Fotó: www.pri.org 

Olasz katonák a milánói dóm előtti, örökké zsúfolt, ma kihalt téren járőröznek. Nincs sok idejük, se sok barátjuk

Eljött Európába is a rettegett kór. Persze a vírus maga továbbra se veszélyesebb a jól ismert influenzánál, de van különleges neve és persze az egész sajtó erre koncentrál, így természetes, hogy mindenki fél. Főleg azért, mert Kína messze van, Olaszország pedig közel, no meg Horvátország még közelebb. Ez a helyzet pedig speciális döntéseket igényel minden országtól.

Ekkor derül ki tisztán, hogy az európai szolidaritás eszméje mennyire vékonyka máz az uniós építményen. Lehet persze sokat beszélni róla, de az olaszországi vesztegzár-kezdemények és a hirtelen riadalom megtette a magáét, egyetlen ország se kívánja magának a fertőzést. Így aztán Olaszország kötelezően bezárkózik, s igyekszik saját maga megoldani a problémát. Nem kérdés, hogy ez sikerülni is fog, Olaszország egészségügyi hálózata hatékony és profi, minden bizonnyal vannak megfelelő protokollok, amelyeket végigkövetve minimalizálni lehet a fertőzést, meggyógyítani a betegeket, miközben a közlekedés és a kereskedelem nem látja nagyon kárát a betegség felbukkanásának. Ebben a helyzetben sokkal nehezebb az emberekkel bánni, mint a betegséggel. Egyszerűen azért, mert Olaszországban se akar senki megbetegedni, a szomszédok pedig hamar úgy fognak nézni az olaszokra, mint néhány hete mindenki a kínaiakra. Amolyan vírushordozó nemzetté válnak. Elfelejtjük a pizzát és a spagettit, az Alfa Romeót és a Vespát, a dolce vitát és a Colosseumot. Az olaszok betegek, és jobb, ha otthon maradnak.

Pedig nem is olyan régen mintha arról lett volna szó, hogy micsoda gonosz ember Matteo Salvini, aki nem akarja beengedni a messziről jött migránstömegeket, és aztán sikerült is kipenderíteni a belügyminiszteri székből. Carola Rackete pedig hős volt az Európai Parlament liberális frakciójában, ő tolatott neki az egyik migránsmentő hajóval az olasz parti őrség motorosának, mert saját értelmezése szerint neki joga volt bárkit beszállítani az olasz kikötőbe. Most pedig Milánóban, Salvini városában maszkban állnak a katonák a stratégiai fontosságú utakon, megakadályozandó a tömegek mozgását. Mert hiába fejlődött sokat a közlekedés, az emberek ma is ugyanolyanok, mint ezer éve, a baj közeledtével elmennek messzire. Eközben óhatatlanul magukkal viszik a kórt, és ember legyen a talpán, aki bezárja a kapukat egy síró, kisgyermekes család láttán. Pedig valóban az a hatékony megoldás, ha bezárja, bármilyen nehéz is ezt kimondani.

A határok egymás után zárulnak le az Európai Unióban, mert baj van. Február végén Olaszország elkezdett aggódni a turistaszezon miatt, közeledik a Milánó-San Remo országúti kerékpáros klasszikus ideje, három héten belül dönteni kell, megrendezik-e a versenyt vagy sem. Azon százezrek vesznek ugyanis részt, végig az utak mentén, vesztegzár idején esélytelen egy ilyen sportesemény megtartása. Ha viszont ez nincs, nincs turizmus sem. Ha lezárulnak a határok, Európa otthon marad. Schengen így is félig halott, a vírus újabb hatalmas csapást jelent az határtalan, átszáguldható, egymás kebelére omló közösség számára. A koronavírus megjelenése Európában olyan válság, amelyet elvben könnyen meg kellene oldania a világ legfejlettebb közösségének. Nem zárható ki, hogy ez a vírus mégis iszonyú pánikot fog kelteni és kiderül, egyáltalán nem bízik egyik ország sem a másikban, legszívesebben magára hagyná mindenki Olaszországot, Horvátországot, Ausztriát. Óriási kérdés, milyen Európát akar kialakítani az egyre megtépázottabbnak tűnő közösség? Olyat, amely a tagállamokon alapszik, és bízik abban, hogy Róma képes kipucolni a vírust, vagy olyat, amely egységesen, központi akarattal küzd meg a kórral? Az Európai Parlament folyosóin vajon elhúzódnak-e majd az olasz képviselőktől és siserahadjuktól, hiszen Velencéből érkeztek Brüsszelbe, márpedig Velence ma nem a gondolák otthona, hanem a vírus egyik fészke. Az UNICEF pedig kisokost készített, amely arról szól, hogyan beszéljünk a gyerekeinkkel a koronavírus terjedéséről, elkerülendő a pánikot. Már egy ilyen kisokos kiadása is egyértelmű a pánikkal, hiszen úgy emlékszem, nemigen szokott ilyen kisokosokat kiadni mindenféle betegségek kapcsán a világszervezet. Maga a brosúra persze jó szándékú és hasznos tanácsokat ad, hiszen nyugodt helyzetben sokkal hatékonyabb a védekezés, mint a pánikolós pohárleverés.

Jön a tavasz, jön a nyár. Jön az olimpia, jön a futball Eb, jön a Giro, jön a Tour, az olcsó repülőjegyek és a last minute utak időszaka. Néhány hónapja van az Európai Uniónak, hogy összeszedje magát.