A Vajdasági Magyar Szövetség és a Prosperitati Alapítvány nyilvános vitára bocsátotta a vajdasági magyar közösség 2026–2033 közötti terület- és gazdaságfejlesztési stratégiájának tervezetét.

A dokumentum a következő évek fejlesztési irányait, céljait és prioritásait rögzíti, ezért nem pusztán egy adminisztratív anyag, hanem annak kerete, hogy miként képzeljük el a közösség megmaradását a szülőföldjén, emelte ki Dr. Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke.

Az első közvitát Óbecsén tartották, ahol gazdák, vállalkozók, civil szereplők és fiatalok hallgathatták meg a stratégia főbb elemeit, majd tehettek javaslatokat a szöveg módosítására. A Vajdasági RTV beszámolója szerint Pásztor arra hívta fel a figyelmet, hogy a cél egy olyan dokumentum véglegesítése, amelyet a vajdasági magyarok magukénak tekintenek, és amely tükrözi a helyi társadalom valós igényeit. A tervezet hangsúlyosan foglalkozik a vidéki térségek megerősítésével, a vállalkozások fejlesztésével, a technológiai megújulással és a foglalkoztatás bővítésével. Nagy Imre, a Prosperitati Alapítvány igazgatóbizottságának elnöke szerint a tervezés kulcskérdése a fiatalok megtartása és hazacsábítása. Úgy látja, hogy modern mezőgazdaságot és életképes vidéket csak felkészült, helyben maradó szakemberekkel lehet felépíteni, ezért az új stratégia egyik fő célja, hogy a fiatal generáció számára legyen perspektíva Vajdaságban.

A közvita második állomása Zombor volt, ahol Nyugat-Bácska szórványos térségéből érkeztek résztvevők. A beszámolók szerint a részvétel jelentős volt, és a hozzászólások azt jelezték, hogy a helyiek nem szemlélői, hanem alakítói kívánnak lenni a tervezett programoknak. Péter István, a VMSZ Nyugat-bácskai körzeti szervezetének elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a térség magyarjai a vártnál nagyobb arányban pályáztak az előző fejlesztési ciklusban, ami szerinte azt mutatja, hogy a szórványközösségekben is él a cselekvő szándék és a megmaradás akarása. Dubac Éva, a Tartományi Mezőgazdaság-fejlesztési Alap igazgatóhelyettese úgy értékelte, hogy Nyugat-Bácskában elsősorban mezőgazdasági és házvásárlási támogatások iránt van érdeklődés, és az új stratégia ehhez illeszkedve az ifjúságot állítja középpontba.

A közviták sorozata Szabadkán, Újvidéken, Székelykevén, Muzslyán és Magyarkanizsán folytatódik, és január 20-ig bárki elküldheti javaslatait.

Ez arra utal, hogy a stratégia nem zárt körben születik, hanem széles társadalmi egyeztetéssel, ami az elfogadottság szempontjából kulcsfontosságú.

A stratégia fő irányai

A 2026–2033-as stratégia az első fejlesztési ciklus eredményeire épít, amely több ezer vállalkozást, mezőgazdasági beruházást és otthonteremtési projektet támogatott. A dokumentum célja, hogy ezeket az alapokat tovább erősítse. Négy átfogó cél köré szerveződik: a fiatalok megtartása és hazahívása, a gazdasági versenyképesség növelése, a vidéki térségek modernizációja, valamint a közösségi együttműködések fejlesztése. Ezekhez több tematikus prioritás és konkrét akcióterv kapcsolódik.

A tervezet egyik központi gondolata, hogy Vajdaságban akkor maradnak meg a fiatalok, ha életminőségben, képzésben, lakhatásban, munkahelyi lehetőségekben és vállalkozásindításban reális perspektívákat látnak. Ezért a stratégia kiemelt figyelmet szentel az otthonteremtésnek, a helyi képzési kínálat fejlesztésének, a vállalkozások ösztönzésének, valamint a digitális és innovációs kultúra erősítésének. Fontos elem a mezőgazdaság fejlesztése is: a dokumentum szerint modern, magas hozzáadott értékű élelmiszer-termelésre van szükség, amely a termelés, a feldolgozás és a kis- és középvállalkozások együttműködésére támaszkodik.

A stratégia a helyi közösségek szerepét is kiemeli. A megmaradás kulcsa ugyanis nem csak gazdasági kérdés: az óvodai, iskolai és egészségügyi ellátás, a kulturális élet és az identitás megélése ugyanolyan fontos. A dokumentumban hangsúlyos szerepet kap az együttműködések erősítése, a vajdasági magyar hálózatosodás támogatása, valamint a szülőföld és a diaszpóra közötti kapcsolatok fejlesztése.

A VMSZ álláspontja szerint a közviták tétje éppen ezért nagy: nem csupán az számít, hogy milyen fejlesztési irányok kerülnek leírásra, hanem az is, hogy ezek mennyire illeszkednek a helyi tapasztalatokhoz és igényekhez.