Szerbia világviszonylatban is a leginkább elöregedő népességnek számít, a bajt tetézi, hogy az idősebb generáció egyre nagyobb szegénységben és nincstelenségben él.

Tizenöt évvel ezelőtt a szerbiai nyugdíj az átlagkereset 53,9 százaléka volt. Időközben a fizetések nagyobb mértékben emelkedtek és ez az arány 2022-ben 41,9 százalékra csökkent. A keresetekkel és nyugdíjakkal kapcsolatos hivatalos közlések szerint ezt a trend az elkövetkező néhány évben sem fog változni, írja a Biznis i finansije (BIF) gazdasági folyóirat. Ráadásul a nyugdíjasok és a nyugdíjalapot “feltöltő” biztosítottak száma tavaly és 2008-ban nagyjából azonos volt.

A nyugdíjaknak a bérek növekedésével és az infláció mértékével lépést tartó, úgynevezett svájci modell szerint történő kiszámolását tartják a legoptimálisabb megoldásnak, de ennek a jó oldala inkább a fejlett és stabil gazdaságokban mutatkozik meg, írja a BIF, amely hangsúlyozza, az az elv, miszerint “az határozza meg az időskori jövedelmet, hogy ki mennyit fizetett be az alapba a munkával töltött évei során”, gazdasági szempontból nagyjából fenntartható és igazságos, mert magában foglalja a meghatározott paraméterek szerinti kiigazításokat is, de Szerbiában a tranzíció és az egyéb tekintetben is mozgalmas évtizedek olyan következményekkel jártak, amelyek éppen a legidősebbeket sújtják a leginkább, közülük is azokat, akiknek az átlagosnál alacsonyabb a nyugdíjuk – ők pedig a nyugdíjasoknak közel kétharmadát teszik ki.

A februári adatok szerint, a januári emelés után a legalacsonyabb nyugdíj 24.696 dinár volt, ami nagyjából a szegénységi küszöbnek felel meg. Ám, a nyugdíjasok nagy száma, vagy azért, mert nem voltak meg a munkaéveik nyugdíjba vonuláskor, vagy nem érték el a meghatározott életkort (földművesek, önálló tevékenységgel foglalkozók, rokkantak, családi nyugdíjból élők), ennél jelentősen kevesebbet kapnak, esetenként akár 10 ezer dinárnál is kevesebbet.

A Köztársasági Nyugdíj- és Rokkantbiztosítási Alap adatai azt mutatják, hogy a legalacsonyabb nyugdíj alatti összeget 575.460 nyugdíjas kapja, ami az összes, 1.650.539 nyugdíkra jogosult szerbiai polgár 34,9 százaléka.

Az átlagnyugdíjat, ami februárban 37.813 dinár volt, 416.703 polgár érte el. A fenti két csoport a nyugdíjaspopuláció 62,1 százalékát teszi ki, a nyugdíjbiztosítás alap eszközeiből 36,8 százalék megy el az ő nyugdíjaikra.

A megállapított fogyasztói kosárnál – ami januárban 49.420 dinár volt – alacsonyabb összeget további 247.734 nyugdíjas kap, vagyis az össz nyugdíjasok 14,9 százaléka.

Noha a szakértőknek nincs komolyabb kifogásuk a nyugdíjrendszerrel szemben, a nyugdíjemelések kiszámolásával sem, mégis arra hívják fel a figyelmet, hogy az időskorúak nagy része szegénységben és bizonytalanságban él.

Miloš Grabundžija, a nyugdíjasok Függetlenség ágazati szakszervezetének elnöke úgy véli, az elkövetkező generációk esetében ez a probléma még kifejezettebb lesz, mert nagyon sokan minimálbérből mennek majd el nyugdíjba. Mint mondja, bevett gyakorlat, hogy a dolgozók járulékait csak a minimálbér után fizetik be, a többit “zsebbe” kapják. Szavai szerint ez sok közvállalatnál is így van, ami azt is jelenti, hogy az állam is szemet huny az ilyen szabálytalanságok felett. Ennek következményeivel viszont az emberek akkor szembesülnek, amikor nyugdíjba vonulnak.

További probléma a legalacsonyabb jövedelmű nyugdíjasok számára, feltéve, ha nincs semmilyen többletjövedelmük, hogy a tavalyi és az idei év során a legnagyobb mértékben az élelmiszerárak, valamint a rezsiköltségek emelkedtek. Ezek a tételek pedig a fogyasztás nagy részét teszik ki, a háztartások jövedelmének több mint felét, sőt, egyes becslések szerint a háztartások bevételének több mint 70 százalékát. Így pedig a nyugdíjemelések soha nem tudják behozni a megnövekedett kiadásokat, mert a kisnyugdíjasok esetében az infláció objektíven magasabb a népesség egészére számított pénzromlásnál.