Közvetlenül azelőtt, hogy megszületett volna az a rendelet, amely korlátozta a kereskedelmi láncok árrését, egy átlagos szerbiai család tavaly augusztusban kizárólag élelmiszerre az átlagkereset 42,5 százalékát költötte – írja a Demostat.

Ez 1,5 százalékponttal több az év eleji értéknél, és egy százalékponttal magasabb az élelmiszerek aránya az átlagos fogyasztói kosárban is: januárban ez 40 százalék volt, jelenleg 41 százalék. Az átlagos fogyasztói kosarat egy háromtagú család fogyasztása alapján állítják össze – emlékeztet a Demostat.

A térségben a szakszervezetek számításai szerint csak Montenegróban költenek nagyobb arányban az átlagfizetésből élelmiszerre: ott ez mintegy 47,7 százalék.

E mutató alapján Szlovénia áll a legjobban, ahol az élelmiszer-kiadások az átlagbér 16,1 százalékát teszik ki. Horvátországban – ahol az alapvető szükségletek listáján az élelmiszerek mellett a higiéniai termékek is szerepelnek – a kiadások az átlagfizetés 26,9 százalékát érik el. A Demostat felhívja a figyelmet arra, hogy mindhárom országban négytagú család szükségletei alapján számolnak.

Szerbiában – a tapasztalatok szerint – csak az elmúlt hónapok közül néhányban fordult elő, hogy az átlagbért keresők fedezni tudták az átlagos havi kiadásokat, vagy hogy a minimálbért keresők ki tudták fizetni a minimális fogyasztói kosarat. Többnyire azonban nincs elegendő pénz. Tavaly augusztusban az átlagbér 105.590 dinár (902 euró) volt. Az átlagos fogyasztói kosár értéke 109.449 dinárra (935 euróra) rúgott, míg élelmiszerre az átlagos fogyasztás szerint 44.876 dinár (383 euró) ment el – áll a szövegben.

A regionális statisztikák legutóbbi, összehasonlítható adatai szerint 2025 augusztusában Szlovéniában az átlagos nettó kereset 1.562 euró volt, a minimálbér pedig az egész évre 877 eurót tett ki, amelyhez még hozzáadódnak az étkezési, utazási és szolgálati költségtérítések. Szerbiában ezek a tételek csökkentik a kifizetett minimálbér összegét. Szlovéniában a minimálbért legkésőbb januárban határozzák meg az adott évre, és annak 20–40 százalékkal a minimális megélhetési költségek felett kell lennie, az infláció mértékével növelve. Emellett a munkáltatók kötelesek minden dolgozónak legalább a minimálbér összegével megegyező éves juttatást, valamint legalább a minimálbér felét kitevő karácsonyi bónuszt fizetni, ami havi szinten legalább 112 euróval növeli az átlagos és a minimálbéreket. A kiadások szerkezetét tekintve Szlovéniában az élelmiszernél nagyobb tételt jelentenek a közlekedési, kommunikációs és lakhatási költségek.

Mennyibe kerül a kényelmes élet?

Horvátországban augusztusban az alkalmazottak átlagosan 1.446 eurót kerestek, a minimálbér pedig egész évre 750 euró volt. Élelmiszerre – amely magában foglalja az alapvető higiéniai termékeket is – egy háromtagú család havonta 389 eurót költ, ami az átlagbér 26,9 százaléka.

Montenegróban augusztusban az átlagkereset 1.015 euró volt, és a négytagú családok csak élelmiszerre 645 eurót fordítanak. Ezt a számítást a szakszervezetek végzik, amelyek két éve átvették e kategória vezetését a hivatalos statisztikától. Durva átszámítással egy háromtagú háztartás esetében az élelmiszer-kiadások körülbelül 480 eurót, azaz a kereset 47,7 százalékát teszik ki.

A Demostat szerint az adatok értelmezésénél figyelembe kell venni a szezonális hatásokat is: a volt jugoszláv térség mindhárom országában a nyári idegenforgalmi központokban megemelkedhetnek az alapvető élelmiszerek árai, ami bizonyos mértékben növeli az élelmiszer arányát a háztartások összkiadásaiban.

Azt, hogy valójában mennyi pénz szükséges a „kényelmes” élethez a térségben, a NUMBEO portál számolta ki. Szakértőik szerint egy négytagú családnak Belgrádban havonta 2.370 euróra lenne szüksége a kiadások fedezéséhez, ami csaknem három, pontosabban 2,7 átlagbérnek felel meg. Podgoricában ez kevesebb, 2.184 euró (alig több mint két átlagkereset), Zágrábban 2.811 euró (mintegy 80 euróval kevesebb, mint két átlagbér), Ljubljanában pedig 2.919 euró szükséges, ami nagyjából 200 euróval kevesebb két átlagfizetésnél.

Luxus és szegénység

Ezzel a „luxusabb” költségszinttel szemben a szerbiai átlagos fogyasztói kosár jóval szűkösebb élelmiszer- és kiadáslistát tartalmaz. Teljes mértékben figyelmen kívül hagyja az olyan tételek nagyobb arányú szükségességét, mint az oktatás, az egészségügy vagy a kultúra, nem számol az éves üdüléssel sem, és hiányzik belőle az az – Európában megszokott – elv, hogy még a minimális fogyasztásban is legalább öt százalékot megtakarításra különítsenek el.

Más szóval: még az átlagos fogyasztói kosár sem fedezi a családok valós szükségleteit, a minimális fogyasztói kosár számítása pedig még abszurdabb. Ez a kosár Szerbiában továbbra is létezik, és a 800 ezer legszegényebb család fogyasztása alapján számolják. Elvileg a minimálbérnek kellene fedeznie, ám amellett, hogy a szegénységről tanúskodik, jóval kisebb az átlagos kosárnál, ezért gyakran „éhes kosárként” emlegetik.

A Demostat az év elején arról írt, hogy a minimális kosárban nemcsak az élelmiszerek szerkezete, hanem mennyisége is jelentősen eltér, és az élelmiszerek aránya meghaladja az összkiadások 47 százalékát. Az átlagos kosárban 36 kilogramm gabonatermék, 35,4 kilogramm zöldség, 12,2 kilogramm gyümölcs, 14 kilogramm hús, valamint 27,2 liter tej és tejtermék szerepel.

A minimális kosárban még kenyérből sincs elegendő: 32,7 kilogramm gabonatermék található benne – hagyományosan túlnyomórészt kenyér –, mindössze 23,9 kilogramm zöldség, 7,3 kilogramm gyümölcs, 7,9 kilogramm hús és húskészítmény, valamint 18,6 liter tej.

Szakszervezetek, szociológusok és közgazdászok egyaránt arra figyelmeztetnek, hogy a minimális kosár nem teszi lehetővé a szegénységből való kilábalást, és hogy az élelmiszerek ilyen magas aránya – mind az átlagos, mind a minimális kategóriában – az alacsony életszínvonal egyértelmű jele.

Összehasonlításképpen: az Egyesült Államokban a családok a fogyasztás 6 százalékát fordítják élelmiszerre, Nagy-Britanniában 8, Németországban pedig körülbelül 11 százalékot.