Az élelmiszer- és áramdrágulás, a széleskörű korrupció, az alacsony jövedelmek, valamint a Szerbiai Kőolajipari Vállalat (NIS) ellen bejelentett szankciók fényében Milan Ćulibrk, a Radar újságírója nem derűlátó. Azt mondta, hogy az elmúlt húsz évben – a 2009-es világgazdasági válságot és a 2020-as koronavírus-járványt leszámítva – idén lesz a legalacsonyabb gazdasági növekedés a világon, Szerbiáé pedig a világátlagnál is alacsonyabb lesz.

„Egy olyan évben, amikor a világ gazdasága húsz éve a leglassabb ütemben növekszik, mi még annál is lassabban fogunk növekedni. Szerintem, ha semmilyen más mutatót nem nézünk, ez már önmagában elég ahhoz, hogy lássuk: nagy bajban vagyunk, és elég komoly nehézségek várnak ránk” – értékelte Ćulibrk.

Az áram árának emelkedése kapcsán elmondta, hogy 25 évvel az 1999. október 5-i események és 26 évvel a NATO-bombázás után a Szerbiai Villanygazdaság (EPS) kevesebb áramot termel, mint amikor grafitbombák hullottak rá.

„Volt egy rövid időszak, amikor Miroslav Tomašević vezetésével az EPS helyreállt, ő öt-hat hónap alatt stabilizálta a céget azok után a katasztrófák után, amelyek Milorad Grčić, egy sütödés vezetése alatt történtek. Ez az időszak másfél-két milliárd euróba került, mert ennyivel többet kellett importáramra költenünk, ami akkor rendkívül drága volt. Mindezek költségeit végül mindig a polgárok fizetik meg. Nincs személyes felelősség, csak a lakosságra hárítják a következményeket” – hangsúlyozta.

Szerinte az áramár-emelkedés az összes többi árra is hatással lesz.

Problémának tartja azt is, hogy a hivatalos személyek pusztán szavakban próbálják meggyőzni a lakosságot.

Amikor arról írtak, hogy az áram Szerbiában már az áremelés előtt is drágább volt sok más országhoz képest, a hatóságok azt állították, hogy a kilowattóra ára átlagosan körülbelül négy eurócent.

Ćulibrk viszont azt mondta, hogy elég ránézni a számlákra: 300–400 kilowatt fogyasztása esetén a számlák 4000–6000 dinár között mozognak. Így a kilowattóra ára valójában 12–17 eurócent között van, ami több, mint a legtöbb fejlett európai országban.

Hozzátette: az ár nemcsak a nettó árat, hanem az adót, illetéket, külön díjakat is tartalmazza.

„Ha a boltban almát veszünk, nem kérdezzük, hogy mennyi megy a termelőnek, a kereskedőnek, a szállítónak – az árat a pénztárnál fizetjük ki” – mondja Ćulibrk.

Mivel az EPS nem termel elegendő áramot, és a hideg időjárás a szokásosnál korábban kezdődött, szerinte biztosan áramot fogunk importálni, és sokan ezzel is fűtenek majd, így a számlák akár 30%-kal is nőhetnek.

Ha október 8-án szankciókat vezetnek be a NIS ellen, mindenki bajban lesz – a lakosság és az állam is.

„Ez nagy gond, mert a szerb költségvetés bevételeinek 10 százaléka a NIS által befizetett jövedéki adóból és áfából származik. Ha az üzemanyag elfogy, ha a finomító nem működik tovább, mi kész üzemanyagot fogunk importálni Magyarországról, Szlovéniából, Ausztriából, Bulgáriából, Romániából – de az állam nem jut majd akkora bevételhez, mint eddig. Ráadásul szeptember végéig a költségvetési bevételek jóval elmaradtak a tervezettől” – mutatott rá.

Lesznek-e megint üzemanyagflakonok az utcákon?

A kérdésre, hogy az üzemanyaghiány hasonló állapotokat idézhet-e elő, mint a kilencvenes években, Ćulibrk azt mondta, nem lesz ilyen: üzemanyagot továbbra is lehet majd kapni a töltőállomásokon. Ha bevezetik a szankciókat, a NIS töltőállomásain nem lehet majd külföldi bankkártyával fizetni, de a többi kúton igen.

Logisztikai gondot okoz szerinte az is, hogy még mindig nem nyitották meg a Szabadkáig vezető vasútvonalat – „hogyan gondolják akkor a kőolaj behozatalát?”, tette fel a kérdést.

Arra a kérdésre, hogyan lehetne megoldani a NIS-szel kapcsolatos problémát, azt mondta, a legjobb az lenne, ha az oroszok az NIS-ben lévő 56 százalékos részesedésük egy részét eladnák az amerikaiaknak.

Kiemelte, hogy a NIS a Gazprom bevételeiben kevesebb mint egy százalékot tesz ki, és szerinte az oroszok készek ezt az eszközt felhasználni a geopolitikai játszmákban, olvasható az N1 honlapján.

„Ők elbúcsúzhatnak a Szerbiában elért nyereségtől – ez számukra nem nagy gond. Sokkal nagyobb probléma ez nekünk, mivel ez az egyetlen finomítónk. Az ő kútjaik a szerbiai üzemanyagpiac 70 százalékát fedik le. Tehát ez sokkal nagyobb gond nekünk, mint Oroszországnak” – zárta szavait Ćulibrk.