A szociális igazságosság világnapja alkalmából az A11 Kezdeményezés arra hívta fel a figyelmet, hogy Szerbiában egyre súlyosbodik a lakhatási válság, amely leginkább a legszegényebb társadalmi csoportokat érinti, de valójában a lakosság túlnyomó részét megterheli.

A Köztársasági Statisztikai Hivatal 2024-es adatai szerint a polgárok 46,6 százaléka súlyos teherként éli meg a lakhatási költségeket, további 49,4 százalék pedig jelentős megterhelésről számol be. Ez azt jelenti, hogy a társadalom csaknem egésze számára érezhetően beszűkíti a családi mozgásteret a lakbér, a rezsi vagy a lakáshitel törlesztése. Mindössze négy százalék azok aránya, akik szerint ezek a kiadások nem jelentenek számottevő anyagi terhet, közölte a 021.rs portál.

A szervezet szerint a lakhatáshoz való jog kérdése az utóbbi időszakban azért került ismét a közbeszéd középpontjába, mert több esetben tapasztalható volt a hazai jogszabályok és a nemzetközi normák figyelmen kívül hagyása, különösen a kényszerkilakoltatások során. Bár módosították a végrehajtási és biztosítási törvényt, az A11 úgy látja, az új szabályozás nem nyújt érdemi többletvédelmet a legkiszolgáltatottabbak számára.

Szűkült azok köre, akiknek egyetlen otthona mentesülhet a végrehajtás alól, miközben az adminisztratív eljárások – amelyek jellemzően a legszegényebbeket sújtják – továbbra sem részesülnek megfelelő garanciákban. A szervezet arra is rámutat, hogy a jogszabályokban rögzített jogok és azok gyakorlati alkalmazása között továbbra is jelentős a távolság.

Különösen ellentmondásos a szociális bérlakások rendszere. Elvileg ezek a lakások a leginkább rászorulók számára biztosítanának megfizethető megoldást, a gyakorlatban azonban a fenntartási költségek sok esetben aránytalanul magasak az ott élők jövedelméhez képest. Ennek következménye, hogy számos család közüzemi tartozást halmoz fel, miközben a közvéleményben még mindig él az a tévhit, hogy a szociális lakhatás ingyenes.

Az A11 szerint a lakhatási válság nem csupán szociálpolitikai kérdés, hanem az alkotmányban rögzített társadalmi igazságosság próbája. Amíg a lakhatás elsősorban piaci logika mentén szerveződik, és nem érvényesülnek következetesen a védelmi mechanizmusok, addig a biztonságos otthon sokak számára nem garantált alapjog, hanem bizonytalan lehetőség marad.