Tűlevél
Mučenicával a szebb jövőbe
Betűméret:             
Éppen kapóra jött a labdarúgó EB, hogy egy kicsit elterelje figyelmünket a vég nélküli, fárasztó kormányalakítási kombinatorikáról. Legalább is a férfitársadalomét. Az ember nyugodtan átengedheti magát a foci örömeinek, élvezheti a kapuk előtti bravúros cselezgetéseket, a remekbe szabott gólokat, vagy Ronaldó biciklicseleit. Addig se kell gyötörnie magát azzal, hogy vajon kiegyeznek-e a demokraták a szocikkal? Áldását adja-e Dodik arra, hogy Čedo Jovanovićot is bevegyék a koalícióba?
Avagy netán a haladóknak sikerül elcsábítaniuk Ivica Dačićot? Az orosz testvér legnagyobb örömére, aki állítólag már szintén megpróbált Milošević ravasz utódjának a lelkére beszélni.
Eme állandó frusztrációkat kitűnően orvosolja a pettyes labda, bocsánat: a Tangó 12-s, ahogyan az új design szerinti lasztit elkeresztelték. Nincs az a pénz, amiért egy átlagosan megszállott focirajongó elcserélne egy jó meccset egy unalmas sajtóértekezletért, amelyen gondterhelt politikusok számolnak be arról, hogy sajnos, még mindig nem sikerült zöld ágra vergődniük... De már közel vannak az egyezséghez, egy-két nap az egész...
Nyilván az új elnök hétfői beiktatása sem tartozott a nézettebb tévéközvetítések közé, éppen a foci EB miatt. A szomszédok sem jöttek el, ha ők nem is kimondottan az angol-francia meccs miatt, ami pont akkor zajlott. A délszláv volt testvérek közül csak a montenegrói Filip Vujanović elnök tette tiszteletét a belgrádi elnöki palotában rendezett fényes ünnepségen, no meg persze az elmaradhatatlan Milorad Dodik, a Republika Srpska teljhatalmú vezetője. De hát ő csak szűkebb „családi körben” számít államférfinak.
Viszont távol maradt a horvát, a szlovén és a macedón államfő, valamint a bosznia-hercegovinai elnökség soros elnöke. Nem fogadták el a szivélyes meghívást, és lemondtak a látványos, a középkori hagyományokat felelevenítő ünnepi műsorról, az etnozenéről, mi több, Nikolić maga készítette papramorgójáról, a mučenicáról is, amivel a díszes vendégsereg a szebb jövőre koccinthatott. A családias légkört pedig az amerikai mintára megrendezett elnöki bevonulással próbálták megteremteni, amikor is az új elnök karonfogva érkezett feleségével, a kicicomázott „első hölggyel”, aki diszkrét mosollyal kísérte férje történelmi szónoklatát, és olyan visszafogottan tapsikolt, mint aki Diana hercegnőtől tanulta az udvari etikettet.
Ám hiába: Belgrádban bele kell törődniük abba, hogy Tomislav Nikolić aligha fog majd a kedvelt államférfiak közé tartozni, már ami a balkáni szomszédságot illeti. Egy szalonképes nacionalista, ahogyan magát szereti feltüntetni, aki csak ímmel-ámmal határolódik el sötét múltjától, érje be azzal, hogy a szomszédok simán elfogadják a szerb szavazók döntését, de nem sietnek jóviszonyt építeni vele.
Zágrábban és Szarajevóban nyilván nem osztják Muamer Zukorlić szandzsáki főmufti véleményét, aki az ünnepség emelkedett hangulatában azzal a kijelentésével igyekezett az új elnök szívébe férkőzni, hogy a maga részéről jobban kedveli az őszinte csetnikeket, mint a hamis demokratákat.
Štefan Fülének, az EU bővítési biztosának megjelenése viszont azt jelzi, hogy Brüsszel kész elfogadni az új szerb elnököt, mit is tehetne mást. Ám természetesen nem a kijelentései alapján foglal majd állást vele kapcsolatban, hanem a cselekedeti alapján. Füle igyekezett is bátorítani a vendéglátókat, hogy folytassák a felzárkózást és az ezzel járó reformokat, a fokmérő pedig a koszovói kérdés intézése lesz. Vagyis az, hogy folytatják-e a párbeszédet Pristinával és sikerül-e rendezni a nyílt kérdéseket. Ha a nagy kínkeservesen elindított dialógus zátonyra fut, az jó nagy probléma lesz Brüsszelnek, mi pedig várhatunk a csatlakozási tárgyalások időpontjának kitűzésére, ami a következő lépés lenne az integrálódásban.
Nikolićnak, ha tartja magát az alkotmányhoz, édeskevés beleszólása lesz a kormány dolgába, ez igaz, ám annyit mindenképpen tehet, hogy ront a helyzeten, és megnehezíti, vagy akár meg is torpedózhatja az ország uniós felzárkózását.
Éppen ezért keltettek aggodalmat azok a kijelentések, amelyeket az észak-koszovói szerbek képviselőivel való első találkozása során tett. Mint olvashattuk, nagyvonalúan megígérte, hogy őket is bevonják a Pristinával megkezdett dialógusba. Emellett betekintést kapnak az eddig megkötött megállapodások részleteibe, amelyeket állítólag a korábbi hatalom eltitkolt előlük. Mi több, azt is kilátásba helyezte, hogy ő maga fogja irányítani ezt a párbeszédet. Egyszóval olyan illúziókat igyekezett kelteni, hogy a szerb állam sokkal jobban fog gondoskodni róluk, mint eddig.
Ha tudjuk, hogy a mitrovicai aktivisták esetében zömében olyan extrémistákról van szó, akik eddig is mindent megtettek azért, hogy önös érdekekből meghiúsítsák a tárgyalásokat, és akik örömmel fogadnák a konfliktus kiéleződését akár annak árán is, hogy az anyaországot belerángatják egy újabb háborúba - akkor enyhén szólva is rossz úton járunk.
Nem csak számunkra rossz ez az út, akik húsz éve szenvedjük a koszovói mítoszkergetés minden következményét, hanem például az Ibar folyótól délre élő szerbek képviselői szerint is. Mert őket például jellemző módon nem hívta meg a találkozóra Nikolić, valószínűleg azért nem, mert már alkalmazkodtak a realitásokhoz, nem zárkóznak el az új koszovói hatósággal való együttműködés elől, és nem a belgrádi minisztériumból folyósított (dupla) fizetésen élnek. És nem is a határmenti csencselésből, amit a mitrovicaik amolyan, a patriotizmussal járó kiváltságnak tekintenek.
Hamarosan meglátjuk, hogy merre vezet az új elnök útja.
J. Garai Béla
Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

A Tűlevél tizenhárom éve - illusztráció
2018. OKTÓBER 27.
[ 8:53 ]
Ariadné fonala - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 30.
[ 18:41 ]
Ivica jóslata - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 18.
[ 20:58 ]
A rovat frissítése szünetel - illusztráció
2018. JÚLIUS 23.
[ 19:18 ]
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
Beolvasás folyamatban