Szerbia évek óta nem tett érdemi előrelépést az Európai Unióhoz való csatlakozás felé, sőt – ahogy a Vreme hetilap elemzi – visszalépések és halogatások jellemzik az európai integrációs folyamatot, miközben a szomszédos országok egyre közelebb kerülnek a tagsághoz.

Ha valóra váltak volna Vučić korábbi évtizedes ígéretei, Szerbia ma már uniós tag lenne, vagy legalábbis a kapujában állna. Ehelyett – tizenkét évvel a tárgyalások kezdete után – az ország helyben toporog, írja a Vreme.

Négy év – egyetlen megnyitott klaszter nélkül. Így fest Szerbia előrehaladása az EU felé 2021 decembere óta, amikor megnyitották a negyedik klasztert.

Ugyanezen a szinten maradt az ország 2025 decembere után is, mivel – bár egyesek az ellenkezőjét várták – nem nyitották meg a harmadik klasztert. Így Szerbia, amely 2014. január 21-én kezdte meg a tárgyalásokat, továbbra is 22 megnyitott klaszternél tart a 35-ből, és mindössze kettőt zárt le ideiglenesen, méghozzá olyat, amit ugyanazon a napon nyitottak meg és zártak le.

És hogyan alakul majd a következő év? Vajon 2026 elhozza az előrelépést – egy új klaszter megnyitását, esetleg egy újabb fejezet lezárását –, vagy marad minden a régiben? A hetilap által megszólaltatott elemzők nem optimisták.

Átmeneti megtorpanás vagy a hatalom stratégiája?

"2026-ba újabb elvesztegetett év után lépünk be, és ezt már nem lehet „átmeneti megtorpanásnak” nevezni, hanem inkább egy visszatérő mintának" – véli Dragana Đurica, az Európai Mozgalom Szerbiában (EPuS) főtitkára, hozzátéve, „2021 óta körbe-körbe járunk. A hatalom technikai felkészültséget emleget, míg az Európai Bizottság és az Európai Parlament a reformfolyamat megtorpanásáról és demokratikus visszalépésről beszél, a tagállamok pedig a politikai valóságot látják, amelyben nincs elég bizalom ahhoz, hogy megtegyék a következő lépést” – mondta.

Hozzátette: a valóság az, hogy az EU felé való világos politikai fordulat nélkül, valamint a jogállamiság, a médiaszabadság, a választási feltételek, a kül- és biztonságpolitikai kérdések terén elért mérhető eredmények hiányában 2026 is könnyen lehet egy újabb olyan év, amelyben egy tapodtat sem mozdulnak előre a dolgok.

Rózsaszín szemüveg nélkül

Nebojša Lazarević, az EU-integrációval, jogállamisággal, közpolitikával és a közigazgatás reformjával foglalkozó Európai Politikák Központjának munkatársa sem látja rózsásnak a helyzetet.

„Szerbia, amely egykor élen járt az európai integrációban, most a lista végére csúszik. Ráadásul az egyetlen olyan ország, amely valaha is tárgyalt az EU-csatlakozásról, de nincs tárgyalócsoportja. Ez már a harmadik európai integrációért felelős miniszter, aki ezt a furcsa tényt nem veszi észre” – mondta Lazarević.

Szerbiának korábban volt tárgyalócsoportja, de 2021-ben megszüntették, és a kormány döntésével Koordinációs Testületet hoztak létre a tárgyalások vezetésére.

Lazarević szerint a korábbi tárgyalócsoport szakmailag felkészült volt és jó irányba vezette a tárgyalásokat. A jelenlegi koordinációs testületben és a kormányban azonban sem a szakértelmet, sem a politikai akaratot nem látja arra, hogy a helyzet javuljon 2026-ban.

Mi akasztotta meg a folyamatot?

A Vreme által megszólaltatott szakértők szerint Szerbia maga állta útját az EU-folyamatnak.

„Az évek óta tartó megtorpanás egy alapvető problémából fakad: Szerbia formálisan és deklaratívan európai retorikát alkalmaz, a gyakorlatban azonban gyakran az európai normákkal ellentétes politikát folytat” – állítja Đurica.

Az Európai Bizottság – elmondása szerint – évről évre ugyanazokat a kulcsfontosságú bírálatokat ismétli, ám ezúttal a hangnem élesebb, mivel már nem lassú haladásról, hanem egyértelmű visszalépésről van szó az EU-tagság alapvető területein.

„A legnagyobb gond nem a tudás vagy kapacitás hiánya, hanem a politikai akarat hiánya a hatalom részéről, hogy a reformokat valóban végigvigye – és úgy, hogy azok az emberek mindennapi életében is érezhető változást hozzanak, ne csak a szabályozások szintjén maradjanak” – mondta.

Szerinte technikai értelemben is ugyanez a minta figyelhető meg: néhány jogszabály és rendelet ugyan elfogadásra kerül, de alkalmazásuk következetlen marad; az intézmények formálisan léteznek, de politikai nyomás alatt működnek.

„Létezik némi előrelépés – nyomokban, gyakran procedurális lépések és ígéretek formájában –, de ez túl lassú, és a hatalom más lépései gyakran semmissé is teszik. Ezért a tárgyalások nem haladnak, mert az EU nemcsak a kipipált intézkedéseket nézi, hanem azt is, milyen irányba halad a társadalom” – magyarázta Đurica.

Lazarević szerint különösen rossz jel, amikor egy ország évek óta „mérsékelt előrelépésről” vagy „nincs előrelépésről” kap értékelést, mint ahogy ez Szerbia esetében történik.

„Ezek azok az értékelések, amelyeket általában a folyamat elején járó országok kapnak. Most először kaptunk olyan értékelést is, hogy visszalépés történt. Vagyis, a házi feladat nem lett elvégezve” – szögezte le Lazarević.