akinek még ez sem lenne elég érthető megfogalmazás, annak az uniós külügyminiszterek néhány nappal ezelőtt azt is üzenték, hogy “legközelebb, amikor az Európai Uniónak szolidaritást kell vállalnia a tagjelölt országokkal, eszükbe fog jutni, miféle szolidaritást tanúsítottak ők az EU irányába, amikor ez az unió számára a legszükségesebb volt”.

Tanja Jakobi, a Biznis i finansije folyóirat főszerkesztője a Szabad Európa Rádiónak elmondta, a szerbiai hatalom vagy nem tudja, vagy nem akarja nyilvánosságra hozni, milyen utat is választott:

“Egyre nyilvánvalóbbnak tűnik, hogy az államunk nem tudja magát feltalálni, vagy nem gondolta át, mit akar, vagy egyszerűen csak egyik pillanatról a másikra dönt, amikor azt fontolgatja, valóban az EU az igazi szándéka vagy sem. És akkor megtörténik ilyesmi, amely talán olvasatukban nem jelenti a külpolitika részét, holott valójában nagyon is az. Nyilvánvaló, hogy az orosz export növelésére szólító szerbiai felhívások és az állam fokozott szerepvállalása e téren, komoly befolyással bír. Mi folyamatosan ellentmondó jelzéseket küldünk, amelyek – úgy tűnik – nem találnak majd kedvező fogadtatásra az Európai Unióban, kiváltképp, hogy az egyes tárgyalási fejezetek megnyitása egyre késik”, figyelmeztet Jakobi, aki viszont arra is felhívja a figyelmet, hogy az EU nem adta jelét annak, hogy bármilyen módon is kárpótolná vagy más módon segítené azokat a tagjelölt országokat, amelyek szolidaritást vállalnak vele:

“Nincs semmi jele annak, hogy az Európai Uniónak lenne valami elképzelése vagy szándéka, hogy a most még tagjelölt országokat, illetve azok vállalatait kompenzálja az előállt helyzet okozta veszteségek miatt, amiatt, hogy dugába dőlnek a kiviteli terveik, így úgy tűnik, a tagjelölt országok azok, amelyeknek nagyobb terheket kell viselniük, mint amennyi hasznot ez – legalábbis rövid távon – hozna.”

Gyorssegély az (uniós) gazdák megsegítésére

Az Európai Bizottság 125 millió eurós kártérítést hagyott jóvá azoknak a termelőknek a legalább részleges kártérítésére, akik az uniós országokból gyümölcs- és zöldségféléket szállítottak Oroszországnak. Főként lengyel, litván, bolgár és holland termelőkről van szó, akik a szankciók miatt nem szállíthatnak az orosz piacra.

Az Európai Unió 420 millió eurós gyorssegély alappal rendelkezik a kárt szenvedett gazdák megsegítésére. Szerbia és más, balkáni uniós tagjelöltekre azonban ebben az alapban nincs pénz a kompenzációra, mert ez csak a belső, uniós piacra van előirányozva, nyilatkozta a Szabad Európa Rádió forrása az Európai Bizottság mezőgazdasági biztosának kabinetjéből.

Mint mondta, a nyugat-balkáni országok, Szerbiát is beleértve nem jogosultak erre a forrásra, de ez talán módosítható lenne, amennyiben Szerbia más országokkal közösen nyomást gyakorolna és világos üzenetet fogalmazna meg Brüsszel számára: ide figyeljetek, mi mindezen veszítünk, segíthettek-e rajtunk bármilyen módon? De még akkor sem biztos, hogy Szerbia részesülne ebből a 420 millió eurós alapból, ám vannak más megoldások is, amivel az EU segíthetne. Például azzal, hogy segíthetne alternatív piacot találni, de az IPA alapban lévő pénzek is átirányíthatók a mezőgazdaságba. A dolgok jelenlegi állása szerint azonban sem Szerbia, sem a Nyugat-Balkán más államai nem számíthatnak ennek az alapnak a pénzére, mert nem tartoznak az egységes európai piachoz, tudósít a SZER brüsszeli munkatársa.

“Amennyiben Vučić valóban elszánt az EU-csatlakozás ügyében, hosszú távon nem tudja elkerülni az orosz szankciók kérdését, különösen, hogy az Egyesült Államok nyomása is egyre nő”, figyelmeztetett a NIN-nek nyilatkozva Olaf Benka, az Európai Tanács nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó tanácsának berlini irodavezetője az augusztus 28-án Berlinben megrendezendő nyugat-balkáni gazdasági konferencia előestéjén.

“Moszkva toborozza a régió országait, különösen Szerbiát, amely az EU legerősebb stratégiai partnere, s amely a régió legnagyobb országaként komoly szerepet játszik mindkét fél szemszögéből”, tette hozzá Benke, s kiemelte, az EU tovább folytatja azon törekvését, hogy a régió országai egységes álláspontot alakítsanak ki az ukrán válság kérdésében.

Attól függetlenül, hogy sikerül-e kicsikarnia az EU-tól valamiféle segélyt vagy sem, Szerbiának nagyon bölcsen kell viselkednie és hosszú távon kell gondolkodnia – saját polgárai érdekében. Az esetleges ad hoc hasznot az elenyésző mértékben növelt orosz mezőgazdasági exportból szembe kell állítani azokkal az ellenintézkedésekkel, amelyek mindenképpen várhatók Brüsszelből, s amelyek, első pillanatban, talán jelentékteleneknek is tűnnek. Már most teljesen bizonyos, hogy Szerbia számára ezeknek az európai “szankcióknak” a hozadéka az egyes tárgyalási fejezetek megnyitásának lelassulását jelentené. (SZER)