Évek óta várnak megoldásra azok a szülők, akik tartósan beteg vagy fogyatékkal élő gyermeket gondoznak. Életük homlokegyenest megváltozik, munkahelyüket fel kell adniuk és fizikailag és lelkileg is meg kell birkózniuk az embert próbáló feladattal, miközben a társadalom segítségére csak minimálisan számíthatnak. És mindeközben anyagilag is kilátástalan helyzetbe kerülnek, hiszen az ápolási segély mellett a szülő 24 órás gondoskodását nem kíséri beteg- és nyugdíjbiztosítás, anyagi ellenszolgáltatás pedig még kevésbé. A készülő új törvénytervezet ezen próbál meg változtatni.

Szerbiában továbbra sincs egységes és átfogó törvényi megoldás azoknak a szülőknek a helyzetére, akik tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékkal élő gyermeküket gondozzák, miközben a jogszabály elfogadását évek óta sürgetik az érintettek és a szakmai szervezetek – írja a BBC szerb nyelvű összeállítása, amelyet a 021.rs szemlézett.

Ezeknek a családoknak, vagy egyes tagjainak gyakran teljes mértékben fel kell adniuk addigi életüket, hiszen a gyermek ápolására kényszerülnek, ami gyakorlatilag kizárja a munkavállalás lehetőségét. A gondozás sok esetben napi 24 órás jelenlétet igényel, így a szülők nem tudnak rendszeres jövedelemhez jutni, miközben a kezelések, eszközök és egyéb szükségletek jelentős anyagi terhet jelentenek.

A jelenlegi rendszer egyik legnagyobb hiányossága, hogy a gondozó szülők munkája nincs hivatalosan elismerve: nem kapnak fizetést, nincs biztosított szolgálati idejük, és hosszú távon a nyugdíjjogosultságuk is bizonytalan. Emiatt sok család kiszolgáltatott helyzetbe kerül, és gyakran mások segítségére szorulnak – mutat rá az elemzés.

A probléma megoldására már évekkel ezelőtt felmerült egy külön törvény bevezetése, amely rendezné a gondozó szülők jogállását. A javaslatok szerint azok a szülők, akik gyermekük ápolása miatt nem tudnak dolgozni, havi pénzbeli juttatásban részesülnének, és az állam fizetné utánuk a nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékokat is – írja a Blic.

A tervek szerint a támogatás összege meghaladná a minimálbért, és a gondozással töltött idő teljes egészében beszámítana a szolgálati időbe, ami hosszú távon nagyobb biztonságot jelentene az érintettek számára – mutat rá a Mondo.

Bár a törvény előkészítése folyamatban van, és munkacsoport is foglalkozik a kérdéssel, a végleges jogszabály elfogadása többször is elhúzódott. Egyes politikai szereplők szerint a javaslat már évekkel ezelőtt a parlament elé kerülhetett volna, és késlekedése több ezer család helyzetét nehezítette meg – mutat rá a N1.

Az érintettek és a szakértők hangsúlyozzák: nem kiváltságokról, hanem alapvető biztonságról van szó. A cél egy olyan rendszer kialakítása, amely elismeri a gondozás társadalmi jelentőségét, és lehetővé teszi, hogy ezek a családok méltó körülmények között éljenek.

A hatóságok szerint a törvény célja éppen ez: egy fenntartható, ellenőrizhető és igazságos rendszer kialakítása, amely támogatást nyújt azoknak, akik gyermekük állapota miatt nem tudnak munkát vállalni. Ugyanakkor a részletek kidolgozása és a feltételek meghatározása továbbra is viták tárgyát képezi.

Miközben a jogszabály elfogadását ígérik, az érintett családok számára minden további halasztás újabb bizonytalanságot jelent. Számukra ugyanis ez nem elméleti kérdés, hanem a mindennapi megélhetés és a jövő biztonságának záloga.

Vitatott feltételek a készülő törvényben: cselekvőképességhez kötnék a támogatást?

Egyes információk szerint a tartósan beteg vagy fogyatékkal élő gyermeküket gondozó szülők jogállásáról szóló törvény előkészítése során felmerült, hogy a státusz megszerzésének egyik feltétele lehet a gyermek cselekvőképességének megvonása nagykorúság elérésekor – legalábbis ezt állítják az érintett szülők.

Ez a lehetőség komoly aggodalmat kelt azokban a családokban, amelyek közvetlenül érintettek. Az érintett szülők szerint egy ilyen feltétel elfogadhatatlan következményekkel járna.

Mint rámutatnak, a cselekvőképesség megvonása azt jelenti, hogy az érintett személy elveszíti a jogát arra, hogy önállóan döntsön pénzügyeiről, egészségügyi ellátásáról, lakóhelyéről vagy akár munkavállalásáról.

A két szülő figyelmeztet: egy ilyen gyakorlat tovább növelheti a fogyatékkal élő emberek elszigeteltségét és kiszolgáltatottságát, fokozhatja a visszaélések kockázatát, és sértheti az emberi méltóságot. A gondozó szülőket tömörítő szervezetek ezzel szemben a támogatott döntéshozatal modelljét tartják követendőnek, amely lehetővé teszi, hogy az érintettek megőrizzék önrendelkezésüket, miközben szükség esetén segítséget kapnak a döntések meghozatalához.

Nemzetközi kitekintés: eltérő modellek a gondozó szülők támogatására

A régióban és Európában eltérő módon szabályozzák a tartósan beteg vagy fogyatékkal élő gyermeküket gondozó szülők támogatását.

Horvátországban a gondozó szülők jogállása törvényben rendezett, és magában foglalja a fizetést, valamint a teljes szociális és nyugdíjbiztosítási védelmet – olvasható a horvát kormány honlapján. A havi juttatás 663,61 euró, amely 796,34 euróra emelkedik, ha az érintett személy egészségi állapota miatt nem tud közösségbe integrálódni. Amennyiben egy szülő egyedül két vagy több gyermeket gondoz, a támogatás összege elérheti a 995,42 eurót havonta.

Montenegróban a szociális ellátórendszer személyi rokkantsági járadékot, ápolási és gondozási pótlékot, valamint családi pótlékot biztosít, azonban a horvátországihoz hasonló, külön „gondozó szülő” státusz nem létezik. Az ilyen ellátásban részesülők esetében a szülők vagy gyámok hozzávetőleg 193 euró támogatást kapnak személyenként, míg a teljes rokkantsági ellátás összege legfeljebb 224 euró lehet havonta.

Németország Európa egyik legfejlettebb gondozási rendszerével rendelkezik. A kötelező hosszú távú ápolási biztosítás mellett 2025. július 1-jétől a gondozó szülők évente akár nyolc hét helyettesítő ápolásra is jogosultak. Amennyiben az ápolás otthon történik, a család havi támogatást kap, amely 347 és 990 euró között mozog.

Svédországban a gondozás hagyományosan az állami felelősség körébe tartozik: az önkormányzatok törvényi kötelezettsége az idősek és a fogyatékkal élők ellátása. A pénzbeli támogatás ugyanakkor nem egységes, összege elérheti a mintegy 450 eurót, de annak odaítéléséről, feltételeiről és mértékéről az egyes önkormányzatok önállóan döntenek. A svéd modell egyik legnagyobb előnye a fejlett közszolgáltatási infrastruktúra: az otthoni ápolás, a nappali ellátó központok, a speciális intézmények és a személyi asszisztencia rendszere jelentősen csökkenti a családokra nehezedő terheket.