Szinte egy olyan orosz csapatösszevonásról szóló hírt sem lehet olvasni a nyugati sajtóban, melyben nem emlegetik a Fehéroroszországban, a Krímben vagy éppen Karacsevnél észlelt, orosz Iszkander-rakétarendszereket, mint egy különösen veszélyes, fenyegető eszközt.

Ezek a szállítójárműről indítható rakéták első látásra talán nem is tűnnek olyan veszélyesnek, mint mondjuk egy Topol vagy egy Szarmat, de ez az összevetés több szempontból is téves. Nézzük, mit tudnak az orosz Iszkander-rakétarendszerek és miért jelentenek különösen nagy veszélyt Oroszország ellenségeire, így esetlegesen Ukrajnára nézve.

Scud, Tocska és Iszkander

A 2000-es évek közepétől kezdett el az orosz haderő kötelékében megjelenni a 9K720 „Iszkander” fedőnévre hallgató mobil rakétarendszer. Az új fegyverrendszerekkel a régi Scud, illetve Tocska rakétarendszereket akarták felváltani, alapvető funkcionalitását tekintve több szempontból is hasonlít elődjeire.

A rakétarendszer lelkét egy MZKT-79306-os, 8x8-as szállító-indítójármű képezi, mely egyszerre alkalmas a rakéta szállítására, tárolására és indítására is. Természetesen egy ilyen rakétarendszert általában kísérnek más támogatójárművek és rendszerek is, de alapvetően egy kategóriáján belül kifejezetten könnyen mozgatható csapásmérő eszközről van szó, amely képes viszonylag rövid időn belül kitelepülni, célt azonosítani, rakétát indítani és pozíciót változtatni.

Az Iszkander-rendszereknek három variánsa ismert, a leggyakoribb ezek közül a 9M723-as kvázi-ballisztikus rakéta célba juttatására használatos indító. Ez a rakéta eltérő források szerint 400-500 kilométeres hatótávolsággal bír, Mach 6-7-es sebességgel (kb. 7400-8600 km/h), 6-50 kilométeres magasságban repül. A rakéta képes röppályájának módosítására is.

Az eszköz olyannyira pontos, hogy a céltévesztés általában bőven 10 méteren belül van, így a statikus eszközök (pl. épületek) mellett járműveket (pl. hajókat) is támadni lehet vele.

Ezeken felül az Iszkander-rendszerek képesek a hagyományos robbanófejek mellett nukleáris és elektromágneses impulzust generáló robbanófejet is célba juttatni.

Nem is olyan veszélyes?

Oroszország rakétarendszerei alapvetően az egész világra veszélyt jelentenek a Nyugat szerint, mert például egy RSz-28 „Szarmat” interkontinentális rakétával Oroszország területéről könnyedén el tudják találni Washingtont is.

Ehhez képest az Iszkander-rakéták lényegesen szerényebb lőtávolsággal rendelkeznek, de közel sem kijelenthető, hogy ettől kevésbé veszélyesek lennének.

A rövid hatótávolságú rakéták azért is különösen veszélyesek, mert míg egy nagy hatótávolságú, interkontinentális ballisztikus rakétájának repülési ideje relatíve hosszú, egy Iszkander-rakéta pillanatok alatt megteszi a találathoz szükséges párszáz kilométeres távolságot és célt ér.

Egy interkontinentális rakétatámadásra tehát fel lehet készülni, be lehet mérni a röppályáját és a megfelelő rakétavédelmi rendszerekkel akár el is lehet hárítani a támadást. Ezzel szemben a rövid hatótávolságú (kvázi-)ballisztikus rakéták támadása esetén sokkal rövidebb a reakcióidő, ráadásul, ha képes az eszköz a röppályáját is módosítani, hagyományos rakétavédelmi rendszerekkel gyakorlatilag kivédhetetlen.

Érdemes ismét megemlíteni, hogy az Iszkander-rakéták felszerelhetők nukleáris robbanófejekkel is, így rombolóerejüket tekintve nem is feltétlen maradnak el egy „nagyobb” interkontinentális rakétától – persze a robbanófejek által előidézett nukleáris robbanás hatósugarában lehetnek különbségek.

Több tucat lehet Ukrajna szomszédjában

Az elmúlt napokban számos videó- és műholdfelvétel bizonyítja, hogy Oroszország katonai vezetői egyéb tüzérségi eszközök mellett jelentős mennyiségű Iszkander-rakétarendszert is az ukrán határ köré vezényeltek.

Iszkander-M rakétaindítókat észleltek az elmúlt napokban többek közt

• a Fehérorosz Jelszk mellett, amely alig 72 kilométerre található az ukrán határtól,
• az ukrán határtól 100 kilométerre lévő Karacsev körül,
• a Krímben,
• a Volgográd mellett található Kapusztyin Jar katonai lőtéren.

Azt nem tudni pontosan, hány rakétaindítót küldött a katonai vezérkar Ukrajna köré, január közepi híradások 36 indítójárműről szólnak. Azóta az Ukrajna térségébe telepített eszközök száma valószínűleg lényegesen megnőtt.

Arról is érdemes említést tenni, hogy gyakorlatilag nincs már olyan stratégiai fontosságú terület Ukrajnában, melyet az oroszok ne tudnának ezekkel a rövid hatótávolságú kvázi-ballisztikus rakétarendszerekkel támadni.

Szinte teljes Kelet-Ukrajna támadható Voronyezs, Rosztov, Krasznodar, illetve a Krím térségéből, a nyugati területeket pedig Fehéroroszországból tudják célba venni.

A fent említett Jelszk például olyan közel van Kijevhez, hogy akár hagyományos tüzérségi eszközökkel is támadni tudják a fővárost, még csak ballisztikus rakétákra sincs szükség.

Az Ukrajna körüli krízis kapcsán fontos kiemelni azt is, hogy az ukrán haderő nem rendelkezik rakétavédelmi rendszerekkel, így még hagyományos ballisztikus rakétákkal és rakétatüzérséggel is jelentős kárt lehet okozni az országon belül található statikus célpontokban (vagyis pl. repterekben, katonai bázisokban).

Mindez persze csak elmélet, hiszen Oroszország még mindig tagadja, hogy támadásra készülne. Az Egyesült Államok viszont már olyannyira biztos a dologban, hogy szenátorok kérik az ország elhagyására az amerikai állampolgárokat és a sajtónak állítják, hogy pár napon belül megindulhat az orosz támadás.