Talán egyetlen ünnep sem volt kitéve tartalmának olyan gyakori változásainak, mint május elseje.

Kezdetben a munkások ünnepe volt, majd a munka ünnepe lett, évekkel ezelőtt viszont a munkavállalók nemzetközi napjaként emlegették. Más az ünnep töltete a Nyugaton, más a volt Keleten, más és más volt az eltérő berendezkedésekben szert a világban, s mindenütt változott az idő haladtával, változott az ideológiai irányváltásokkal.

Manapság is meglátszik rajta a sokarcúság. Valahol állami ünnep, másutt munkaszüneti nap, még másutt harcos tüntetések napja a munkásjogokért, betartatásukért.

Mindennek tetejében egyházi ünnep is: Május 1-je 1955 óta XII. Piusz pápa rendelete nyomán katolikus egyházi ünnep is, Munkás Szent József, a munkások védőszentje (Jézus nevelőapja) tiszteletére.

Nálunk is változott az ünneplés tartalma, egy hagyományát azonban sikerült sértetlenül átmenteni: ez a zenés ünneplés, evés-ivás a természetben, baráti körben, kerti összejöveteleken.

A roston sült ételek füstje-illata mellett is meg lehet emlékezni ezen a nemzetközi munkásmozgalmak által kiharcolt ünnepnapon a munkások által elért igen szerény gazdasági és szociális vívmányokról.

A majálisokhoz viszont továbbra is ragaszkodni kell, mert ahogy a globális tőke igazgatta világ rettentő gyors változása jelzi, ez az ünnep is további tartalmát tekintve mutációnak van kitéve. Hogy mit hagy meg belőle a nemzetközi tőke, s mit tart meg a munkavállaló, majd kiderül.